Minden hónapban, az évben kb 12-szer, de lehet, hogy gyakrabban, vagy épp ritkábban, rám tör, hogy nem vagyok elég jó és sosem lehetek az. Nem lehetek elég vékony, nem lehet elég lapos a hasam, elég feszes a combom, elég vékony a karom, elég hosszú a hajam, elég tiszta az arcom, elég ápolt a körmöm, nagy a szempillám, és még persze egy csomó-csomó külső tulajdonságommal nem vagyok ilyenkor kibékülve.
Aztán a lányos blablák lecsengésével általában ez elmúlik és átveszi a helyét egyfajta (meg)elégedettség. Hogy minden pont így jó, nem kell, hogy másképp legyen, ez vagyok én.
De mostanában valahogy, ha elfog valami hasonló érzés, akkor csupán elég veled lennem pár napot. Utána hazajövök, belenézek a tükörbe és másképp látom magam. Nem is olyan borzasztó. Elhiszem, hogy te is ilyennek látsz. Nem értem, miért, nem tudom, hogyan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése