Mai látogatásom Bácsalmáson a szakrendelő intézetben felnyitotta a szemem azzal kapcsolatban, hogy nem valószínű, hogy olyan szakmát kellene tanulnom, amely elvégzése után mindenképp emberekkel kellene nap mint nap érintkeznem illetve dolgoznom, foglalkoznom. Mert nem bírom az öregeket. Basszus. A múltkori bejegyzésem elég feldúlt idegállapotban írtam, visszagondolva picit erősre sikeredett, de a mai tapasztalatok alapján rá kellett jönnöm: nem szorult belém túl sok empátia, főleg nem az idős emberekkel szemben. Hát, ami rossz hír: nem, nem bakteriális a fertőzés, hanem vírusos, ami sokkal hosszabb lefolyású, elhúzódóan gyógyuló, nehezen kezelhető betegséget jelent. Ami viszont jó: az ilyen fajta vírusos megbetegedéseknél viszont (eddig) sokkal jobban vagyok mint kellene (mármint, ha ez tényleg egy vírusos tüszős mandulagyulladás).
A mai kikészítő idős emberes sztorijaim nem írom még le, túlontúl friss az élmény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése