Tudom, azt írtam leállok. 

Hogy most nem kereslek, ha belehalok sem.

Hogy szépen lassan, majd csak valahogy átvészelem.

Hogy kiverlek a fejemből, és lefoglalom magam.

Egy üres váz vagyok, nem vagyok jelen.

Arcokat látok magam körül,
de senki nem Te vagy...

és már Te sem vagy nekem senkim sem,

holott a mindenem voltál.

A mindenem lehetnél.

Egyszer utoljára.