2010. október 30., szombat

Haaaaaaaaaj.

Nem, nem a musical magyarul, nem és de. Hajj-hajj.
Ma temetőjárás. O-oo.. nem viselt meg. Komolyan. Durván és érzéketlenül jártam végig a dolgot anyáékkal, egy mécsest sem én gyújtottam meg, egy imát sem mondtam el magamban, nem csordult ki egyetlen könnycsepp sem a szemem sarkából. Sőt, olyanokról faggattam apát, hogy hogy megy ez a sírhely bérlés. Mit csinálnak a beszakadt koporsókkal, meg a tartalmukkal, ha lejár a bérleti idő, nem hosszabbítják meg és új 'lakó' költözne odale. Apa ezekre a kérdéseimre már csak a kocsiban adott választ, mondván illetlenségem miatt.
Úúúú, és szembejött velem a Kálvária temetőben a Pősz Attila :O omfg, hát ő meg hogy a viharba kerül ide??? Nagyon akadtam, de azért túltettem magam a dolgon. :D kitudja hány bibóssal futhatnék össze még a mélykúti temetőben az elkövetkezendő 2-3 napban. (???)
Kifáradtam picit. Délelőtt sütnöm kellett. (igen, anyai utasításra méterest. avagy kunbajai kékerest by Benci) délután a temetőzéssel elment az idő. Aztán Kunbajáról is csak nemrég értünk haza. (jó, na egy órája, másfél) Deviant ID újítás elmaradt. Pedig nagyon szerettem volna, de sebaj, a vasárnap is még egy jó nap :D Legalább megpróbálom hasznosítani a haszontalant. Oooo, és ötletbörze kényszerem van. Értitek? Jön karácsony. Egyre gyorsabban és egyre hangosabban. -.-" (Y).
Na pá <3

2 megjegyzés:

  1. hát... mi amikor kimegyünk a temetőbe, mindig sírunk a tesómékkal. A röhögéstől. Mindig akkor jut eszünkbe mindenféle beteg dolog, és nagyon nehéz halkan vihogni. x'D

    VálaszTörlés