Egyszer azt írtam - pontosan tudod, mikor:
"Elmondhatatlanul fogsz hiányozni, Te, és minden érintésed.
Egyszer elfogynak majd a könnyek.
Egyszer majd mosolyogva gondolok vissza Ránk.
És azt fogom hinni, hogy talán csak túl korán találkoztunk. Talán csak ennyi jutott nekünk.
Én rontottam el. És erre nincs szó, erre nincs bocsánat, erre nincs felmentés."
Igazam lett a hiánnal.
De a könnyek nem fogynak, és a mosolyom is félszeg csupán.
Eltelt 3 év.
Vajon csak gyászolom a múltat, vagy foggal-körömmel is visszakaparnám?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése