Még hiszem, hogy az álmok egyszer valóra válnak. Hiszem, hogy a szerelmesek a sötétben is egymásra találnak. Hiszem, hogy az ég a felhők felett mindig kék. Azt is hiszem, hogy ha valamit nagyon akar az ember, akkor képes véghezvinni. Hiszem, hogy az erőfeszítések nem vesznek kárba. Hogy mindennek oka van, még akkor is, ha magam nem tudok felelni az oly sokszor elhangzó 'Miért?'-re.
Ahogyan kislánykoromban elhittem, hogy a kisbabát a gólya hozza. Ahogyan azt is hittem, hogy mindenkinek van egy párja a világon. Egy fiúnak egy lány, egy lánynak egyetlen fiú. A nagy Ő. Akivel akkor is találkoznak, ha ő a világ másik felén él. Őszintén hittem benne, annak ellenére, hogy senki sem támasztotta alá, senki nem adta készen nekem ezt a sztereotípiát. Hogy egy valaki a világon pontosan hozzám fog tartozni. Csak hozzám, ahogy én csak őhozzá. Még ha Afrikában él is, vagy akár Ausztráliában. De találkozunk és boldogok leszünk együtt, amíg meg nem halunk. Abban is szentül és eltántoríthatatlanul hittem, hogy a világon mindenkinek van párja. Valahol, valamikor. Gyermekded vizsgálódás a felnőttek dolgairól. De valamiért a mai napig elhiszem magamnak. El akarom hinni. Újra a lehető legtisztábban és legőszintébben szeretnék hinni ebben, még akkor is ha rengeteg emberrel találkozom nap mint nap, akik emberi kapcsolatai erre rácáfolnak. Nem akarom nem elhinni. Mert valahol mélyen most is így gondolom. 'Így van a dolgok rendje.' Mert így van minden filmben és minden szerelmes történetben. Mert ezt láttam és ezt képzeltem el. Talán a mai napig őszintén így gondolja a szívem. De az eszem már rá-rácáfol. Pedig nem is miattam. Nem az életemben lezajlott megannyi sikertelen párkapcsolat miatt, mert erre nem tudnék példát hozni a saját valómból, sokkal inkább a környezetem és a 'felnőttek világa' alkotta képek és képkockák amelyeket minden nap lejátszanak a szemünk előtt. Racionális és realista elmék. Ennek ellenére én hiszem, hogy a napraforgó tényleg a nap felé fordul. Hogy a szivárvány lábánál kincs van elásva. Hogy a kisfiú meghúzza a kislány haját és a kislány elveszi a kisfiútól a lapátot. Hogy a játék katona előkerül még a homokozó mélyéről. Hogy minden veled töltött perc egy álom része és amikor nem vagy velem, olyan mintha csak ébren lennék.