írok aztán tea.

Elég pocsékul. Nem erősségem a kertelés. Ma reggel azt hittem épphogy inkább meghalnék mint ezt, de persze a pillanatnyi kétségbeesésem szólalt meg belülről, amikor ugyanis felébredtem és az istenért nem kaptam levegőt. Jó, lemászntam az ágyról, (hozzátenném: taknyom-nyálam egybefolyt, szó szerint, ilyet még nem éltem, nagyon undorító volt és borzalmas :S) teljesen mellékesen nyugtáztam magamban, hogy az éjszaka folyamán nagyon durván leizzadtam, vizes volt a pizsamafelsőm, ettől jobb kedvre derültem a másodperc töredéke erejéig, hogy ha éjjel izzadtam, most jobban kellene lennem, tehát nyeltem egy nagyot. :O Bár ne tettem volna. Nagyon fáj a torkom. Iszonyúan. Harmadik napja töretlenül. Nyelni nem tudok, illetve elég nagy fájdalmak közepette, fáj a nyelvem, a nyelvem mellett, alatt, a fülem töve, a manduláim akkorák mint két mandarin.. ezaz.. kurvajó. Szóval ott tartottam, hogy nyeltem (volna) egy nagyot, mikor belémhasított a fájdalom, gondolván: 'Jó, akkor ezt hagyjuk is...' irány tehát a fürdőszoba. A mosdókagyló fölé hajolva megmostam a fejem, kívül-belül, amit lehetett, aztán hajmosás, zuhany, meg a néha rámtörő sírógörcs leküzdése, mégpedig egy mondat visszhangzott a fejemben: 'Ne sírj, ne sírj, bírd ki, különben megfulladsz.' Kb., mivel ha tényleg komolyabban megengedtem volna, hogy elsírjam magam, tuti nem kaptam volna még ilyen minimálisan sem levegőt. Mindez 12óra alvás után. Napközben még lenyomtam 4-5-öt, de nem akarok este lefeküdni, mivan ha holnap is így ébredek? :( nem akarooom. Ja, és beszélgetni sem kell velem, vagy legalábbis a hangszálaim, örülnék neki, ha egy hét múlva is léteznének még. :)
Időm mint a tenger ugyan, de irigyelni nem kell, azt hiszem. A héten én már tuti nem megyek sehova. Bocsi Orsi, pedig szeretnék ott lenni, bocsi Timi, láttam hogy hívtál tegnap este, de már aludtam, bocsi magyar és oktv, bocsi angol és oktv, bocsi fakt, bocsi rajz, de mostmár kezdek besokallni, valahogy a héten már nem érdekel más, csakhogy jobban legyek. Legalább egy kicsit.