2011. április 30., szombat


But you were here. 
  

Nem tudod mindig kordában tartani a szívedet. 
Néha kiszabadul és akkor azt érez amit csak akar.
Te pedig egyszer el fogsz fáradni, hát jobb ha beismered.

Írnék valamit erről az egészről, de inkább nem írok róla semmit. Mindenkinek. Írhatnék a csinos lányokról, a szép frizurákról, a felnőtté válásról, magáról a ballagásról. Írhatnék a férfivá érett fiúkról, az érettségiről, az élet megpróbáltatásairól, az elmúlásról. Írhatnék arról, hogy mennyire hiányozni fognak a mostani végzősök, milyen üres lesz nélkülük az iskola. Írhatnék minderről, de ezen a  blogon hazugságoknak helye nincs. 
Nem írtam volna valamit erről az egészről, mégis megtettem.


Kösz Szombat, hogy hatkor kelhettem és köszi, hogy elértem a fél11es vonatot. Köszi, hogy elballaghatnak.
  

2011. április 29., péntek


I always suspected but never thought 
you were such a good person I ever had been able to wish or imagine.
  
A szoknya kék marad. Az idő elromlik. A kilók esőfelhő módjára gyűlnek. Az idő elmúlik. 
Holnap be kell mennem a ballagásra. Nem akarok. Hétfőn be akarok menni Szegedre. 
Annyi mindent nem mondtam  még el.

2011. április 27., szerda


Egyszer majd hajtogass velem ezer darumadarat. Igen, 1000db darvat. A japánok szerint, aki élete során meghajtogat ezer darumadarat, annak teljesül egy kívánsága. 
Álomhajhász vagyok, a kérdés nem eldöntendő. 

fejlemények

1. Lehet, hogy mégis kék marad a szoknya, bár nagy masnis, gyűröttes lesz, nem pedig tüll. Tüll már semmiképp, a kérdés már csak a színe: szürke? kék? szürke? kék? kék nyakláncom és fülbevalóm van. meg szürke cipőm. Eldőlt. :D

2. Végre (a rohadt ***életbe most már aztán tényleg VÉGRE) megküldte a DLTK a könyvutalványokat. Igen, röpke 2hónap alatt sikerült is összehozniuk, amit valójában kb 20perc lett volna előre elintézni, és még lehet, hogy sokat mondtam :)

3. Korán hazaértem mert nem mentem úszni. Nem mentem, mert 
a) lusta vagyok
b) kicsit meg vagyok fázva
c) egyéb női problémáim még épp engednék is de az a) indokra alapozva inkább előbb hazajöttem és rendet teszek a szobámban.
Nesze-neked testmozgás.

4. Holnap sincs suli, péntekre pedig lebeszéltem a buszsofőrrel, hogy elérjem a félkettesen a csatlakozást :)

5. Azt olvastam, hogy az első két nap kell csak türtőztetni magunkat - remélem is.

2011. április 26., kedd

2011. április 25., hétfő


Sometime you want a change. You want to change. It's your last day to sin.


Viszlát kifli - hello puffasztott rizs :/
Viszlát szénsavas ásványvíz - hello zöldtea. 

Rossz, mert én elhiszem.

Különleges bejelentés miatt megszakítjuk adásunkat.

Nem lesz. Nem lesz se kék, se tüll, se szoknyám. És pont. 


A legjobban egy fekete zsákban néznék ki; úgy ahogy szoktam: sehogyse.


Gondolkozok egy pamutballonon, vagy egyszerű színes szöveten. Az a nagy szín is vagy szürke vagy bézs, vagy esetleg olyan szürkésbarna, drap. Nagy masnival a derekán. De az meg a filigrán lányokon áll jól. Fehér felsővel, de azt se akarok húzni, mert még jobban felnagyít, mint ami alapból is vagyok. 
Mivel amit eredetileg kinéztem nem tüll, hanem függöny, így nagyon hülyén nézne ki fodrokkal az eddigi kék alap és bevallom: nem akarok én lenni a dagadt Törpilla. A masnis túlzás lenne türkizben, a tüllben meg úgy néznék ki mint egy elbaszott víziló. Bár a szürkétől így is félek.


Ott tartok, hogy mindegy. Az egész egy nagy mindegy. Pedig csak a hülyének mindegy, ha választhat. Nem szoktam ilyen optimista lenni, de a végén az egészre majd mondok egy nagy NEM-et és el lesz intézve, le lesz tudva.


Remek, van egy hónapom. Legalább -7, de kitudja, lehet, több :S

...s azzal álltattam magam, hogy 'csak álltatom magam'.

2011. április 20., szerda


Nincs baj, a csapat mi vagyunk.
  



...az a fény, az a csillogás, 
csak az nem én vagyok, hanem valaki más.
     

...s magunkat meghazudtolva aláztuk porig a gyengébbet.

Valamit ma is megtanultam. Amit talán már korábban is megtanulhattam volna. Csalódni egy emberben - könnyebb, mint hinnéd; gyorsabb, mint hinnéd; veszélyesebb, mint hinnéd; fájdalmasabb, mint gondolnád, hirtelenebb, mint valaha képzelted és váratlanabb, mint azt valaha vártad volna.
Azt is megtanultam, hogy az értékes embereket sem elég pusztán értékelni, de az igazán jó dolog, amikor leesik a tantusz, hogy igen, ott egy igazán értékes, szerény és kitartó, de sajnos már megfáradt ember, akitől rengeteget, rengeteg jót, rengeteg szépet és legfőképp emberséget tanultál, s szembeállítanak a szembeállíthatóval, megkérdőjelezik az általad megkérdőjelezhetetlennek hitt dolgo(ka)t, avagy egyenesen földbe tiporják, porig rombolják azt, s megszületik benned a felismerés, hogy akit eddig is becsültél, most már igazán soha de soha nem akarnád, hogy megszűnjön az életed részének lenni. Pedig valahogy már elillantnak tűnik az egész. Olyan felesleges, kései bánatnak, elrontott utolsó táncnak, hajnal előtti fel nem ébredésnek, mint amikor lekésed az utolsó vonatot, vagy amikor rájössz, hogy a korábbi busszal kellett volna menned, vagy ha időpazarlásnak tartod amit csináltál, vagy csak... egyszerűen, ha ráébredsz, hogy már alighanem késő. Levegő után kapkodhatsz, remélhetsz, a lényeg: ne add fel.
Amikor így szembekerülsz - szembeállítanak önmagaddal, nem erkölcsi vizsgálat alá vonnak, nem is önelemzésről beszélek, hanem amikor egy önmagaddal ellenkező dologra, tettre, cselekedetre kényszerítenek, nos, akkor tudatosul igazán, hogy ki van alul a játékban. A játék, amelyben nem a földbe döngölt a porig alázott, hanem a nagyképű, gátlástalan, akire ráhúzták az álarcot. 
'Undorító, sportolóhoz nem méltó magatartás, a kézisekkel már régen ordítanék!
'Azt hiszem a tanárnővel nem egyezik a játékról alkotott véleményünk.'
Esélyt sem adtunk nekik. Igaz, sokkal jobb, ha szegényeket lenyitjuk 25-02-re, így biztos nem tudnak fejlődni, mindkét csapat számára nagyon izgalmas mérkőzés. Mintha múlt volna ezen bármi is.


Köszönjük szépen Csontos Ferenc tanár úrnak a kitartó munkát, a törődést, az emberségre tanítást és azt, hogy valóban képes volt megszerettetni velünk a röplabdát és hogy tiszta játékot űző sportolóvá nevelt minket.


Az egyik szemem sír, a másik nevet.


Itt most mégis mi voltunk porig alázva és mi voltunk földbe döngölve. A háló másik oldalán jobb lett volna. 
(Hajrá Szilády!)
    

2011. április 18., hétfő

 Snow Patrol - Just Say Yes .mp3
Found at bee mp3 search engine
I'm running out of ways to make you see
I want you to stay here beside me
I won't be ok and I won't pretend I am
So just tell me today and take my hand
Please take my hand
Please take my hand

Just say yes, just say there's nothing holding you back
It's not a test, nor a trick of the mind
Only love...

2011. április 16., szombat

2011. április 13., szerda



Kedves Reformer bácsi és Hisztis néni,
nagyon szépen köszönjük az idei semmit, a ballagásunkkor mi is hasonlóan nagylelkűek és nyitottak leszünk. A semmi végülis jó dolog. Úgyértem, ha azt vesszük, hogy az előző évek színvonalához képest, ha megint estünk volna egyet lefelé, akkor már (lassan) inkább a semmi. 
Mert így olyan csudimesés mindenkinek, nem igaz? 
Értünk, de velünk. (miért zárná ki egymást a kettő?) Igen, velünk kellett volna megbeszélni, nem 10 emberrel. 
Köszönjük a bizalmat, a segítséget, na meg persze legfőképp a megértést.


Az iskola ugyan csak 16 éves, de a hagyomány legalább 20. 
Hetedikben még este volt.

(S)he's got you high and you don't even know yet.
 

I was told that you didn't exist. Like Santa, or just the Easter Bunny. I couldn't believe it.
 I know you're still alive and I keep on believing that one day you will come to see me again. Maybe only over the night but I don't mind at all if you eat the biscuits and drink the milk. Just leave me a gift: stay here.

2011. április 12., kedd


I can't and I don't even want to count any more.


Days are numbers.

No one seems to be following me. :) It's okay. It's the perfect way to live.

Milyen rég hallottam már azt a kifejezést, hogy raplis. "Raplis vagyok." Mondta a mama, mire a dédi: "én is aztán tudok raplizni." Anya-side-mama mondta ezt mindig. Ő használta ezt a szót, hát ezért hallottam rég. Egészen rég, már több mint 6 éve. Csak elfogott egy régi, különös hangulat. Egy nem is érzés, nem is emlék, csak valami méginkább megfoghatatlan. Nem sajnos, de sajnálattal.


Angol osztályzó, írsábeli, 11.o.: 95%, 12.o.:80%, az két darab 5ös. tehát a holnapi szóbelitől már nem félek annyira. Valami csak lesz. Még ma átnézek pár dolgot, meg ilyenek. :) Nem muszáj, de elérkeztünk ide is: akarom.


Nő a hajam, hálaég eszeveszetten nő :D bár nememből kifolyólag, fenntartom magamnak a jogot az elégedetlenkedésre. Szóval: még mindig nem elég hosszú. :S


Valami 'most important'? Must import Art. <3

2011. április 7., csütörtök






I've found it strange how easily and fast people can change their
relationship with each other and also with the world around them.
It can be a moment, a minute. One day is not enough but too much.
Maybe life goes on, but I thought I had been stronger. 
I was wrong.

2011. április 5., kedd

(L)

Tévedtem volna, mikor azt írtam 'love is love' ?
Van, aki másképp 'szeret'. 

Tudod, ez csak 8 pont. Legrosszabb esetben is talán csak 8. Tudod, hiszen mi az a 8 pont. 452 vagy 460. Mit számít, nem igaz? :)
 Nem érzem magam hibásnak. Tényleg nem.

Tell it to you. :(

Beszéljenek helyettem mások:


'Köszönjük Tanárnő kedves, aranyos feladatokat!:)
az összesben éreztük a felénk áradó szeretetet és törődést!:)'

'semmi baj. majd elmegyünk kukásnak ;)'

On the first page of our story
The future seemed so bright
Then this thing turned out so evil
I don't know why I'm still surprised...

2011. április 3., vasárnap

We're now on the next level.


It's such an easy game to play, are you ready?
 

I want with you a summer that never ends.

I don't want us ever to disappear.

Nem jegyeztem sem be, sem meg, sem fel, sem el (na jó, el még nem jegyeztem soha senkit és semmit) már egy jó ideje. Hmm, pontosabban tegnap óta. Az is idő, de végül is április elsejét (nem szándékosan, de jobb is így) megkerülve, csak csütörtökön írtam. Nem mintha akkora ihlet szállt volna meg, épp csak eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne (már akinek), ha írnék ide valamit. Valami akármit, valami bármit, valami semmit. Vagy csak egyszerűen mégsem tenném. De már késő, elkezdtem, gépelem és nem is bánom. Még akkor sem, ha nem fog szólni semmiről. Legalább is ez az egy bejegyzés. Vagy a másik 3, amire még kedvem szottyan. Mondhatnám, hogy számít a tartalmuk, de igazából nem a nagyközönségnek, avagy konkrétan annak az 5-6 embernek, aki remélem olvas, írom, mondhatnám, hogy csak kizárólag magamnak írom, de akkor miért lenne publikus. Ha pedig csak 5-6 embernek írnám valóban, akkor meg miért ne lehetne beléptetős? De nem mondom. Nem is, mert magam sem tudom, aki akar úgyis olvas, aki nem, hát nem, de aki azért nem mert nem kap tartalmat, az így járt. Nem azért írom, hogy valaki ide feljöjjön és elaléljon a sok cukiságtól, meg édibédiség idézetektől, amiket valahonnan loptam, máshol olvastam, vagy épp csak leírtam egy közhelyet. Persze, nem én vagyok itt a nagy bölcs, (gyakran) előfordul a hozott idézet/kép. De valójában ez én vagyok. Önző módon csak és egyes egyedül én.