Don't you know that I would fight in a war for you...

Do you remember the way it made you feel?

Do you remember the things it let you feel?

I want to be with You.

It is as simple and as complicated as that.

      

Néha egy pillanatra

csak egyetlen másodpercre talán, - vagy esetleg kettőre is olykor -  dühös vagyok Rád.
Dühös vagyok, amiért nem vagyok elég jó. Amiért itt vagyok, mindenre készen, annyira szeretlek, hogy arra nincsenek szavak, hogy úgy hiányzol, hogy majd' belehalok, de nem kellek. Amiért annyira fáj, hogy nem vagy velem, hogy minden percben visszatartom a sírást. Hát cseszd meg, én itt vagyok, ha nem kell, akkor meggebedhetek se lesz elég.

Aztán a következő másodpercben belémhasít a felismerés: persze, én rontottam el. Én törtem össze a Te szívedet és nem fordítva. Én nem akartam tenni ezért. Én hagytalak menni. 
Hát rohadjak meg, meg is érdemlem a sorsom, fájjon amíg fájni tud.
 

Utálom, hogy fizikalilag csak egy ajtó választ el minket, 

egyébként pedig talán fényévek.

      

Mindenki más csak arra emlékeztet, hogy egyikük sem Te vagy. Tölthetek velük időt, cseveghetünk, megnézhetünk egy filmet...ha behunyom a szemem egy pillanatra, akkor azt kívánom, hogy bár Te lennél ott velem. Aztán belehajtom a fejem egy idegen pólóba és mélabúsan elmormogom, hogy nekem ez nem jó és nem kell, és sajnálom de hagyjuk. 

Tudom, nem beszélünk nagy dolgokról, még csak nem is rezgetjük meg a témát, és nem is adsz okot reménykedésre, ne aggódj...de valahogy nem akarok esténként belehalni már, ha aznap beszéltünk. 
Olyankor egy fokkal jobb. Ha tudom, hogy jól vagy, rendben mennek a dolgok körülötted, és nem utáltál még meg talán. Ebbe kapaszkodom - igen, elég rossz. De ha még ez sincs, akkor marad az önsajnálat és a könnyek közt lelkizés -  szegény barátaimat nem is tudom, hogy bírják velem.

Nem tudom feladni, egyszerűen minden kis apró hang azt mondja, hogy Te vagy az. Tudom, biztos idealizálom, és tisztában vagyok vele, hogy nem lenne minden villámcsapásra tökéletes, és igen is kellenek majd erőfeszítések, de azt hiszem készen állok mindenre. Talán csak az időzítés hibádzik még, igazad volt.
   

This Christmas it is the worst so far

Ha nem lenne elég szomorkás a kedvem egyébként is, akkor a facebook felhoz egy négy évvel ezelőtti posztot, amiben szerepelsz. Nem is tudom, amikor a telefonom értesítést küld, hogy online vagy - sosem csinált és azóta sem ilyen senki másról... akkor próbálom ezeket nem jelnek venni. 

    

Megszaporodtak a bejegyzések

a szívembe nem véshetem, hát ide írok,

jobb híján.

Azt sem tudom, látod-e még.

Érdekel-e még.

Kezdem magam szégyellni már,

szánalmas lehetek...

vagy talán nem is ez a legjobb szó,

csak elesettnek érzem magam és 

némiképp reménytelennek.

Fura dolog ez a távolság,

eddig ezer kilométerekre voltam,

mégsem éreztelek ilyen távolinak.

mintha mellkasomból tépnének ki

annyira tudom...

   

Tudom, azt írtam leállok. 

Hogy most nem kereslek, ha belehalok sem.

Hogy szépen lassan, majd csak valahogy átvészelem.

Hogy kiverlek a fejemből, és lefoglalom magam.

Egy üres váz vagyok, nem vagyok jelen.

Arcokat látok magam körül,
de senki nem Te vagy...

és már Te sem vagy nekem senkim sem,

holott a mindenem voltál.

A mindenem lehetnél.

Egyszer utoljára.

     

You're saying it's hopeless, that I should hope less

Heaven can help us, well maybe "she" might

You say it's beyond us, what is beyond us?

Let's see and decide

We've been meteoric, even before this

Burns half as long when it's twice as bright

So if it's beyond us, then it's beyond us

Let's see and decide

And I will still be here, stargazing

I'll still look up, look up

Look up for love

I will still be here, stargazing

I'll still look up, look up

Look up for love

Nem tudom, meddig leszek képes ezt az érzést magamban hordozni. A csend szétfeszít...

Love burns when it's in your blood, and God knows I burnt you the best I could

Azt hiszem, döntenem kell.

Elengedlek vagy sem.

Megtanulok-e együtt élni ezzel az érzéssel, 

vagy hagyom, hogy teljesen felemésszen.

    

Ez a mi lenne ha, csak a szokásos...

Mi lenne ha...?

- ha megpróbálnánk, és talán ugyanide lyukadnánk ki. Elmondhatnánk, hogy megpróbáltuk és nem engedtük el erőfeszítések nélkül. Hogy megéltük minden percét, és nem rajtunk múlott. Hogy mi megtettünk mindent ami tőlünk telt, és nem akartuk, hogy így darabokra hulljon, mint körülöttünk annyi mindenki másnak. Utólag vajon elvesztegetett időnek látnád? Befuccsolt életnek és füstbe ment terveknek? Vagy az életednek látnád?

- ha megpróbálnánk, és esetleg működne. Ha azt mondanánk, hogy most már akkor tűzön-vízen át. És nem engednénk el többé. 

    

I've got a hole in my heart

Where your love used to be

I've got no air in my lungs

Where I used to breathe

I've got a hole in my heart

Where your love used to be

And I don't want to close my eyes and fall asleep

Cause everytime I do I'm only dreaming of you, oh oh oh

I don't want to live my life half awake

Wishing for the words to say

A helyzet eddig csak kilátástalan volt...

...de számomra nem volt reménytelen.
Valóban.
Fel kellene, hogy adjam.
Miért nem megy?
Akkor talán felhőtlen is lehetne. Minden más stimmel - hát persze, hogy ez az egy kell, hiszen az van a lábaim között, ami.

Megfogadtam, hogy ez nem rontja el a kedvem

Minden arcról Te nézel vissza rám.
Nem is tudom, féljek-e, hogy kifutok az időből. Milyen időből futok ki, ha nem látok reményt? 
Nem tudom, meddig mehetek el.
Feladni nem tudlak. Feledni sem - micsoda móka.
Túl sok ez így is, tudom.

De tudod, mi van ha... ha én most már letenném a voksom. És igen, azt mondanám, hogy akkor ez mostmár tűzön-vízen át. Elhinnéd nekem egyáltalán?
   

Köz-gáz vagy sem

Cseng a fülem. Vérzik az orrom - sosem szokott. Fekszem az ágyban, kimerülten - de éberen. Te jársz a fejemben.

Nem, nem gyakrabban, nem is jobban - de mostmár szabadon. Nincs is miatta(d) bűntudatom. Ez egy ideje igaz.

Ne provokálj késő este, anélkül is alig bírom visszatartani a szavakat. Ha hallani akarod őket, akkor viszont add tudtomra.

    

I can't change what I've done in my life

This I know: It has made me a better man

With every second that you looked into my eyes

I gave you my heart, my dear

     

Hiding places remind me of you and I

I wanna call you

But if I hear your voice

I just might cry

And I don't even know what the song's about, anymore

      

én csak...csak nem tudom, hova tovább...?

  

Stars, they got nothing on us

I don't think you understand

Let's go out and do something we'd never do

Cause I feel like I can do anything when

My head is spinning and my feet off the ground

When I can't stop dancing like no one's around

And yeah, I think we were born to shine

Cause the stars are dull when they're compared to you and I

And if people don't like it then they can close their eyes

Cause' we're not the same and we don't have to try

We're brighter than fireflies, we're gonna light the sky

Light the sky

You and me, we stand out of the crowd

Cause we are not afraid to let our light out

So trust in me and just have no doubt

Cause we will be tearing through the clouds

mi mást tehetek, kiírom magamból...

Fáj.
Régóta fáj, mondhatnám, hogy most jobban, de valójában nem jobban. Pontosan ugyan annyira, csak most engedtem is, hadd fájjon. 
Fáj a szemem. A szivem. A bőröm. A fejem. Mindenem fáj. 
Pszichoszomatikus.
Krónikus.

Talán túl korán van. Vagy inkább túl késő. Igyekszem felfelé, de elfogy a levegőm. 
Ismersz és nem is árulok zsákba' macskát. Viszont én igenis hiszem, hogy menne.

Tudsz mindent.
   

magamtól idézek, éberen fetrengek

Egyszer azt írtam - pontosan tudod, mikor:

"Elmondhatatlanul fogsz hiányozni, Te, és minden érintésed.
Egyszer elfogynak majd a könnyek.
Egyszer majd mosolyogva gondolok vissza Ránk.
És azt fogom hinni, hogy talán csak túl korán találkoztunk. Talán csak ennyi jutott nekünk.
Én rontottam el. És erre nincs szó, erre nincs bocsánat, erre nincs felmentés."

Igazam lett a hiánnal.

De a könnyek nem fogynak, és a mosolyom is félszeg csupán. 

Eltelt 3 év. 

Vajon csak gyászolom a múltat, vagy foggal-körömmel is visszakaparnám?

   

Budapest diaries...

day #1
finally

day #4
found a flat

day #5
lost my identity

day #12

move in

day #14

got the job

so far so good

   

I thought it was different

Azt gondoltam, menni fog ez, csendesen, nyugodtan, rendben.

Mi lelt!?

Hidd el, ha teleportálhatnék, már túl lennénk rajta. Nem a szomszédba megyek.

Sajnos.

Nem akarom még nehezebbé tenni. 

Csak annyit kérek, ne akard te sem.

    

Végtelenül furcsa érzés, hogy véges az idő, melyet itt töltök még. Bármennyire is szerettem volna, mégsem vált otthonommá ez a hely. Ketyeg az óra, érzem is, hogy sietnem kell. Úgy teszel, hogy siessek. És közben számolom, hogy hányszor nem fogok már futni az erdőben, hogy hány napfelkeltét nem látok már az erkélyről, hogy hány busz után nem fogok már futni reggelente, és hogy hány este nem érkezem ide haza többé az ölelésedre. Hány doboz lesz vajon a vállamon a teher? Hány csillagot számolok majd éber éjjeleken még? Végtelenül furcsa érzés - hazamenni.
   

Kétévi vakáció.

   

Last but not least

You know there's an only place,

a lonely place,

out on the worldwide web,

where my only guest is you.

    

Hol van a baj?

Nem tudom eldönteni, hogy változnom, vagy változtatnom kellene.