2011. június 29., szerda

2011. június 28., kedd

2011. június 26., vasárnap

 

I promise I will miss you, even if we're apart for just a few days.

(L)

 Robert Pattinson - Let Me Sign .mp3
Found at bee mp3 search engine
I should learn. I should have learnt* by now, but I enjoyed my 'pre-holiday', even if it hadn't been the real Summer Holiday with a big 's' and a huge 'h' yet. No matter how short I knew it was, no matter how important the exam is, I haven't care about it until now. I'll have to try my best tomorrow, not to make any (or at least so many) mistakes, but show them what I can do. It just started to be hard.
It's time I made my future dreams come true.

2011. június 23., csütörtök


Egy lépéssel közelebb.
  

felsőfok? 'child's play!' na perszeee.

Szóbeli (A)
Smart Nyelviskola Kft.
6400 Kiskunhalas, Szilády Á. u. 5-7. Terem: 16. terem
A vizsga kezdete: 2011.06.03. 9 óra 00 perc
A vizsgázó időpontja: 2011. június 3. 12 óra 50 perc
max.elért%
 kommunikatív érték(30)23 
 szókincs(20)14 
 nyelvhelyesség(15)11 
 beszédértés (gépi)(20)10 
összesen(85)58 (68%)
BESZÉDKÉSZSÉG50/36 (72%)
KÖZVETÍTÉSKÉSZSÉG15/12 (80%)
BESZÉDÉRTÉS20/10 (50%)
Labor (A)
Megfelelt felsőfokon, szóbeli (A) típusban.

2011. június 22., szerda


I believed I could fly.
  
I can’t stand to fly
I’m not that naive
I’m just out to find
The better part of me

I’m more than a bird...i’m more than a plane
More than some pretty face beside a train
It’s not easy to be me

Wish that I could cry
Fall upon my knees
Find a way to lie
About a home I’ll never see

It may sound absurd...but don’t be naive
Even heroes have the right to bleed
I may be disturbed...but won’t you concede
Even heroes have the right to dream
It’s not easy to be me

Up, up and away...away from me
It’s all right...you can all sleep sound tonight
I’m not crazy...or anything...

I can’t stand to fly
I’m not that naive
Men weren’t meant to ride
With clouds between their knees

I’m only a man in a silly red sheet
Digging for kryptonite on this one way street
Only a man in a funny red sheet
Looking for special things inside of me
Inside of me
Inside me
Yeah, inside me
Inside of me

I’m only a man
In a funny red sheet
I’m only a man
Looking for a dream

I’m only a man
In a funny red sheet
And it’s not easy, hmmm, hmmm, hmmm...
Fura, hogy azt hittem, ha egészen jól viselem, jól bírom, szépen tűröm évközben, hogy nem vagy itt, nem vagy közel hozzám, nem vagy itt, itt velem, nem érhetek hozzád, akkor kicsit erősödtem lelkileg. Hogy nem leszek többé az a sírós egyszerű naiv kislány, aki ezek szerint mindig is voltam. Aki nélküled és előtted lehettem, aki nem sírt ha valaki hiányzott neki, aki nem mutatta mennyire nagyon össze van törve, aki nem pityeredett el bármiféle nem is bántó, nem is gonosz, csak félreérthető szótól, félmondattól, félbe hagyott gondolattól. Aki nem ijed meg egy vagy két vagy akármennyi szúrós tekintettől. 
Ha nem is voltam talán egy percig sem erős, de stabilan álltam. Stabilan álltam a helyemen, a helyemnek vélt tér közepén, néha jobbra-balra kilengedeztem, de álltam a sarat, álltam a viharokat, álltam az esőt és álltam a telet. Talán üvegfal magasodott közém és a külvilág közé, s mindez ismét csak egy félálomból idetévedt bizonytalan önámítás. Talán elfelejtette a bennem lévő pici naiv kislány, hogy hogyan kell gyengének lenni, elfelejtette egy pár hónapra, tán egy évre is. Kinyílt egy virág, s addig meghalt egy pillangó.
Mert a kislány elfelejtette szép lassan, hogyan kell erősnek lennie, hogyan kell állni homokviharban, tomboló tájfun kellős közepén az üveghegy másik oldalán. Mert szép lassan elhitte, nem kell félnie semmitől, nincs senki, ki őt bánthatná, ki őt bántani akarná. Egy olyan világban élt, ahol minden szép volt, minden hihetetlenül csodás és színpompás, fehér hajnali fényben úsztak a terek és az épületek. Nem létezett ijesztő vihar, nem villámlott, nem létezett rettentő égdörgés, nem létezett hazugság, nem volt felhős az ég. S az egyetlen ember, akiért igazán erősnek kellene lennie, ő tette ilyen gyengévé. Gyengévé, törékennyé, esetlenné, óvatlanná, érzékennyé. Összetört egy kristálybuborék. Egy pillanat alatt lezuhant a mélybe és millió darabra roppant szét az illúzió, mely eddig életben tartotta a feltétlen hitet, a hitet, hogy a felhők felett örökké kék az ég, hogy a tenger mélyére is lejut a napfény, hogy ha a napra éjjel utazol nem éget, hogy ha leesik egy hullócsillag az égről, akkor meghal egy nagy ember, hogy ha rád mosolyog egy kisgyerek, akkor angyalt látott, hogy sosem ér véget az álom, hogy léteznek még csodák és bárkivel megtörténhet bármi, hogy valaki fentről vigyáz ránk, hogy vannak emberek, akik az emlékeinkben örökké élnek, hogy a szivárvány lábánál kincsre találhatsz, hogy nincs mitől félned...
Te tettél ilyen törékennyé, hát védj meg. Vigyázz rám, amíg helyrejönnek a szárnyaim. Óvj egy kicsit még.
<3
   
Így most már egyáltalán nem érzem azt, hogy kell, hogy akarom. :/

Mégis kinek jó ez a trend, hogy minden lány teste úgy kell, hogy kinézzen, mint egy tizenkét éves fiúé?

'my boyfriend says if a girl doesn't have boobs, she better have a butt because if not, she's shaped like a 12 year old boy, which isn't attractive'

A divat jó dolog, de az ideálteremtés manapság undorító.
Bár a 'fotóbolt' nagyon hitelesnek tűnik és jól bevált.
Meddig még?
   

arrghh, magasfokú szervezettség.

Szóval bérletet is később tudok csak venni -.-' 
egyébként semmi újdonság, valójában szinte ez sem az. 
Majd akarok hajtogatni darvakat, meg majd szeretnék szivárványokat festeni is, meg majd el akarok menni kreszre, meg  ha úgy alakul kimennék lépcsőzni vagy futni egyet. Meg el kellene kezdenem átnézni a fránya angolt.
Egyébként tényleg nincs semmi új. Ilyen szempontból szintetikus és statikus nyár − eddig.

2011. június 21., kedd

2011. június 17., péntek

2011. június 16., csütörtök

If you're in love and you know it 
clap your hands!
If you're in love and you know it
clap your hands!
If you're in love and you know it
and you really want to show it,
If you're in love and you know it 
clap your hands!

:D
   

2011. június 13., hétfő

Nem baj, hogy nem vagy zenész, nincs gitárod, nem dobolsz, nem énekelsz de még csak nem is zongorázol.
Nem baj, hogy nincs egy hatalmas csilli-villi kéród a tengerparton medencével.
Nem baj, hogy nincs semmiféle extrém hobbid, nem ejtőernyőzöl, nem mászol hegyet, még csak nem is wakeboardozol.
Nem baj, hogy nem tartasz valami ritka állatot kiskedvencként, hogy nincs egy madárpókod vagy egy kígyód egy üvegkockában az ágyad fölött.
Nem baj, hogy nincs millió tetkód és piercinged, nem szőrteleníted a lábad, nem fested sem magad, sem a hajad és nem lakkozod a körmöd.
Nem baj, hogy nincs legalább egy nagy fekete terepjáród vagy valami amerikai, esetleg olasz import sportkocsid, nagy alufelnikkel.
Nem baj, hogy nem viszel el nyaralni a világ végére is egy tizenkilenc csillagos luxushotelbe.
Nem baj, hogy nincs egy jachtod miami beachen, de még a Balatonon se.


Ha mindez meglenne, akkor nem lehetnél elég jó nekem.


Mindez nélkül vagy tökéletes, felejthetetlen, helyettesíthetetlen, megismételhetetlen és :

különleges.
    

2011. június 11., szombat

So You Think You Can Dance...

Don't feel like picking up my phone, so leave a message after tone... :D

Az eltelt iskolahétről mindösszesen annyit, hogy kimerítő volt, leginkább mert nincs hajtás, hanem gyakran unatkozunk a suliban. Meg azt hiszem, hogy már tényleg jobban kellene és erősebben is érzem már, hogy év vége van. A héten nem mindig aludtam jól vagy ha nagy nehezen sikerült is 8órát aludnom egyhuzamban, akkor reggel úgy keltem, mintha nem is aludtam volna semmit. Magyarul tegnapra már igencsak kimerült voltam. De ma újult őrült erővel fogok neki a pakolásnak -.-"
Egyébként pedig már csak kééét naaap. Ebből szerdán már remélem azért nem csinálunk sok mindent. :$
Most ezzel van tele a fejem. :D
 

2011. június 8., szerda


Különös dolog az emberi élet. 
Egyik nap megismerünk valakit, aki lenyűgöz és elkápráztat, többletet és töltetet ad, reménnyel tölt el, felragyog a tudat, ha beszél.Nem is könnyen felejtjük el, töröljük ki emlékezetünkből az ilyen nagyszerű embereket, mert lábnyomot hagynak a szívünkben, kicsi kézlenyomatot a homokban és dallamuk sosem tűnik el fülünkből.
Majd egy másik napon olyasvalakit ismerünk meg, aki ennek teljes hamuszürke hátborzongató ellentéte, aki újra és újra bebizonyítja, hogy csontos, megsárgult lelke már nem érték a világnak,  hanem az új hajnal egyetlen fekete lovagja. Lelkünk virágait földbe tiporja, éles hangja ott cseng fülünkben, a tengerparton pedig árnyékot kereső alakja károgó varjúéval mosódik össze.
Kedd...szerda... Isten az egyik kezével ad, míg a másikkal elvesz.

Szeretek tanulni az élettől. Nem a legjobb érzés ugyan, de szeretem, amikor az emberek kimutatják a foguk fehérjét, keménykednek, fölényben, sőt, felsőbbrendűnek érzik magukat, lenézőek, azt mondják magukban: "Na most megmutatom neki!", miközben amit művelnek, leginkább gyerekes, gyermeteg, szánalmas és kicsinyes. Aztán persze csodálkoznak, ha nem kapják meg a kellő rivaldafényt és csillogást, mint amit elvártak, amire elvakultan számítottak. Valahogy, igen, a megaláztatás ellenére is örömmel tölt el, ahogyan ma is örömmel töltött el némi meglepettség után. Köszönöm, hogy ismét be tetszett bizonyítani, hogy mennyivel több akarok lenni, hogy mennyivel színesebb, tartalmasabb életet akarok, hogy mennyi mindent megszerzek majd, ami önnek már aligha lesz, hogy mennyivel több, jobb és értékesebb emberekkel vagyok körülvéve, mint amilyen ön, hogy mennyivel több, jobb és értékesebb ember szeretnék és igyekezek lenni és leszek is. Igen csak dicsőséges dolog piszkálni az alsóbbrendűt, holmi felruházott hatalomnál fogva. 
Kínosan érzem magam, amiért én értem, látom és érzem, ön viszont csak hiszi.
Köszönöm, hogy meg tetszett mutatni, milyen sok okos, értékes, korrekt, nagyszerű és csodálatos tanár vesz minket körül. Köszönjük, hogy mutatott ellenpéldát, életre szóló leckét kaptunk, azt hiszem joggal írhatom, hogy nem csak egyedül én, de mindannyian. A fizikát pedig soha életemben nem fogom használni semmire.
Nincs szabály kivétel nélkül: szeretem a  tanáraim. Az összeset.

2011. június 7., kedd


I miss you.

Egyébként élem kis szürke életem, itt-ott egy két élénk türkiz folttal, néha napsárga égbolttal.
Ezt a három napot, ha sikerült túlélnem, akkor talán megérem a nyarat.
Bezzeg tesiből 5ös leszek, megáll az ész... :D
 

Rossz kisdiák voltam ma.

Nem tudtam megnevezni tök sok festményt rajzon, mert be kell valljam, az érettségi követelmény nem épp a legizgisebb képekből van összeválogatva, ergo nem annyira nézegettem, mint pl.: Munkácsy vagy Van Gogh, esetleg Degas összes képét. :$ hát ez van, de arra megint sikerült ráébrednem, hogy ahhoz, hogy olyan dolgok jussanak eszembe, olyan eszmefuttatásokat és gondolatmeneteket folytassak, olyan sokoldalú rálátásom legyen a művészetekre, mint K.G.-nak, na ahhoz nem rengeteg, nem sok, nem millió, hanem valami elképesztő mennyiségű klasszikus, történelmi, művészeti, filozófiai, szak- és modern irodalmat és folyóiratot el kellene olvasnom és nagyjából megjegyeznem a tartalmát. Nagyon művelt. A szó legszorosabb értelmében. Igen, okos, de kiművelten, rálátással, ezt-azt-itt-ott olvasott/nézett/látott/hallott/hallgatott. Rémisztő, de szinte olyan jó. Most már azt hiszem joggal, bátran és egyértelműen állíthatom: egy újabb olyan embert ismertem meg (leginkább ezen idei tanév alatt), aki méltán megérdemli a tiszteletet, az elismerést, a meghallgatást, azért az eszmei többletért, amit ő maga ad, ami Ő maga. Nehéz lehet őt utolérni, nem is próbálom, de ilyenkor úgy elszégyellem és olyan kis butának és műveletlennek érzem magam. Igyekezni fogok, mert megérdemli.
Csak oda kell őrá is figyelni, legalább annyira, mint ahogyan mindenki másra is.
Szeretem, ha mesél, ha megosztja velem a nézetét valamiről, ha elmeséli, hogyan élte meg ő maga a napi képzőművészeti témát, ha aktuális dolgokon vitáz a közvéleménnyel, ha nevet valami ironikus-szarkasztikus bakin. Meg azt, hogy ilyen lelkes. :)
  

2011. június 5., vasárnap


I'm awaiting for this summer pretty much.

Do you remember? It was exactly a year ago that I didn't remember. 
A new era started then, now it's finally over , it won't happen again.
I'm not on the yellow line anymore, babe, 
so if you want to judge me, let's take a trip to your past and present before.

2011. június 3., péntek


Gold dust - it's here but in an other minute it's gone.
  
Szeretem bámulni az eget. Akkor is ha gyönyörű tiszta tengerkék, vagy ha néhány hófehér fodros-bodros bárányfelhő úszkál odafenn, vagy ha hosszú szürkés-drapp hullámok tarkítják, sőt még akkor is, ha a szürkén sötétlő felhők teljes egészen el is takarják égszínkék kék égboltját. Talán a legjobban mégis akkor szeretem bámulni, nézni, fürkészni, csodálni, ha csillagokkal borított sötétkék. Olyan igazi indigókék, rengeteg, tengernyi, sőt millió apró, csillogó, fénylő parányi ezüstponttal. 
De ma, a buszból, igazán, kifejezetten jó volt, megfelelt az egyszerű világos kék is, kicsiny felhőkkel. Olyan visszacsinálhatatlanság-érzésem volt, voltaképpen inkább csak a nyelvvizsga miatt. 8 pont, igen ez kerül majd olyan sokba, ha nem lesz meg. 8 pont, igen ez jelent majd még 3 hónapot (legalább). 
8 pont
ennyit már csak összeszedtem.

2011. június 2., csütörtök

 Coldplay - Fix You .mp3
Found at bee mp3 search engine

és ha mégsem?

Ha nem vesznek fel sehová? Ha nem jutok be oda, ahova szeretnék? Ha végül mégsem azt csinálhatom, amihez ambícióm vagy egy kis kedvem is lenne? Ha azon a pár ponton elcsúszok?