annyira szeretném-
2011. október 31., hétfő
2011. október 28., péntek
one of the worst days ever...
Rutin vizsga - akár örülhetnék is, mert sikerült, átmentem, de kb egy utolsó bunkó vén faszkalap volt a vizsgabiztos így elmehet a jó büdös kurva anyjába.
Takko látogatás fekete garbóért - nem jött az a kicseszett helyi járat, így csak fél óráig ültem a Szabadság téren a semmiért.
Megjött az oly régóta várt bokacsizmám - ami undorító. Tényleg, borzalmas, ez egyáltalán nem az, amit rendeltem, nagyon csúnya, nem is olyan a talp része, mint ami a képen van, nagyon ronda, fel vagyok háborodva és kurvaideges is vagyok most már, nem fogom felvenni, mert egy hányadék, követelem, hogy az eladó csináljon valamit, mert tényleg egy hordhatatlan szar az, amit ma kézhez kaptam.
Ez a nap, akár jó is lehetett volna; sikeres vizsga, sikeres felső vásárlás, megérkezik a csizmám... ehelyett egy igazán szar, szánalmas és kifejezetten fárasztó, mint testileg, mint lelkileg kimerítő nap volt, sőt még hátra van majdnem a fele.Sajnos ráadásul azt sem mondhatom, hogy kárba veszett, hogy értékelhetetlen, mert igenis értékelhető, az meg egy dolog hogy valami iszonyat pocsék.
Takko látogatás fekete garbóért - nem jött az a kicseszett helyi járat, így csak fél óráig ültem a Szabadság téren a semmiért.
Megjött az oly régóta várt bokacsizmám - ami undorító. Tényleg, borzalmas, ez egyáltalán nem az, amit rendeltem, nagyon csúnya, nem is olyan a talp része, mint ami a képen van, nagyon ronda, fel vagyok háborodva és kurvaideges is vagyok most már, nem fogom felvenni, mert egy hányadék, követelem, hogy az eladó csináljon valamit, mert tényleg egy hordhatatlan szar az, amit ma kézhez kaptam.
Ez a nap, akár jó is lehetett volna; sikeres vizsga, sikeres felső vásárlás, megérkezik a csizmám... ehelyett egy igazán szar, szánalmas és kifejezetten fárasztó, mint testileg, mint lelkileg kimerítő nap volt, sőt még hátra van majdnem a fele.Sajnos ráadásul azt sem mondhatom, hogy kárba veszett, hogy értékelhetetlen, mert igenis értékelhető, az meg egy dolog hogy valami iszonyat pocsék.
2011. október 23., vasárnap
Keep smiling while your heart is falling into pieces.
It's so cold outside...it's cold inside too.
Elértem arra a pontra, most már tényleg, azt hiszem, hogy 'ELÉG'.
Hétköznap tanulásba kellene feledkeznem, hétvégén pedig még inkább. Hogy ne gondoljak rá. Hogy ne fájjon, hogy ne legyen már tényleg elegem ebből az egészből. Úgyis van feladat a javából. Videószerkesztés, magyar OKTV, rajz OKTV, sajtós projektmunka, magyar faktos házi dolgozat, matekházi-hegyek, és persze szalagavatós-előmunkálatok. Tényleg azt mondom, már, hogy elég. Alig várlak őszi szünet, gyere már, legyél már itt, el se menj egy jó darabig kérlek, legyen időm gyűjtögetni, készülgetni, alakítgatni, tervezgetni, haladni, munkanaplókat írni, fotózni, rajzolni, festeni és még annyi minden mást.
Egyébként köszi Szeged, hogy nincs egy pár normális fekete alkalmi cipőd, köszi Árkád, hogy bazi nagy vagy, de nincs benned semmi használható :) (pedig ötmillióan biztos voltak benn emberek is).
Marad eBay, meg az ideg, hogy ideérjenek a kis drágák.
Nem vagyok ki. Dehogyis.
Elértem arra a pontra, most már tényleg, azt hiszem, hogy 'ELÉG'.
Hétköznap tanulásba kellene feledkeznem, hétvégén pedig még inkább. Hogy ne gondoljak rá. Hogy ne fájjon, hogy ne legyen már tényleg elegem ebből az egészből. Úgyis van feladat a javából. Videószerkesztés, magyar OKTV, rajz OKTV, sajtós projektmunka, magyar faktos házi dolgozat, matekházi-hegyek, és persze szalagavatós-előmunkálatok. Tényleg azt mondom, már, hogy elég. Alig várlak őszi szünet, gyere már, legyél már itt, el se menj egy jó darabig kérlek, legyen időm gyűjtögetni, készülgetni, alakítgatni, tervezgetni, haladni, munkanaplókat írni, fotózni, rajzolni, festeni és még annyi minden mást.
Egyébként köszi Szeged, hogy nincs egy pár normális fekete alkalmi cipőd, köszi Árkád, hogy bazi nagy vagy, de nincs benned semmi használható :) (pedig ötmillióan biztos voltak benn emberek is).
Marad eBay, meg az ideg, hogy ideérjenek a kis drágák.
Nem vagyok ki. Dehogyis.
2011. október 16., vasárnap
Ha felébred a lelkem is, majd írok szépet is.
Megjöttem, megérkeztem. Itthon vagyok, megvagyok, élek. Lélegzem.
Aludtam, vagy 17 órát, és igen, sok volt, érzem is, és fogom is egész nap azt hiszem.
Örülök, hogy holnapra egyelőre csak magyart kell tanulnom, de abból ugyan nem keveset. Mégis jó, hogy más már nincs mellé, legalább is jelenleg.
A péntekem − a péntekünk :D jó volt, a szombatom pedig nagyjából 5-6 órát ölelt fel az életemből. A többi alvásra fordítódott. Pedig aznap voltunk egy évesek.
Egyelőre az agyam el van még kissé tompulva az alvástól, pedig (már!) 8kor felébredtem és fel is keltem. Rendet raktam, kipakoltam, bepakoltam, összeírtam, kiporszívóztam.
Kell egy fekete sapka és egy fekete sál. Kesztyű nem, mert már van :D
<3
Aludtam, vagy 17 órát, és igen, sok volt, érzem is, és fogom is egész nap azt hiszem.
Örülök, hogy holnapra egyelőre csak magyart kell tanulnom, de abból ugyan nem keveset. Mégis jó, hogy más már nincs mellé, legalább is jelenleg.
A péntekem − a péntekünk :D jó volt, a szombatom pedig nagyjából 5-6 órát ölelt fel az életemből. A többi alvásra fordítódott. Pedig aznap voltunk egy évesek.
Egyelőre az agyam el van még kissé tompulva az alvástól, pedig (már!) 8kor felébredtem és fel is keltem. Rendet raktam, kipakoltam, bepakoltam, összeírtam, kiporszívóztam.
Kell egy fekete sapka és egy fekete sál. Kesztyű nem, mert már van :D
<3
2011. október 13., csütörtök
2011. október 10., hétfő
I don't wanna be lonely anymore.
But now I feel kinda.
Nem is igazán értem, vagy tudom miért. Vagyis, azt sem tudom pontosan, hogy mostanában mit érzek, hogy mi ez, ami így körbevesz, körülleng, ami így befészkeli magát a gondolataimba, a tetteimbe, az öltözködésembe, a sminkelési szokásaimba, az ízlésembe, a járásomba, belém. Mindenbe, a szél szagába, az üveg csillogásába, a fémek fénylésébe, a tükrök képébe, a függönyök lengésébe, a ruhák illatába, a párnák közé, a lepedő alá, a cipőmbe, a vízbe, a kádba, a samponomba, a szemembe, a szívembe.
Valami itt van, valami nem túl, nem igazán, valami - nem valami jó. Olyan üres és olyan kietlen. Olyan reménytelen és olyan távoli. Olyan kopár és olyan sivár. Olyan hideg és olyan száraz. Olyan fehér és olyan szürke. Homályos és ködös, nyers és kemény. Mind. Körülöttem mindenhol. Olyan megfoghatatlan és szilárd. Itt áll és én azt sem tudom, hogy valójában mi az.
Mi ez.
Iszonyú közel van, érzem a hátamon, érzem a karjaimon és hallom, ahogy suttog. Olyan érzést hoz, mint a magány. Holott, miért? Egyáltalán hogyan? Vagy miért most? Miért éppen csak most? Eltelt egy hónap. És? Nem is azért? Csak megjött a hideg idő odakinn? De hát most program is van...illetve lett is volna, de nem lett. Miért most vagyok ilyen egyedül? Egyedül vagyok? Miért? Mióta? Ki nincs itt? Nem vagy itt tudom, de eddig sem voltál.
Talán elfújja majd ezt is a szél. Mint a port, száraz vidéki utakról. Mint megsárgult levelet a kőris alatt álló padról. Mint lisztet az asztalról. Mint elhagyott papirost novemberi utcán.
Minden elmúlik. S ez jelenti most a holnapot.
Elmúlik.
Nem is igazán értem, vagy tudom miért. Vagyis, azt sem tudom pontosan, hogy mostanában mit érzek, hogy mi ez, ami így körbevesz, körülleng, ami így befészkeli magát a gondolataimba, a tetteimbe, az öltözködésembe, a sminkelési szokásaimba, az ízlésembe, a járásomba, belém. Mindenbe, a szél szagába, az üveg csillogásába, a fémek fénylésébe, a tükrök képébe, a függönyök lengésébe, a ruhák illatába, a párnák közé, a lepedő alá, a cipőmbe, a vízbe, a kádba, a samponomba, a szemembe, a szívembe.
Valami itt van, valami nem túl, nem igazán, valami - nem valami jó. Olyan üres és olyan kietlen. Olyan reménytelen és olyan távoli. Olyan kopár és olyan sivár. Olyan hideg és olyan száraz. Olyan fehér és olyan szürke. Homályos és ködös, nyers és kemény. Mind. Körülöttem mindenhol. Olyan megfoghatatlan és szilárd. Itt áll és én azt sem tudom, hogy valójában mi az.
Mi ez.
Iszonyú közel van, érzem a hátamon, érzem a karjaimon és hallom, ahogy suttog. Olyan érzést hoz, mint a magány. Holott, miért? Egyáltalán hogyan? Vagy miért most? Miért éppen csak most? Eltelt egy hónap. És? Nem is azért? Csak megjött a hideg idő odakinn? De hát most program is van...illetve lett is volna, de nem lett. Miért most vagyok ilyen egyedül? Egyedül vagyok? Miért? Mióta? Ki nincs itt? Nem vagy itt tudom, de eddig sem voltál.
Talán elfújja majd ezt is a szél. Mint a port, száraz vidéki utakról. Mint megsárgult levelet a kőris alatt álló padról. Mint lisztet az asztalról. Mint elhagyott papirost novemberi utcán.
Minden elmúlik. S ez jelenti most a holnapot.
Elmúlik.
Thursday? How will I survive...
Felkeltem. Meg akartam inni a kis tejeskávémat, miközben megnézem az íméljeimet, felkacsintok eBayre, esetleg megnézem mi újság Facebookon, de nem így történt. Ehelyett siettem megszárítani a hajam, felöltözni, sminkelni, hajat vasalni, táskába bepakolni, tesicuccot összeszedni, és a körmöm már csak a suliban festettem ki.
Miért?
Ez biza egy nagyon jó kérdés.
Miért?
Ez biza egy nagyon jó kérdés.
2011. október 9., vasárnap
Come winter, come soon.
Nem, nem akarom, hogy múljon az idő. Sokkal inkább álljon meg. Álljon meg és maradjon így örökre. Mozdulatlanul, csendben vagy hangosan, zavarosan vagy tisztán, éjjeli sötétben vagy reggeli szikrázó napsütésben, télen vagy nyáron, egyetlen pillanatban merevedjen kővé vagy fagyjon jégbe. Nem érdekel, hogyan csinálja, csak tegye meg.
Ugyanakkor pedig nagyon várom a telet. Az igazit. A fehéret, a zimankósat, a reggelente nagyon fázósat, a havasat, a fagyosat, a jegeset, a szeleset, a keményet és az embert próbálót. Mert akkor lesz idebenn minden igazán meleg. Nem fogja innen kifújni semmilyen őrjöngő szélvihar, semmilyen cudar hóesés, nem mossa ki áradó folyó, zuhogó eső és nem is olvasztja ki délibábos nyári hőség. Itt marad velünk, köztünk, bennünk. S nem megy sehová.
Ugyanakkor pedig nagyon várom a telet. Az igazit. A fehéret, a zimankósat, a reggelente nagyon fázósat, a havasat, a fagyosat, a jegeset, a szeleset, a keményet és az embert próbálót. Mert akkor lesz idebenn minden igazán meleg. Nem fogja innen kifújni semmilyen őrjöngő szélvihar, semmilyen cudar hóesés, nem mossa ki áradó folyó, zuhogó eső és nem is olvasztja ki délibábos nyári hőség. Itt marad velünk, köztünk, bennünk. S nem megy sehová.
2011. október 8., szombat
I've been walking in the same way but something is no good anymore.
| Adele - Hometown Glory .mp3 | ||
 | ||
 | Found at bee mp3 search engine |  |
'Is there anything I can do for you dear? Is there anyone I could call?
No and thank you, please Madam. I ain't lost, just wondering.'
2011. október 3., hétfő
I can't understand now.
Mostanság valahogy minden sokkal fontosabb lett, mint mi magunk.
Talán így tudnám definiálni az elmúlt időszakot, azt az időszakot amelyben élek, élünk, és azt az időszakot egyben, amely még nem ért véget. És nem is fog egyhamar véget érni, ha kiírom magamból, ha nem, ha elmondom mindenkinek, ha nem, ha feltűnik nekünk, ha nem, ha megpróbálunk ezen változtatni − ha nem.
Nem érzem a lényeget. Csak a szaladó időt, a elúszó pénzt, a távol maradó kedvet, az arca ülő fintort. Már a talaj sem az igazi. Volt egy tervem − nem is; inkább egy amolyan kimondatlan, de vágyott: álmom.
S most mindez és amiben eddig szentül hittem, kezd szertefoszlani.
Talán így tudnám definiálni az elmúlt időszakot, azt az időszakot amelyben élek, élünk, és azt az időszakot egyben, amely még nem ért véget. És nem is fog egyhamar véget érni, ha kiírom magamból, ha nem, ha elmondom mindenkinek, ha nem, ha feltűnik nekünk, ha nem, ha megpróbálunk ezen változtatni − ha nem.
Nem érzem a lényeget. Csak a szaladó időt, a elúszó pénzt, a távol maradó kedvet, az arca ülő fintort. Már a talaj sem az igazi. Volt egy tervem − nem is; inkább egy amolyan kimondatlan, de vágyott: álmom.
S most mindez és amiben eddig szentül hittem, kezd szertefoszlani.
2011. október 2., vasárnap
Your skin, oh yeah your skin and bones, turned into something beautiful.
Minden hónapban, az évben kb 12-szer, de lehet, hogy gyakrabban, vagy épp ritkábban, rám tör, hogy nem vagyok elég jó és sosem lehetek az. Nem lehetek elég vékony, nem lehet elég lapos a hasam, elég feszes a combom, elég vékony a karom, elég hosszú a hajam, elég tiszta az arcom, elég ápolt a körmöm, nagy a szempillám, és még persze egy csomó-csomó külső tulajdonságommal nem vagyok ilyenkor kibékülve.
Aztán a lányos blablák lecsengésével általában ez elmúlik és átveszi a helyét egyfajta (meg)elégedettség. Hogy minden pont így jó, nem kell, hogy másképp legyen, ez vagyok én.
De mostanában valahogy, ha elfog valami hasonló érzés, akkor csupán elég veled lennem pár napot. Utána hazajövök, belenézek a tükörbe és másképp látom magam. Nem is olyan borzasztó. Elhiszem, hogy te is ilyennek látsz. Nem értem, miért, nem tudom, hogyan.
Aztán a lányos blablák lecsengésével általában ez elmúlik és átveszi a helyét egyfajta (meg)elégedettség. Hogy minden pont így jó, nem kell, hogy másképp legyen, ez vagyok én.
De mostanában valahogy, ha elfog valami hasonló érzés, akkor csupán elég veled lennem pár napot. Utána hazajövök, belenézek a tükörbe és másképp látom magam. Nem is olyan borzasztó. Elhiszem, hogy te is ilyennek látsz. Nem értem, miért, nem tudom, hogyan.
2011. október 1., szombat
Dear Subotica, now once Suncity were better. Thak you for the pain.
Van ruhám.
A keringőre is és az azt követő bálra. Nem estem túlzásokba, nagyon egyszerű leszek. Abroncs se kell, csak egy tüll alsószoknya, meg egy pár fehér kesztyű. Szép lesz, visszafogott és elegáns. A giccsparádéban nem szándékozom részt venni. A koktélruhám, már ha önnön egyszerűségében nevezhetem így, akkor szintén nagyon kis visszafogott. Klasszikus 'kis fekete'.
Különben is, hiába szép a ruha lányok. :DD
Nem is az a lényeg. Kell még 2 pár cipő, egy fehér ugyebár és egy fekete meg egyebek. Ja és végre van csillárom. Nem olyan nagy dobás, mind amit 40Kért választani tudtam volna, de tökéletesen megfelel az itthon töltendő egy, és a hézagosan itthon töltendő 3-5évre. :)
<3
A keringőre is és az azt követő bálra. Nem estem túlzásokba, nagyon egyszerű leszek. Abroncs se kell, csak egy tüll alsószoknya, meg egy pár fehér kesztyű. Szép lesz, visszafogott és elegáns. A giccsparádéban nem szándékozom részt venni. A koktélruhám, már ha önnön egyszerűségében nevezhetem így, akkor szintén nagyon kis visszafogott. Klasszikus 'kis fekete'.
Különben is, hiába szép a ruha lányok. :DD
Nem is az a lényeg. Kell még 2 pár cipő, egy fehér ugyebár és egy fekete meg egyebek. Ja és végre van csillárom. Nem olyan nagy dobás, mind amit 40Kért választani tudtam volna, de tökéletesen megfelel az itthon töltendő egy, és a hézagosan itthon töltendő 3-5évre. :)
<3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)