Tényleg hiányoznak azok a régi napok. Amikor még felvehettük a sapkáitok anélkül, hogy attól kellett volna tartanunk, hogy olyat kapunk, amit nem köszönünk meg. Amikor még kinevettük az idősebbeket, amikor még nem a drog volt terítéken, amikor még nem volt múltunk, amit takargatni lehetett vagy kellett volna, amikor még őszintén tudtunk nevetni a vicceken, amikor még tudtunk volna közös programot szervezni. Amikor még őszintén beszéltünk magunkról egymásnak... mikor még igazán kölykök voltunk.. de együtt voltunk kölykök. Hiányzik az idő, mikor még mi Mi voltunk és nem egy közeg, amit valami olyasmi tart össze, amiről már mind tudjuk, hogy − szinte − nem létezik. 

Mikor még hittük, hogy sosem ér véget, mert mi is történhetne, mi egymástól minket szétszakít.