2.nap. Egész szép és jó is itt minden, újabban tudok beszélni, mármint nem okoz fájdalmat a verbális kommunikáció, sem pedig a köhögés és a nevetés, fel és le tudom vinni a hangsúlyt, a hangmagasságot, a hangerőt. Megkülönböztethetőek a d-t-n-m-g-p-b hangjaim is, valamint akkor és úgy tudok megszólalni, ahogy akarok, amikor akarok. Mint minden normális átlagember egy-egy szürke hétköznapon. Végre.
Tegnap már beszélgettem is lol. Jó, de eddig csak csendben voltam, ha meg akartam szólalni vagy 'majd meghaltam' vagy 'majd megfulladtam'. Hatalmas előrelépés. :D Ihatok hidegebbet (mármint az eddigi minimum meleg, de inkább forró tea helyett), ehetek gyümölcsöt, mert most már 1:kell a vitamin, 2: a sav nem bánthatja a szervezetem, 3: nem döglök bele, mert már nem marja szét a torkom bárminemű gyümölcs a lenyelésekor. :D
Attól, hogy nem mondom és írom olyan sokszor mint szeptember elején, attól még hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Ma mindenképp rendbe kell hoznom magam. Úgyértem eléggé 'le vagyok strapálva' a nagy betegség után, ami a külsőmet illeti. Csak amolyan lányos blablák. Ja és féltem, hogy kiüt a dolog, de a legnagyobb lányos blabla rendben van. Szinte másodpercre. :D Akit nem érdekel, minek olvassa :)
Öööö, meg akarok deviantolni. Ha nem ma, akkor holnap. Holnap mindenképp, mert holnap nagy temetőjárás. Anya: 'Szombaton el kéne intézni' Okéjó, minél előbb. Talán ihletelek. Kitudja. Most rátaláltam anya szedett-vedett cérnáira. Ami sok ilyen-olyan félig üres, negyedéig tele, egyharmada megvan még -mennyiségű, rengeteg sok színű ( *.* ) cérnáit jelenti. Nem pedig azokat amiket rendszeresen használ. Az be van fiókozva nagy rendszerrel. Ezek a maradék. Ezért olyan jó :D
<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése