Here's where the story ends....

'People I know, places I go...'

Igazán örültem, szívből, akkor is, ha ugyan csak kábé 15percet beszélgettünk. Nem szívesen szálltam le, nem akartam leszállni, annyira akartam volna még ott ülni melletted és beszélni olyan apróságoknak tűnő dolgokról, mint hogy 'Mi újság?'. Nem ismerlek igazán,és sosem ismertelek annyira mint amennyire szerettelek volna talán, vagy akár esetleg ismerhettelek volna egyszer. Nem találkoztunk annyit sem, mint talán amennyit lehetett volna, de nem hinném, hogy ez csupán rajtunk múlt. Nem tudom, talán ennyi lett ránk szabva, talán ennyi jutott, de annyira maradtam volna még Szegedig. 

Hogy tényleg érdekelt amit kérdezel, hogy tényleg érdekel, amit kérdeztem.

Néha-néha eszembe jut, hogy anyáék fordítva akartak minket, és az is, hogy mennyire jó lenne egy báty. De nem is igazi hiány ez, mert most arra eszméltem, nem (konkrétan) egy báty hiányzik az életemből, a környezetemből, hanem egy olyan közvetlen, kedves ember, mint te. Egy példa, egy támasz, egy segítőkész rokon. :)

Jó volt újra látni Peti, tényleg jó volt. 

S meglehet, soha többé nem látlak, így itt kívánok sok sikert Pozsonyhoz és megannyi boldogságot és persze rengeteg szép és jó utat.

<3

I watch you wait
At the bus stop with one eye
On your watch
You turn and say
To strangers there's not enough time
For one man in one life
Just a flicker and then a breeze
Breeze, breeze

But you sit there for hours
Watching programmes you don't
Plan to watch they just come on
And if you had one chance to change
Would you review your plans?

'Cause there's not enough time
For one man in one life
Just a flicker and then a breeze
Breeze, breeze

I keep my time
Saved in a box
From going fast in cars
I've piled it up high
From saying hello to friends
With a quick goodbye

'Cause there's not enough time
In one life for one man
Just a flicker and then a breeze
'Cause there's not enough time
For one man in one life
Just a flicker
And a breeze
Breeze, breeze, breeze, breeze, breeze.