Nem, nem akarom, hogy múljon az idő. Sokkal inkább álljon meg. Álljon meg és maradjon így örökre. Mozdulatlanul, csendben vagy hangosan, zavarosan vagy tisztán, éjjeli sötétben vagy reggeli szikrázó napsütésben, télen vagy nyáron, egyetlen pillanatban merevedjen kővé vagy fagyjon jégbe. Nem érdekel, hogyan csinálja, csak tegye meg.
Ugyanakkor pedig nagyon várom a telet. Az igazit. A fehéret, a zimankósat, a reggelente nagyon fázósat, a havasat, a fagyosat, a jegeset, a szeleset, a keményet és az embert próbálót. Mert akkor lesz idebenn minden igazán meleg. Nem fogja innen kifújni semmilyen őrjöngő szélvihar, semmilyen cudar hóesés, nem mossa ki áradó folyó, zuhogó eső és nem is olvasztja ki délibábos nyári hőség. Itt marad velünk, köztünk, bennünk. S nem megy sehová.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése