Reggel még az ébresztőóra megszólalása után három percre behunyom a szemem. Besüt a nap az ablakon, melegíti a takarót. Elképzelem, hogy itt vagy, itt fekszel mellettem. Elképzelem, ahogy átölelsz. Hozzád bújok. Hallom, ahogy szuszogsz, minden apró rezzenésed. Aztán kinyitom a szemem, és itt vagyok egyedül. Indulhat a nap.