I was told but it won't happen.

 A year and a half.

   

Három kisgyereket hallgattam, figyeltem a buszon, két kislány és egy fiú játszottak:


XX¹:  Neked van barátod?
XY:   Nincs.
XX¹:  És barátnőd?
XY:   Az sincs.
XX²:  És kell barát? Mert most neki vagyok.
XY:   Kéne nekem egy barát.
XX¹:  És meddig kell a barátodnak lenni?
XY:   Száz évre kell nekem egy barát!
XX¹:  De csak éjfélig van idő!
XY:   Akkor dönts, nekem megvan az ellenszer. Szellem akarsz maradni vagy ember?
XX¹:  De én egy kígyó szellem vagyok és tudlak bántani!
XY:   Nem, mert a démonokra nem hatnak a szellemek!


:))

Öregem, most őszintén, sikerült már felcsípned bárkit (nemhogy egy csajt), azzal a dumával, hogy nálad is kipihenheti magát?

Ugye, hogy ugye.

  

Tavasz?
Angol?
Nyár?
Hazaút?
Gyerekek?

Ambivalencia.

        

A nyári szünetekben, talán joggal kimondható; az összesben, az a közös, hogy várjuk. Mindig, mindegyiket, ha nem is pontosan ugyanolyan, de hasonlóan nagy lelkesedéssel, avagy várakozással, akár elvárásokkal teli.

Mindegy milyen lesz, csak jöjjön már. Hol késel nyár? Idén hosszú volt a tél...idén hosszú még a tél.

Augusztus 29., igen, azt hiszem, ez volt a tél első napjának dátuma, ez volt a nap, melytől kezdve rettenetesen vártam a következő nyarat. Folyamatosan, óhatatlanul, menthetetlenül, magatehetetlenül, elvárásokkal és várakozásokkal teli szívvel, szabadság- és időéhségtől szenvedve, de piszkosul vágytam a nyárra.

Vártalak nyár, s várlak még most is, igen soká maradsz, ezzel jár a felnőtté válás? Várlak már 9 hónapja, lassan olyan leszel mint egy kisgyermek. Sajnállak nyár, mi vagy te a két hónapoddal a nagy és hosszú évhez? A hideg és hosszú télhez? 

Várlak nyár, akárhol késlekedj is, várlak, s ugyan mi ez a pár hét már, ha végre újra láthatlak.

     

You never knew, you don't and you never will.

  

Heaven - I want to take you there someday.

...or every day.

...in the rest of your life.

    

Nem a fontosságát, de akkor már csupán hiányát érzed majd.

Here's where the story ends....

'People I know, places I go...'

Igazán örültem, szívből, akkor is, ha ugyan csak kábé 15percet beszélgettünk. Nem szívesen szálltam le, nem akartam leszállni, annyira akartam volna még ott ülni melletted és beszélni olyan apróságoknak tűnő dolgokról, mint hogy 'Mi újság?'. Nem ismerlek igazán,és sosem ismertelek annyira mint amennyire szerettelek volna talán, vagy akár esetleg ismerhettelek volna egyszer. Nem találkoztunk annyit sem, mint talán amennyit lehetett volna, de nem hinném, hogy ez csupán rajtunk múlt. Nem tudom, talán ennyi lett ránk szabva, talán ennyi jutott, de annyira maradtam volna még Szegedig. 

Hogy tényleg érdekelt amit kérdezel, hogy tényleg érdekel, amit kérdeztem.

Néha-néha eszembe jut, hogy anyáék fordítva akartak minket, és az is, hogy mennyire jó lenne egy báty. De nem is igazi hiány ez, mert most arra eszméltem, nem (konkrétan) egy báty hiányzik az életemből, a környezetemből, hanem egy olyan közvetlen, kedves ember, mint te. Egy példa, egy támasz, egy segítőkész rokon. :)

Jó volt újra látni Peti, tényleg jó volt. 

S meglehet, soha többé nem látlak, így itt kívánok sok sikert Pozsonyhoz és megannyi boldogságot és persze rengeteg szép és jó utat.

<3

I watch you wait
At the bus stop with one eye
On your watch
You turn and say
To strangers there's not enough time
For one man in one life
Just a flicker and then a breeze
Breeze, breeze

But you sit there for hours
Watching programmes you don't
Plan to watch they just come on
And if you had one chance to change
Would you review your plans?

'Cause there's not enough time
For one man in one life
Just a flicker and then a breeze
Breeze, breeze

I keep my time
Saved in a box
From going fast in cars
I've piled it up high
From saying hello to friends
With a quick goodbye

'Cause there's not enough time
In one life for one man
Just a flicker and then a breeze
'Cause there's not enough time
For one man in one life
Just a flicker
And a breeze
Breeze, breeze, breeze, breeze, breeze.

Annyi emberrel találkozunk...és annyival nem.

      

Megéri elmenni röpizni, játszani egy jót, beleadni mindent.
Nem éri meg elmenni azért, hogy csak nyitáskor kapjak labdát.
Kifáradtam? Nem ez a legpontosabb megfogalmazás.
Untad? - Kibaszottul.

Veled szeretném álmodni az életet...

...de legalább egy hosszú-hosszú nyitott intervallumát.

   

	James Blunt - Goodbye My Lover - www.hitmp3.us .mp3
	Found at bee mp3 search engine

I can believe it now.

I just want you to...to really what?...just You. No. Only You.

Nem félsz-e, hogy örökre szívembe zárlak?

  

Általában nem posztolom tele a blogom idézetekkel, sőt mostanában ha idézek is, azt is csak kép alá, azt is csak zenéből.
De most olyan nagyon ráértem egy kicsit, hogy el is tévedtem az internet sűrűjében;


„Amióta te vagy nekem, én annyira megváltoztam, hogy szinte nem is igaz semmi sem, ami addig volt, amíg te nem voltál.”

/Szilvási Lajos/

„A világ teljesen üres, ha nincs benne szerelem, ha nincs, aki a nevedet kiáltsa, ha nincs, aki hazahívjon.”

/Stephen King/

„Te és én ezer évig fogunk élni, és mindenre lesz időnk.”

/Wilbur Smith/

S újra bizonyítani látszom, bár már nem hiszem el magamnak, hogy hasonlóak vagyunk másokhoz.

Olyan ez, mint ismerni a tényt, hogy a paradicsom gyümölcs, de biztosan tudni, hogy zöldség.

   

I want to tell you 'Hold me tight and kiss me'.

  

One night only

Írhatnék arról, hogy házasélet, örök hűség, örökké tartó szerelem, család, és mindenki megkapná azt amivel elégedett lesz, avagy amivel elégedett akar lenni.
Nem teszem.
Nem, mert hiába helyezem magunk (ön)kritikusan újra és újra vissza a 'nagy átlag', a 'mindenki más', a 'többiek' között − a néha úgy vélem jól megérdemelt − selyempárnás kis helyünkre, ismét, igen, újra meg újra, percről perecre, napról napra és hétről hétre szembesülnöm kell vele, hogy ismét csak tévedtem. Mikor már szinte végleg elhiszem, meggyőzöl róla, hogy különleges az, ami Nekünk van, ami Velünk van, utána oly gyakran sikerül magamnak bebeszélnem, hogy ezzel csak győzködöm magam és hogy semmivel sem vagyunk különbek bárki másoknál. Bebeszélem magamnak azt, hogy bebeszélem, ördögi kör.
De ha újra és újra megkérdőjelezem kivételes mivoltunkat, és újra és újra azt a választ kapom, hogy jó az út amin járunk, és többé ne forduljunk vissza, hogy igazán a kettőnké az, ami csak a miénk, és nincs többé megkérdőjelezni való? Akkor talán lassan én is elhiszem, amit olyan régóta érzek már, és betartok a sorsnak, amiért ilyen bizonytalanná tett valaha, de komolyan és őszintén bevallom, gondolom, hiszem és érzem, hogy utánozhatatlan, megkettőzhetetlen, sokszorosíthatatlan, megismételhetetlen, helyettesíthetetlen, tagadhatatlan, felejthetetlen és káprázatos az, ami nekünk van.
Ezek után kár lenne tagadnom, hogy mennyire szeretlek.
<3

Beleborzongok...akárhányszor csak eszembe jut.

Üzenném a múltamnak: kapja be!

  

Most már mind az egy egész orrom folyik, kétoldali orrfolyásom van, taknyos vagyok, 10percenként telefújok egy zsepit, és már a jobb oldala is egy Niagara. Remek.

2011. február 16. 20:11 was the last. :)

Folyik a bal orrom. Vagyis az egyik orrom bal fele az 1, azaz egy orrom közül. De nem is az orrom folyom, hanem a.. najó, mindegy a lényeg, hogy tízpercenként ki kell fújnom, be is van dugulva és ki fogom dörzsölni tuti zsepivel. :S Szép leszek.
Nem győz meg az időjárás, de azért most mindjárt kimegyek és henyélek egyet. Éljen a testmozgás, húh..szóval a mai futást kihagyom, akadt hirtelen egy jobb elfoglaltságom, :D nem lustaság, érzelem.  
Bocs skacok, ez telik most tőlem, a mai nap kissé erőltetett volt suli téren. 


Inkább tépek. :DDDD* (hátha ötös lesz a fizika dogám xDDD)
 

...s valljuk be, hogy a sok szar ellenére, hiszünk még a csodákban.

Ugyanolyan, mint mindenki más...

Tinédzserkorunk legnagyobb problémája tényleg az önmegvalósítás és az 'önkeresés' válságága lenne? De mindannyiunknak egyöntetűen és kivétel nélkül. Mindenki azt hiszi ilyenkor, hogy egy kicsit más mint a többi, ezért milliószor elemzi a lelkét, a környezetét, a hibáit, a gondjait, az örömeit, bánatait, miközben nem veszi észre, hogy a maradék 99,99% is ugyanezt, ráadásul ugyanígy teszi. Lehet, már valaki, sőt, nem is, lehet, hogy akár több százan, avagy több ezren ráébredtek erre a különleges indifferenciára, megírták, elolvasták és ettől érezték magukat oly egyéninek. Hát ez nem túl vigasztaló, persze nem török világuralmi, teljhatalmi babérokra, még csak egy Nobel-re vagy egy Golden Globe-ra sem számítok emiatt, legfeljebb áhítozom az Oscarért. 
Komolyan mindenki, mindenhol, ugyanúgy és ugyanolyan 'válságban' van? Mindenki ilyen lázasan keresné önmagát, újra és újra ugyanazokon a fázisokon át vetjük bele magunkat ebbe a véget nem érő útvesztőbe és azt hisszük, csak nekünk vannak önértékelési problémáink? Most komolyan!?
És tényleg mindannyiunk azt hiszi, hogy egy picivel többet tud valahol, valamiért, valamiben, mint az összes többi. 
Ilyenkor persze lekókad a mosolyom, mert naiv voltam, mint mindig, nem is tudom mit hittem, becsaptam a világot és becsaptam saját magam.
Volt egy korszak, mikor azt hittem, ez az, ez most végre én vagyok, végre túl a balhékon, azt mutathatom, aki lenni akarok, aki lenni tudok, aki leszek - vagyok. Ez persze újra és újra megdől majd ismét felépül.
Mindenki egyforma - kivételnek lenni nem kiváltság.

...ejj, mindig azok a fránya cipők <3

   

Nagy bátorság kell ahhoz, hogy boldog legyen az ember, de te már belekényelmesedtél a boldogtalanságba. Nem volna csodálatos, ha egyszer felébrednénk reggel és te azt mondanád: "ma boldog leszek"?

Tényleg hiányoznak azok a régi napok. Amikor még felvehettük a sapkáitok anélkül, hogy attól kellett volna tartanunk, hogy olyat kapunk, amit nem köszönünk meg. Amikor még kinevettük az idősebbeket, amikor még nem a drog volt terítéken, amikor még nem volt múltunk, amit takargatni lehetett vagy kellett volna, amikor még őszintén tudtunk nevetni a vicceken, amikor még tudtunk volna közös programot szervezni. Amikor még őszintén beszéltünk magunkról egymásnak... mikor még igazán kölykök voltunk.. de együtt voltunk kölykök. Hiányzik az idő, mikor még mi Mi voltunk és nem egy közeg, amit valami olyasmi tart össze, amiről már mind tudjuk, hogy − szinte − nem létezik. 

Mikor még hittük, hogy sosem ér véget, mert mi is történhetne, mi egymástól minket szétszakít.

Why do we watch these stupid idiot dramatic love story movies only on Sunday afternnon, when it's too late to tell him how much I miss him, Mom?

Diet Diary? - On.

Igen, ha leírom egy naplóba, és vezetem, és mindig felírom, miből, mit, mennyit, mikor, akkor talán jobban be tudom tartani, mert papíron is látni fogom, ha valami nem fless. Persze ez még nem jelenti azt, hogy a rossz idő ne tenne kellőképpen keresztbe a mozgástervemnek, de majd a héten kétszer is elmegyek úszni, meg ilyesmik, úgyis ki kellene használnom a bérletem még az év végéig, ha tehetem, még van így is 13alkalmam, elviekben, de majd keresek hozzá játszópajtást, valami vállalkozószelleműt, és akkor gyorsabban el tudom játszani azt a tizenhármat.


Lehet, hogy az a legnagyobb baj, hogy talán nem is akarom igazán? Vagy nem is akarom eléggé?
Nem akarom feladni, nem akarok olyan lenni, mint a lányok 70%-a, pontosítok: nem akarok olyan lenni, mint a lányok 99%-a. Én akarok lenni az 1%, a kivétel, akire irigyek, akit utálnak emiatt. 


Az új napirendem miatt bő negyed órával korábban kell majd kelnem. Sebaj, most már tényleg meg fogok mindent tenni. Inni fogom a rosszízű teát, és akkor is elmegyek futni, ha vizes a focipálya...vagy épp az a pár lépcső. Hello 1000kcal, viszlát tejeskávé.

It's just you...and it's just me.

Egy hűvös, kissé szeles, ámbár kellemesen napos tavaszi nap volt...

mikor angolból érettségiztem. Aztán kicsit gyűltek a felhők-


Most eső utáni párás nyugalom van odakinn, amolyan fullasztó, napos, felhős, hűvösen szeles, fülledt idő. Idebenn pedig... kissé szeles, borongós, felhős égbolttal, néha-néha felragyogó fénnyel, olyankor aztán szikrázó napsütéssel. Zápor, zivatar, esős vihar nincs. Kopogjuk le. 


A weigh-loss projekt egyelőre recessziót mutat, a szabadságom mivolta pedig újabban nem abban rejlik, hogy nincs semmi dolgom, hanem sokkal inkább abban, hogy rengeteg tennivalóm lenne, de mégsem csinálok semmit.


Kicsit hiányzunk, amikor 'csak' barátok voltunk. Nem az a részre hiányzik,hogy van ami akkor nem volt és most van, hanem az, ami akkor volt és most nincs. Miről beszéltünk mi éjeken át? Vagy már késő? Végérvényesen is megismertük volna egymást?


Ajj, jövő hétvége lagzi. Sebaj, csinosak leszünk! :DD


<3

'This right here I swear will end too soon.'

  

Itt volt már az ideje

Semmitmondó cím egy semmitmondó bejegyzésnek. Ez most egy kicsit amolyan muszáj. Amolyan írok, mert már rég írtam; de kivételesen kicsit kötelességnek érzem, nincs hozzá most épp különösebb affinitásom, máskor mindig lelkes vagyok, hogy írhatok, már a hazaúton vagy még előtte a suliban kitalálom, najó ez túlzás, mert sosem törpölök rajta, de eszembe jut, hogy miről is kellene/akarok/lenne jó írni ide, de most inkább csak úgy érzem: ajj írjak már valamit, mert olyan iszonyú rég írtam. 
Ami persze nem igaz, de a heti 3-4 bejegyzéshez képest, vagy ha azt vesszük, van hogy napi többet is felteszek, igen, ahhoz képest ritka ez a mostani hét. Konkrétan hétfőn írtam egy picit, de mentségemre legyen, írtam azt is hogy nem lesz gépem, de nem húzom ki magam a felelősség alól: már kedd este vissza is kaptam a lapost.
Szóval, majd jövök, ha lesz/akarok/találok írni valami jót. Valami igazisat, amilyen a régi blogomon azért a bejegyzések nagyobbik része volt, mert itt már akár azzal is kezdhetném őket hogy "Kedves Naplóm!", igen, ellaposodtam. Az ember egyszerre nem figyelhet ki is és be is, mert egyik kárára megy majd a másik. 
Lélekelemzéses blablák? Switched on. 

I'm back, but a bit busy.

Azt hiszem, hogy gép nélkül kissé túlvállaltam magam a hétre, legalábbis szerdáig. 

Angol írásbeli 89% :S 33615pont kell az ötöshöz szóbelin, szóval.... remélem összekaparok egy 95%ot, az nem lenne olyan iszonyú para, csak rá kellene hajtanom nagyon a törire meg a magyarra.

De hogy is hihettem, hogy nem lesz olyan nehéz bekerülni oda, ahova igenis nehéz bekerülni!?

Most pedig puszim, ami remélem nem tart egy hétig :)

   

:$ :)

Az angolom hát :/ :S 

'time goes by so slowly'

A kérdésre nem(mel) feleltél.

  

It's your own chosen way to walk.

   

Nos, ezt is megírtuk. Lesz, amilyen lesz, bár izgulok, a felvételim múlik rajta. A jövőm, az életem, één. Najó, a helyzet talán nem ilyen dramatikus. 
De.. :/ 90% para van.
Lehetne már kulcs a neten :)
Izgi de ijesztő. 
Tudni akarom és mégsem.
Közben ma elmentünk Noémivel felsőfokú szóbelire jelentkezőlapot kérni. Hát nem csudimesés?
 

...s ha egyszer kérdeznék én bármit is, akármit válaszolnál-e még rá?

   

'Time is all I fear, that's why I just keep running.'

  

Egészen sok olvasóm van...

...aki csak betér, körülnéz, jól lecsekkol, kinyomozza a kinyomozni valót, de szép csendben újra és újra el- majd előtűnik.
Vagy hazug a statisztika. 

Oldalmegjelenítések száma tegnap

21

??? :) ennek még a fele sem voltam.


Jó, hát ami azt illeti van akiét napi több százan olvassák, de nem akarok olyan lenni. Ha Amerikának írnám, nyilván nem rólam szólna :)

...because I'm so into you.

I'm sorry I do want a summer with you.

  

cím nélkül, mégis címmel

Csak egy nap. Egyetlen nap, annyi minden történhetne 24óra alatt, annyi, de olyan, de igazán rengeteg dolog. 180°-os fordulatot is tehetne az élet, az időjárás, a Föld forgása, a gondolataink, vagy akár az érzéseink. De ez nem történik meg. Itt az egész álló nap, annyi a dolog és a tennivaló, annyi mindent kellene csinálni, mindent teszünk és semmit sem. Csak telik és múlik, eltelik, majd elmúlik. 
Az idő. Tervezni? Hogyan.

Well I admit I did and do miss you.

Shinjuku - We're still in a zoo.

  

zooszeged

Az idő szép volt, a nap sütött, a fű vizes volt, a park új, ámbár nem logikus, a zsiráfok szépek, a teve vedlik, a szurikáták édesek, a vízilovak csúnyák. Kevesebb a majom, nincs láma, van rengeteg teknős. A zebrák a zsiráfokkal közös kifutója nincs még kész. Fél 11-fél 2-ig. 
Hazaút, lustaság, élmények, mosoly.
Közeleg a szabadság, de csütörtökig láncra vagyunk verve.