Mostanság valahogy minden sokkal fontosabb lett, mint mi magunk.
Talán így tudnám definiálni az elmúlt időszakot, azt az időszakot amelyben élek, élünk, és azt az időszakot egyben, amely még nem ért véget. És nem is fog egyhamar véget érni, ha kiírom magamból, ha nem, ha elmondom mindenkinek, ha nem, ha feltűnik nekünk, ha nem, ha megpróbálunk ezen változtatni − ha nem.
Nem érzem a lényeget. Csak a szaladó időt, a elúszó pénzt, a távol maradó kedvet, az arca ülő fintort. Már a talaj sem az igazi. Volt egy tervem − nem is; inkább egy amolyan kimondatlan, de vágyott: álmom.
S most mindez és amiben eddig szentül hittem, kezd szertefoszlani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése