2015. december 2., szerda


Falling asleep in your arms in your bed
while watching some cheesy sitcom in the TV...
oh what I would give for this silly thing.
       
But it won't happen again.
    

2015. december 1., kedd


A világ szörnyű kínokkal vajúdik, mielőtt megszületne a megváltó.
      

2015. november 15., vasárnap


Az a baj, hogy nem azt érzem, hogy közelednénk egymás felé,
vagy ahhoz, hogy együtt legyünk.
     

2015. november 3., kedd


Nem tudom, jobb lenne-e ha nem laknék egyedül.
Most csak azt tudom, hogy egyes-egyedül vagyok,
egyedül létezem a mindennapokban.
       
Eltelt két hét.
Nem azért, mert olyan felhőtlen itt minden.
Csak múlnak-pörögnek a napok.
Előléptetés, hiány.
Időhiány, emberhiány, a Hiányod még ezek mellé...sorolhatom.
Talán csak a kimerültség beszél belőlem.
Amikor választani kellett, én Téged választottalak.
Csak mondom.

És tudom, hogy én sem kértelek maradásra.
    

2015. október 20., kedd

2015. október 16., péntek


Maybe you did not even think about me on this kind of special day....
...but I did think about You.
   
Már csak egy perc van hátra.
Mire megírom a posztot annyi sem.
Boldog évfordulót. Ha ezt így szabad és lehet.
Ha ez így boldog lehet.
Ha ez így már nem fáj tovább.
De fáj még.
Vajon boldogok lennénk most?
Mi lenne velünk?
Mindketten dolgoznánk, és este fáradtan bújnánk össze az albérletben?
0:00 és vége.
Tegnap volt öt éve. Kereken. Hogy feltetted nekem azt a kérdést, amivel a legösszezavartabbá és legboldogabbá tettél akkor.
Mennyit változunk és milyen rövid idő alatt.
Mi változunk, vagy csak a körülmények?
Nem tudom már.
Hiányzol-e? Nem tudok rá felelni.
Már nem te hiányzol. Az az ember hiányzik, aki akkor voltál.
Ami akkor voltunk.
Ha ez hiány-e és nem csak szomorúság.
    

2015. október 11., vasárnap


Still waiting.
     

17.05 Budapest, Csillaghegy

Bárhogy is nézem, a reptérre és az onnan ide való út sehogy nem rövidebb bkv-val, mint 1óra és 40perc. Olyan, mintha ez a mai hazaút teljesen kimaradt volna a fejemben. Mikor beléptem az ajtón, minden olyan volt, mintha csak pár perce mentél volna el. Megint elkezdett esni, amint elbúcsúztunk. Úgy látszik, ez már csak ilyen. Üresnek érzem a fejem, mégis össze-vissza cikáznak a gondolatok a fejemben. Elmentél. Megint. Először is szörnyű volt, és attól tartok ez már soha nem is lesz jobb. Elfáradtam. Kicsit lelkileg is. Mi mást tehetek, minthogy várom a következő alkalmat. Várom, hogy újra találkozzunk. Várom, hogy vége legyen ennek a 2 hétnek, ennek a 3 hónapnak, ennek a tanévnek... Meddig tart ez még? :(
Nagyon hiányzol.

2015. október 4., vasárnap

23:42 Budapest, Batthyány tér

Hosszúra nyúlt ez a vasárnap. Most indulok haza. Tök egyedül. És a házban sem vár senki. Csak kinyitom a zárat, beütöm a kódot, felkapcsolom a villanyt, bebotorkálok a konyhába és bepakolok a hűtőbe. Csend. Felcipelem a bőröndöm az emeletre, bepakolok a gardróbba. Elmegyek zuhanyozni. Lehet, hajat sem mosok már. Aztán belebújok az ágyadba. Egyedül.
Valahol mindig is vágytam rá, hogy egy kicsit éljek egyedül is, és a magam ura legyek. Valahogy sosem tűnt ez a helyzet sem ilyen közelinek, sem ilyen valódinak.
Nem az a baj, hogy egyedül vagyok. Tulajdonképpen örülök, hogy nincs aki megmondja, hogy este meddig éghet a kisvillany, mikor ropogtathatom reggel a müzlit, vagy mikor zúghat a mikró.
A baj csak az, hogy Te nem vagy itt. Nem vagy mellettem, amikor elalszom, sem pedig amikor reggel kinyitom a szemem. Az életem - az utóbbi szakaszra visszatekintve - nem más, mint várakozás.
Józsi, téged vártalak, tavasszal haza a nyárra, ősszel haza a hétvégére, aztán a szobánkba, aztán haza a munkából, aztán már nem is tudom igazán mire, de visszatekintve csak vártam az időre.
Sebi, most Téged várlak. Várom, hogy felébredj és írj, hogy hívj, hogy menjek, hogy hazagyere. És nem látom a végét.
Hiányzol.

2015. szeptember 10., csütörtök

2015. szeptember 9., szerda

2015. szeptember 6., vasárnap


Just give me hope.
   

Happy new schoolyear

It's crazy already. I am like I was waiting. It's just so weird alone here. I have a feeling that I'm just here for one or two hours, and then you will come around. Open the door, arrive home. But I know you just won't. And it already starts killing me.
I know I'll get used to it, but also I am afraid of closing my heart and building walls at the same time, fearing that you would be left outside. Maybe I'm just tired. Maybe it will all be OK.
I miss you terribly.
I miss you like hell.
   

It is gonna be a long cold winter.
    

2015. augusztus 24., hétfő

2015. augusztus 22., szombat

Annyira aggódom érted, mint talán senkiért eddig. Talán nem is kellett, és remélem most sem kell.
Veled akarok lenni. Melletted. Fogni a kezedet: minden rendben lesz. 
Kimerült vagyok, mégsem tudok aludni. Remélem Te már az igazak álmát alszod, és amikor reggel felébredsz, jobban leszel, mint valaha.
Miért nem lehetek most ott!? :(
Sohatöbbéilyenhelyreennyiidőre.

2015. augusztus 17., hétfő

Fél. :)


Hogy lehetsz-e napon egyszerre ily közel és mégis ilyen rettenetesen távol?
    



2015. augusztus 16., vasárnap

   
Úgy lenni egy idegen országban, hogy nem is akarsz...
    
   

2015. augusztus 14., péntek

Sweet dreams from Jerusalem

Jeruzsálemből hazafelé elszenderedtem a buszon. Ha húsz percet aludtam egyhuzamban, akkor már jó. Abban a húsz percben is Veled álmodtam. Hihetetlen, hogy mindenemnek mennyire hiányzol.
Minden egyes sejtemnek. Szívemnek-lelkemnek, tudatomnak, s még azon is túl. 

too tired but so awake
   

2015. augusztus 11., kedd


Egy helyet 
szeretnék, 
ahol
Te meg én,
végre
Mi 
lehetnénk.
     

2015. augusztus 10., hétfő

Reggel még az ébresztőóra megszólalása után három percre behunyom a szemem. Besüt a nap az ablakon, melegíti a takarót. Elképzelem, hogy itt vagy, itt fekszel mellettem. Elképzelem, ahogy átölelsz. Hozzád bújok. Hallom, ahogy szuszogsz, minden apró rezzenésed. Aztán kinyitom a szemem, és itt vagyok egyedül. Indulhat a nap.

2015. augusztus 9., vasárnap

Még el sem mentél

Cold winter is coming
coming so fast
I can't prepare
For the pain
that creeps up my spine
through my every veins
hunts me at night
and turns all black.
   
Please come back.


missing you so terribly
     

2015. augusztus 8., szombat


Egy nap majd mi is arra eszmélünk,
hogy már más néz rád vissza a tükrömből,
hogy úgy megváltoztunk Te és én,
hogy már nem mi állunk a kör közepén,
hogy elfelejtettük rég, mikor és miért,
csak Te leszel és én,
ott és akkor bizonytalanul,
és csak egymásba kapaszkodhatunk világunk szélén,
vagy együtt zuhanhatunk le a mélybe.
       

2015. július 28., kedd

   
Furcsa érzés két év után kiköltözi innen, pedig már rég nincs, ami miatt jöttem.
       

2015. július 21., kedd


When the little bluebird
Who has never said a word
Starts to sing "Spring, spring"
When the little bluebell
At the bottom of the dell
Starts to ring, ding ding
When the little blue clerk
In the middle of his work
Starts a tune to the moon up above
It is nature, that's all
Simply telling us to fall in love

And that's why birds do it, bees do it
Even educated fleas do it
Let's do it, let's fall in love
In Spain the best upper sets do it
Lithuanians and Letts do it
Let's do it, let's fall in love
The Dutch in old Amsterdam do it
Not to mention the Finns
Folks in Siam do it
Think of Siamese twins.
Some Argentines, without means, do it
People say in Boston even beans do it
Let's do it, let's fall in love



Romantic sponges, they say, do it
Oysters down in Oyster Bay do it
Let's do it, let's fall in love
Cold Cape Cod clams, 'gainst their wish, do it
Even lazy jellyfish do it
Let's do it, let's fall in love
Electric eels, I might add, do it,
Though it shocks 'em, I know,
Why ask if shad do it?
Waiter, bring me shad roe!
In shallow shoals, English soles do it
Goldfish in the privacy of bowls do it
Let's do it, let's fall in love

Mosquitos, heaven forbid, do it
So does every katydid do it
Let's do it, let's fall in love
Dragonflies in the reeds do it
Sentimental centipedes do it
Let's do it, let's fall in love
The most refined ladybugs do it
When a gentleman calls
Moths in your rugs do it
What's the use of moth balls?
The locusts up in the trees do it
Even over-educated fleas do it
Let's do it, let's fall in love

The chimpanzees in the zoo do it
Some courageous kangaroos do it
Let's do it, let's fall in love
I'm sure giraffes on the sly do it
Heavy hippopotami do it
Let's do it, let's fall in love
Sloths who hang down from the twigs do it
Though the effort is great
Sweet guinea pigs do it
Buy a couple and wait!
The world admits bears in pits do it
Even Pekingeses in the Ritz do it

Let's do it, let's fall in love

2015. június 15., hétfő


It's crazy recogising how much we have changed lately
and that we haven't changed at all. 
   

2015. június 6., szombat

Mintha már jóval hosszabb idő telt volna el a szakítás óta mint 4 hónap, 
mégis, néha még most is úgy fáj, mintha tegnap lett volna.
   






Why does it still hurt so bad?






     

2015. június 2., kedd

no worry


'We'll find somewhere to hide, we'll stay out of sight
until we know everything is alright.
Baby, just keep searching, you're safe,
don't worry, we'll find somewhere to hide.'
   

2015. május 24., vasárnap


'Sajnálom, hogy nem Pesten lakunk, vagy ott a környékén.'
'Mert?'
'Mert akkor nem kellene koleszosnak lenned.'


...de
de
jó ez így.
   

2015. május 22., péntek


Jobb még most megjegyezni:
mindig lesznek olyan emberek, akik élvezettel húzzák keresztbe minden számításod.
És elhiszik... 
    

2015. május 18., hétfő

2015. május 10., vasárnap

2015. május 8., péntek

2015. április 25., szombat


Happiness is heavy. 
It's on me everywhere.
    

Visszautalva neked, ki tudom, még lopva olvasol
- vagy ha tévedek, ugyan mindegy is - 
visszapörgetve az utóbbi fél év bejegyzéseit:
(ne is kérdezd)
csupa hiány, sóvárgás és távolság.
S ez igen meglepett, de értelmet is adott.