2011. június 3., péntek

Szeretem bámulni az eget. Akkor is ha gyönyörű tiszta tengerkék, vagy ha néhány hófehér fodros-bodros bárányfelhő úszkál odafenn, vagy ha hosszú szürkés-drapp hullámok tarkítják, sőt még akkor is, ha a szürkén sötétlő felhők teljes egészen el is takarják égszínkék kék égboltját. Talán a legjobban mégis akkor szeretem bámulni, nézni, fürkészni, csodálni, ha csillagokkal borított sötétkék. Olyan igazi indigókék, rengeteg, tengernyi, sőt millió apró, csillogó, fénylő parányi ezüstponttal. 
De ma, a buszból, igazán, kifejezetten jó volt, megfelelt az egyszerű világos kék is, kicsiny felhőkkel. Olyan visszacsinálhatatlanság-érzésem volt, voltaképpen inkább csak a nyelvvizsga miatt. 8 pont, igen ez kerül majd olyan sokba, ha nem lesz meg. 8 pont, igen ez jelent majd még 3 hónapot (legalább). 
8 pont
ennyit már csak összeszedtem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése