Lights will guide you home.

Fear. It's all gone.

Hope

it's just what we could be

Just a waterdrop if you like.

just want to show you.

silent

Haaaaaaaaaj.

Nem, nem a musical magyarul, nem és de. Hajj-hajj.
Ma temetőjárás. O-oo.. nem viselt meg. Komolyan. Durván és érzéketlenül jártam végig a dolgot anyáékkal, egy mécsest sem én gyújtottam meg, egy imát sem mondtam el magamban, nem csordult ki egyetlen könnycsepp sem a szemem sarkából. Sőt, olyanokról faggattam apát, hogy hogy megy ez a sírhely bérlés. Mit csinálnak a beszakadt koporsókkal, meg a tartalmukkal, ha lejár a bérleti idő, nem hosszabbítják meg és új 'lakó' költözne odale. Apa ezekre a kérdéseimre már csak a kocsiban adott választ, mondván illetlenségem miatt.
Úúúú, és szembejött velem a Kálvária temetőben a Pősz Attila :O omfg, hát ő meg hogy a viharba kerül ide??? Nagyon akadtam, de azért túltettem magam a dolgon. :D kitudja hány bibóssal futhatnék össze még a mélykúti temetőben az elkövetkezendő 2-3 napban. (???)
Kifáradtam picit. Délelőtt sütnöm kellett. (igen, anyai utasításra méterest. avagy kunbajai kékerest by Benci) délután a temetőzéssel elment az idő. Aztán Kunbajáról is csak nemrég értünk haza. (jó, na egy órája, másfél) Deviant ID újítás elmaradt. Pedig nagyon szerettem volna, de sebaj, a vasárnap is még egy jó nap :D Legalább megpróbálom hasznosítani a haszontalant. Oooo, és ötletbörze kényszerem van. Értitek? Jön karácsony. Egyre gyorsabban és egyre hangosabban. -.-" (Y).
Na pá <3

101.

Bejelentkeztem Bloggerre és elémtárult egy bazinagy kerek szám a képernyő közepén:
Bejegyzések száma: 100.
Huuu, az első bejegyzésem dátuma pedig: szeptember 17. péntek. Termelek áám. Az napi minimum 2 bejegyzés. De valójában nem szeretek kép nélkül hagyni egyetlen bejegyzést sem. Kivéve most ezt. Ígysem ez a 100., hanem már a 101.. Nem húzom a sort.

Wildlife

It is.

Not what you see, but what you get.

Wow.

2.nap. Egész szép és jó is itt minden, újabban tudok beszélni, mármint nem okoz fájdalmat a verbális kommunikáció, sem pedig a köhögés és a nevetés, fel és le tudom vinni a hangsúlyt, a hangmagasságot, a hangerőt. Megkülönböztethetőek a d-t-n-m-g-p-b hangjaim is, valamint akkor és úgy tudok megszólalni, ahogy akarok, amikor akarok. Mint minden normális átlagember egy-egy szürke hétköznapon. Végre.
Tegnap már beszélgettem is lol. Jó, de eddig csak csendben voltam, ha meg akartam szólalni vagy 'majd meghaltam' vagy 'majd megfulladtam'. Hatalmas előrelépés. :D Ihatok hidegebbet (mármint az eddigi minimum meleg, de inkább forró tea helyett), ehetek gyümölcsöt, mert most már 1:kell a vitamin, 2: a sav nem bánthatja a szervezetem, 3: nem döglök bele, mert már nem marja szét a torkom bárminemű gyümölcs a lenyelésekor. :D
Attól, hogy nem mondom és írom olyan sokszor mint szeptember elején, attól még hiányzol. Rettenetesen hiányzol.
Ma mindenképp rendbe kell hoznom magam. Úgyértem eléggé 'le vagyok strapálva' a nagy betegség után, ami a külsőmet illeti. Csak amolyan lányos blablák. Ja és féltem, hogy kiüt a dolog, de a legnagyobb lányos blabla rendben van. Szinte másodpercre. :D Akit nem érdekel, minek olvassa :)
Öööö, meg akarok deviantolni. Ha nem ma, akkor holnap. Holnap mindenképp, mert holnap nagy temetőjárás. Anya: 'Szombaton el kéne intézni' Okéjó, minél előbb. Talán ihletelek. Kitudja. Most rátaláltam anya szedett-vedett cérnáira. Ami sok ilyen-olyan félig üres, negyedéig tele, egyharmada megvan még -mennyiségű, rengeteg sok színű ( *.* ) cérnáit jelenti. Nem pedig azokat amiket rendszeresen használ. Az be van fiókozva nagy rendszerrel. Ezek a maradék. Ezért olyan jó :D
<3

Menetelj.

Miért nem érzem fontosnak, hogy minden harmadik mozdulatom megosszam a Facebookon? Vagy minden negyedik gondolatom kiírjam valakinek az üzenőfalára? Hmm.. én ezt nem értem.

'If my love was the sky,

if my love was the sky,

i'd swirl the clouds 

into a dream for you and i.'

Kitavaszodik egyszer. Türelem.

Mert nevem hatásvadász.

Mégsem.

Nem. Valahogy nem tetszett az a kép. Nem tetszett ide.

Oh really?

Néha elolvasok pár idézetet és azt érzem, ez nem így van, téved, tévednek, hazudnak, átvernek. Szemfényvesztés. Mert ha két idézőjel közt van a mondat, azt gondolod magadban miután elolvastad: 'Hm, milyen igaz.' Nem, nem az. Nem azért lesz igaz egy állítás, mert idézet. Nem is azért lesz hamis. De nem minden borúlátó régi ember írt olyat, ami mindig és minden helyzetben megállja a helyét. Nem igaz. Csalás. Átverés, hazugság, tévedés. Hiba. Ítélkezik és elvét. Nyomot hagy, emberek milliói olvassák el, fel, át, újra és újra. Ettől még nem igaz. Nem értem-e, nem értek egyet vele? Nem értek egyet vele, lehet, hogy nem is értem, de valamivel, valami nagyon hatalmassal összeütközik itt belül. Harcot vív, márpedig háborúban nincsenek győztesek. Ezért nem engedem.
'Anyukám arra tanított hogy amit megakarok szerezni azért harcolni kell. Vagy tisztán vagy nem. De tudni kell feladni is. Ha az nem megy csak vesztes lehetsz.Örök vesztes.'
Ezzel nem értek egyet. Ha valaki nem adja fel, hanem veszít, de dicsőségére legyen mondva: kitart a végsőkig, akkor ő miért örök vesztes? Ha akarattal, erővel és elszántsággal küzd, tegyük fel; tisztességes módon, mindvégig, de elveszíti a csatát, akkor ő örök vesztes-e? Szerintem aki végigharcol és küzd, emberséggel, igazsággal, az az ember sokkal többet nyer már ezáltal, mint aki csalással, ármánnyal, hazugsággal, egyetlen pillanatba került dicsőséggel válik a csata győztesévé. Mindig a csaló a vesztes. Csalásával beismeri, hogy alulmaradt. Ha pedig mindkét fél tisztán játszik, akkor pedig elkerülhetetlen az egyikük veresége, ha szívből küzd, ha félvállról veszi. Ettől még nem lesz valaki örök vesztes. Bevallom, kissé felháborít. És elgondolkodtat.
S néha arra gondolok: A gyerekes ember az, aki gyerekesnek nevezi az általa értéktelennek tartott személyt.
Nem tettem idézőjelek közé. Minek. Az ember nem idézi saját magát.

Ez egy ...., igen az.

Immár 10.napja itthon. Najó, így meg úgy, mert múlt kedden voltam benn a suliban, de hazajöttem, péntekről szombatra Baján aludtam, de egyébként az orvoson kívül, majdhogynem az udvarra se nagyon. Persze kell a napi x mennyiségű friss levegő, eddig mindennap megvolt kétszer. Egyébként viszont baromi uncsi, az is, hogy itthon, meg az is, hogy még mindig elég vacakul - vagyok. Ma már tuti megszerzem valahogyan azokat a vágyva vágyott reklámzenéket, feltéve, hogy nem tart túl sokáig. Mert most épp örülök, hogy ülök. Délu 1ig csak feküdtem az ágyban. (Most jönne a 'De jó dolga van valakinek!' elcsépelt közhely, miközben nem hinném, hogy ti 'jó'-nak címkéznétek, ha szó szerint nem bírtok felkelni az ágyból.) A mamáéknál történő ebédelés pedig annyira kifáraszt.. meg is lepődtem. Értitek, nincs erőm enni?! Ma reggeliztem, hogy be tudjam venni a napi méreganyagokat, de egyébként sosem reggelizem itthon, ha egészséges vagyok. Olyan nagyon odavagyok, hogy még a napi Fb történések is hidegen hagynak. Néha eszembe jut: 'felkéne nézni a netre, emailek, facebook, twitter, blog..' de fél percen belül: 'a fa*om, inkább itt fekszek továbbra is. ha valaki idehozza a lapost, akkor egy félórára bekapcsolom, ha nem, annál jobb, akkor alszok (tovább).' Ez mi durva, (a ma nagyon divatos milyen 'lyen' végének elhagyásával), hogy még a kockulást se kívánom. Anyámapám.
Óóóóó, viszont most, hogy így ide ÜLTEM, Happy Islandem nem hanyagolhatom. Foakk :D
Viszont alkothatnékom van, csak megfelelő mennyiségű energiám nincs. Mármint elkezdeni elkezdeném, de félbehagyni nem akarom, befejezni pedig már nem hiszem, hogy tudnám. Magamt ismerve pedig, ne, ne hagyjam félbe, akkor nagyon sokára lesz kész és addigra már tetszeni sem fog. :D Kár a gőzért, meg az anyagért.
Sulit pótolni pedig mindent egyszerre a szünetben. Ez az eredeti stratégia. Durva lesz, de muszáj. És mostmár nagyon kezdenék magammal valamit, ha jobban lehetnék végre.
<3

Fall

It's just my autumn. It burns, it hurts, it has a million colours. 

It lasts long, it's sad and it's cold. It's like sand in my throat. And there's some.

Ezmi.

(Sorozatosan) megtörtént eset:

'-Anyaaaaa! (egyik szobából a másikba)
-Igen? (visszakiabál)
-Mi ez?
-Mi?-Hát,... hát ez.

-Mi?'

Olyan szerintetek van, hogy pl:

-Mi ez?
-Mi?

-Hát a porszívó.

....???

legközelebb gyere oda anya. :D <3
(a legutóbbi eset alapján kiderült a kis kék gumikocka darabról, hogy anya sem tudja mi az :D )

Mese-mese mátka, pillangós madárka...

Mai látogatásom Bácsalmáson a szakrendelő intézetben felnyitotta a szemem azzal kapcsolatban, hogy nem valószínű, hogy olyan szakmát kellene tanulnom, amely elvégzése után mindenképp emberekkel kellene nap mint nap érintkeznem illetve dolgoznom, foglalkoznom. Mert nem bírom az öregeket. Basszus. A múltkori bejegyzésem elég feldúlt idegállapotban írtam, visszagondolva picit erősre sikeredett, de a mai tapasztalatok alapján rá kellett jönnöm: nem szorult belém túl sok empátia, főleg nem az idős emberekkel szemben. Hát, ami rossz hír: nem, nem bakteriális a fertőzés, hanem vírusos, ami sokkal hosszabb lefolyású, elhúzódóan gyógyuló, nehezen kezelhető betegséget jelent. Ami viszont jó: az ilyen fajta vírusos megbetegedéseknél viszont (eddig) sokkal jobban vagyok mint kellene (mármint, ha ez tényleg egy vírusos tüszős mandulagyulladás).
A mai kikészítő idős emberes sztorijaim nem írom még le, túlontúl friss az élmény.

Hosszú még a tél.

Azt mondom: írok.

Hmm, kezdjük az elején, onnan, ahol az előzőnek vége lett.
Péntek este elég rosszul [konkrétan inkább: addig (meg eddig is) a legrosszabbul] voltam, így hát bementünk anyáékkal az ügyeletre. Ott megnézte a nővér a torkom, elmondta, hogy a doktornő épp házon kívül van, de ne is várjuk meg, menjünk be Bajára, fél, hogy eltályogosodik. Na éljen, sírógörcs elkap, oké hazamegyünk, bepakolunk ilyesmit, hogy pizsama, fogkefe, váltóruha, törülköző, gyógyszerek, injekció, papucs, fésű, olvasnivaló - ne kelljen se hazarohanni, se a kórházi cuccokból élnem, ha netán benntartanának éjszaká(k)ra. Beérünk, fel a 3. emeletre (vagy a 2.??) ott a nővér először kicsit beoltott minket, hogy mit gondolunk, hogy csak most jövünk, amikor orvos sincs, nem ilyenkor kell jönni, holnap reggel 9kor jön be a doktornő, mit képzelünk, hogy ilyen késő este jövünk, de aztán szerintem rámnézett és akkor mondta, hogy azért megnéz. Oké, be a vizsgálóba, megnézte a torkom, 'Elég csúnya, megértem, hogy bejöttek vele.'. -.-"
Mit kapok, mit nem, ezentúl elhagyható az antibiotikum tabletta, viszont napi két Retardillin injekció. Ma reggel kaptam a 6.-at. :D egyelőre.

.

'Inkább egy péntek éjjel a kórházban, mint egy vasárnap reggel a sitten.'

A másodikat már nem akarom megtudni milyen. Az első is épp elég rossz volt. 

'és már átérzem milyen baromi nehéz is a 7. osztály majd talán küldök még e-mail-t ha 13 leszek fent leszek facbookon és talán többet tudunk írni '  

imádom

:D

It's gonna be better.

Hmmm, megjárva. Jajjj.... Vérvétel sikerült, de ultrahang és röntgen majd csak hétfő délután lesz :S éljen. Na, ma azért megtettük, amit lehetett, picit jobban vagyok. Ami nagyon para lenne az egyelőre még negatív, de hát így is épp elég nagy para van. Na de, semmi gond, keddig úgyis mindennap be kell mennem a dokihoz. Holnap meg vasárnap csak olyan egyperces beugrókra. xP hétfőn a véreredmény miatt, aztán almásra röntgen stb.-.-" , aztán kedden vissza ugyebár :D jajjdejólesz xP. Habár miután túléltem a mai vérvételt... nagylány vagyok. :)
Nem volt túl sok jó emlékem, (konkrétan egy sem) a vérvételről. Utoljára olyan 4-5éves koromban voltam anyáékkal vérvételen. Persze, hogy borzalmas volt. Halason, a kórházban. Nem egyszer, nem kétszer, jártunk egy darabig és mindig nagyon sírtam. A folyosón volt TV, amin mindig a Cartoon Network volt bekapcsolva, a folyosón padok voltak amin a nagyobb lányok már lóbálhatták a lábukat és ha a falhoz ért a hajam, akkor elektromos lett. Mindig nagyon sokat kellett várakoznunk (legalábbis én így éltem meg). Egy jó cm vastag gumicsövet tekertek a felkaromra, aztán elég fájdalmasan egy kis repülőre emlékeztető alakban összeeszkábált sebtapasz+tű herkentyűt (a tapasz gondolom azt a célt szolgálta, hogy ha ficánkolni kezdenék se csússzon ki a tű) az erembe döftek. Ehhez egy hosszú nagyjából 3-4mm átmérőjű világoszöld színű gumicső volt rögzítve, amin keresztül szemmel láthatóan elég lassan vándorolt a vérem, nagyjából fél méter hosszan, 4 vagy 5 olyan vérgyűjtő fiolába. Na köszi, még jó, hogy nem volt kellemes emlékem a dologról. :) most viszont már úgy csináltál, mint a Miami Helyszínelőkben. Húú, majdnem jó volt. :D Közben arra gondoltam, hogy hé, kislánykoromban akkor is sírtam a fájdalomtól, ha fogócska közben elestem a betonon és lenyúztam a térdem. Manapság már túlélem könnyek nélkül is. Talán. Hát akkor ez sem lesz nehezebb. :D Nem is volt.

Jaaaajte. Közérzet? ON.

'Anna, kérem falja be az összes levest, nehogy éhen maradjon!'
'Igenis kapitány!'

A baj, hogy nem tudok, ezért nem is ígérhetek semmit. A jövő hétvégét pedig már mindennél jobban vártam. De úgy tűnik, nincs is más dolgom, mint várni. Várni még tovább. :(
Ezek után nem várom el, hogy reménykedj. Annak ellenére, hogy én így teszek.

It's like medicine.

Egyszer volt,...

hol nem volt, volt egyszer egy ember, szakálla volt kender, és elnevezett egy betegséget úgy, ahogy még nem hívtak akkor semmit sem az ég egy adta világon: 

Pharyngitis acuta, Tonsillitis follicularis.

It's all right, it's alright...

Ez így szép, ez így jó, csak nem szeretem a meleg kakaót.

írok aztán tea.

Elég pocsékul. Nem erősségem a kertelés. Ma reggel azt hittem épphogy inkább meghalnék mint ezt, de persze a pillanatnyi kétségbeesésem szólalt meg belülről, amikor ugyanis felébredtem és az istenért nem kaptam levegőt. Jó, lemászntam az ágyról, (hozzátenném: taknyom-nyálam egybefolyt, szó szerint, ilyet még nem éltem, nagyon undorító volt és borzalmas :S) teljesen mellékesen nyugtáztam magamban, hogy az éjszaka folyamán nagyon durván leizzadtam, vizes volt a pizsamafelsőm, ettől jobb kedvre derültem a másodperc töredéke erejéig, hogy ha éjjel izzadtam, most jobban kellene lennem, tehát nyeltem egy nagyot. :O Bár ne tettem volna. Nagyon fáj a torkom. Iszonyúan. Harmadik napja töretlenül. Nyelni nem tudok, illetve elég nagy fájdalmak közepette, fáj a nyelvem, a nyelvem mellett, alatt, a fülem töve, a manduláim akkorák mint két mandarin.. ezaz.. kurvajó. Szóval ott tartottam, hogy nyeltem (volna) egy nagyot, mikor belémhasított a fájdalom, gondolván: 'Jó, akkor ezt hagyjuk is...' irány tehát a fürdőszoba. A mosdókagyló fölé hajolva megmostam a fejem, kívül-belül, amit lehetett, aztán hajmosás, zuhany, meg a néha rámtörő sírógörcs leküzdése, mégpedig egy mondat visszhangzott a fejemben: 'Ne sírj, ne sírj, bírd ki, különben megfulladsz.' Kb., mivel ha tényleg komolyabban megengedtem volna, hogy elsírjam magam, tuti nem kaptam volna még ilyen minimálisan sem levegőt. Mindez 12óra alvás után. Napközben még lenyomtam 4-5-öt, de nem akarok este lefeküdni, mivan ha holnap is így ébredek? :( nem akarooom. Ja, és beszélgetni sem kell velem, vagy legalábbis a hangszálaim, örülnék neki, ha egy hét múlva is léteznének még. :)
Időm mint a tenger ugyan, de irigyelni nem kell, azt hiszem. A héten én már tuti nem megyek sehova. Bocsi Orsi, pedig szeretnék ott lenni, bocsi Timi, láttam hogy hívtál tegnap este, de már aludtam, bocsi magyar és oktv, bocsi angol és oktv, bocsi fakt, bocsi rajz, de mostmár kezdek besokallni, valahogy a héten már nem érdekel más, csakhogy jobban legyek. Legalább egy kicsit.

:)

Ha veled aludhatnék, ígérem neked adnám a nagyobbik fél takarómat.

nothing would deny it.

Ha valaki egyszer megkérdezné, része vagy-e az életemnek, csak ránéznék, elmosolyodnék, és azt felelném: "Igen, a legjobb része."

what to do?

Betegnek bámulni ablakon át a kék eget, s meg nem érinteni azt, olyan, mint amikor a pinty figyeli a magasan szálló sirályokat a kalitka rácsai közül.

Close to me.

Szeretem a hétvégéket. Alapvetően szeretem, ki ne szeretné, későn kelés, semmittevés, szabadidő. Szeretem, azokat a hétvégéket, amikor hazajössz. Itt vagy. Velem vagy, szánsz rám időt. Veled vagyok, így vagy úgy. Szeretem, amikor nevetsz, amikor mosolyogsz rám, amikor mélyen a szemembe nézel, amikor hozzám bújsz. Szeretem azt, amikor elalszol mellettem. Amikor kiforgatod a szavaim, amikor kifigurázol, amikor elfutsz előlem, amikor elmondod, amikor meghallgatsz. Amikor mutatsz valamit, amikor mutatok valamit, amikor filmet nézünk, amikor mesélsz. Lassan már mindegy, mit csinálunk, amíg Veled vagyok. Szeretem, ha Veled lehetek.

nothing compares with you.

it began to burn like nothin has before.

...then it became

.know i now.

I never meat to hurt you,
we said things, did things, I thought it was an end.

	Kanye West Feat. Pusha T - Runaway .mp3
	Found at bee mp3 search engine

Let's have a toast for the douchebags,
Let's have a toast for the assholes,
Let's have a toast for the scumbags,
Every one of them that I know
Let's have a toast to the jerkoffs.

Nem azzal van a gond,...

mert legyen neki véleménye, igazából nem ő lesz az, akire hallgatok, sőt le is szarom mit gondol, ő nem fogja nekem megmondani a tutit BASZDMEG. De ahhoz elég nagy parasztnak kell lenni, hogy egy lánnyal így beszélj :). Nem is, hogy velem, mert azt mondasz, amit akarsz, de azért egy lánnyal illene tudni beszélni.
Másfelől pedig nagyon szépen köszönöm FASZFEJ. Legalább megmutattad nekem, hogy az én osztályomba mennyi intelligens és kedves fiú jár. Igen, ők legalább normálisan beszélnek az emberrel, ha pedig nincs egy rendes szavuk sem az emberhez, akkor inkább csendben maradnak. Igen, felfogják, hogy mégis hogyan kell beszélni valakivel, még akkor is ha nem füllik hozzá a foguk. Igen, az én osztályomba olyan fiúk járnak, akikről lehet, hogy minden nap az jut eszembe, hogy mennyire gyerekesek, aztán a nap végére mindig rá is rácáfolnak erre, de most felnyitottad a szemem, hogy én osztályomba egy csomó becsülni való, aranyos és tisztelettudó fiú jár, akik igenis érettebbek nálad és ezért már szeretetre méltóak. A szemceruzádat pedig nemes egyszerűséggel nyomd fel a seggedbe majd rajzold körbe vele a szád. <3

'I snap
Who's that dude
I don't even know his name'

Where are you now?

Még jó, hogy tanultam a mai emberi jogok dogára... kár volt- xD. ez egy 3mas meg egy 5ös. Jó reménnyel teli.
Hazaút: nem a parkon keresztül jöttem, hanem a hivatal mellett-át az úton-el az emeletes ház előtt.. da jajj.... megbántam. Basszus. ott ül kinn egész nap, nem azzal van a baj, hogy mind valamit, próbál kedveskedni, de érted feltart 20percre úgy, hogy mesél valamit, ami nem hiszem, hogy feltétlen rám tartozna, aztán, amikor közlöm, hogy 'Bocsánat, de sietek. Csókolom!', akkor meg elkezd utánam kiabálni az utcán, hogy kislány gyere vissza még nem meséltem el a végét. -.- hát : Bazdmeg. Nem azért jöttem a 3mas helyett a fél3massal, hogy 20perccel később érjek haza. Igen, fáj az életemből az a húsz perc, amikor itthon vár rám egy OKTV feladatsor, egy matek házi, egy neo citran, egy ebéd, egy rendetlen szoba, egy kényelmes ágy egy kialvatlan embernek. Igen, fáj az a 20 perc, ha olyasmivel traktál valaki, amihez semmi közöm, szép emlék, meg aranyos, de nem hinném, hogy feltétlenül velem kell megosztania az unokája születésnapi ünnepségét. Közben persze eljött arra a Katika, a Pista bácsi, a Marika néni meg az Erzsike is, azoknak köszönni kellett, megkérdezni tőlük, hogy hova mennek, honnan jönnek, hogy vannak... de nem, én nem hagyhattam ott, mert még nem mesélte el végig. -.- Nagyon, nagyon durván felb*szott. Bocsánat az ilyen szép kifejezésekért, de az én életemből kimaradhatna. Tisztelnem kellene az időseket, de pusztán azért, mert valaki öreg, még nem fogom tisztelni, ha csak nem látok benne tényleg valami tiszteletre méltó dolgot. Mindenki lesz egyszer öreg, ezért miért járna tisztelet? Ezzel az erővel minden korosztályt tisztelni kellene, pusztán a kora miatt, amit természetes esetben, minden ember elér előbb vagy utóbb. Azokat is tisztelni kellene, akik nyugdíjasok, pusztán azért, mert elérték a korhatárt. Nem köszi. Majd tisztelek egy időst akkor, ha megérdemli. Honnan tudom, melyik érdemli meg? Nem tudom. Amíg nincs benyomásom, nem ítélkezhetem, viszont azt egyszerűbb leszűrni, hogy melyikük nem érdemli meg. Egyéni véleményem, tetsszen, vagy vesd meg, nem érdekel, de jusson eszedbe, hogy tisztelned kell a sorban előtted álló öregasszonyt a busznál, amikor majd fellök (igen, téged, hátrafelé) úgy tolakodik, furakodik előre, lökdös a szatyraival és fennhangon szidja a mai fiatalokat, hogy milyen bunkón tolakodnak és lökdösődnek.
Azért a mai nap talán nem csak ennyi, de azt majd később, ha nyugodtabb (még még még fáradtabb leszek).

it goes round like a rat race, every single day.

love, angel, music, baby.

I miss-missing you.

Azt hiszem, szükségem lesz egy új fehér miniruhára.

Na de majd csak a tavasszal. :/ Nem tudom, valaha sikerül-e visszakapnom :$. No, mind1. Majd veszek valami jobbat. Meg többet. Hófehéret. Mert pánt nélkülim, ha belegondolok az az egy volt. Azt is azért szerettem/szeretem, mert Te szeretetted/szereted. Mélabú.
Ma: doga, doga-mégse, irodalom: ruha? 'éljen, talán nem kell körbevonulni az aulában...', ' a picsába, hogy a jó....miért kell neki, most komolyan?!', jó, oké, letudva. Fizika...magyar anyag átolvasása. Duplafakt. Ajajj... azthiszem, ma valamit vesztettem. Nem részletezem túl. Eddig nem tudtam igazán neveteni a b-sek poénjain, de ma már nagyon fáradt lehettem. :D mindenesetre sokkal jobb volt így, mint a szokott, mert ahhoz ma tuti nem lett volna erőm. Röpi, pipa, emberi jogok.Kölcsey. Hajmosás, fürdés, szemöldök, meg a többi lárifári, ami csak a lányoknak kell.
Most épp melegszem, meg kicsit kiszellőztetem az üres fejem, hogy nagyobb legyen odabenn a huzat.
Aztán lassan vissza: félszemű Ferihez, meg a csodálatos Himnuszához. :D majd buszon is. Megderül és kilátom.
<3

It was such an old memory.

Igen, bevallom jó volt látni, hogy mit sem változtunk, a hajunkat kivéve.
Másfél-két évente egyszer... hm, jó arány. Jössz nekem egy teával. ;)

.

Starry-eyed.

Mai nap: semleges. Az összes többi. Beépültek a percek a szürke hétköznapokba. Ennyi volt. Elúszott, végül és utoljára. A gyenge napsütés még áthatol a fák száraz ágain, de zöld már nem serken a földből. Bekövetkezett. Ősz van. A fák lassan elhullajtják utolsó száraz leveleiket, sötétben fogok edzésre menni, nem csak hazafelé jönni onnan. Keddenként mire hazaérek is, sötét lesz. Indulnak a fagyos hajnalok, a szeles délutánok, az esős napok. A didergés a buszmegállóban. Fázom. Előre is fázom. Hideg lesz a tél. Hosszú lesz a tél. Nem tehetek mást, minthogy várok. Még mindig. Egyre kilátástalanabbul. Egyre céltalanabbnak tűnően, messzeségbe bámulva, várok. Csak kapaszkodni próbálok a megfoghatatlanba. ...és reménykedek, hogy egyszer majd felragyog a nap. Mikor olyat kérdezel a kapualjban, amire tudod jól a választ. Nem hiába térek ki.

Mindenünk megvolt, csak az az egy nem, amire a legjobban vágytunk: ő rám, s én őrá. Így hát voltaképpen nem volt semmink.

pont.

'Hiányzol (...), ez olyan nem tudok enni, nem tudok aludni, már lassan nevetni is elfelejtek nélküled dolog, és komolyan úgy érzem, hogy amikor elmentél, magaddal vitted a szívemet.'

/Diploma után c. film/

:)

'Nem nagy kunszt szemtől szembe szeretni valakit. Szeresd pár ezer kilométernyi messzeségből. Ha erre is képes vagy, akkor már kezded megérdemelni.'

/Vavyan Fable/

'Hosszú az út, hosszú még a tél, 

Hosszúak a napok, de egyszer mindenki célba ér.'

/Éder Krisztián/

'A távollét olyan a szerelemnek, mint a szél a tűznek: a kicsit eloltja, a nagyot még nagyobbra lobbantja.'

/Umberto Eco/

'Amikor reggel felébredek, úgy érzem, valami hiányzik. Tudom, hogy valami nincs rendben, de kell hozzá egy kis idő, míg rájövök, mi is az..., aztán eszembe jut. A legjobb barátom - elment. Az egyetlen barátom. Hülye voltam, hogy egyetlen emberre összpontosítottam minden ragaszkodásom. Most meg iszom a levét.'

/Cecelia Ahern/

I was wondering...

We could happen...(8)

.

	Eminem ft. Rihanna - Love The Way You Lie .mp3
	Found at bee mp3 search engine

'I can't tell you what it really is
I can only tell you what it feels like
And right now there's a steel knife in my windpipe
I can't breathe but I still fight, while I can fight
As long as the wrong feels right, it's like I'm in flight..'

lassan.

Mai napom (hála égnek) nem szólt túl sok dologról. Elég lájtos volt, biosz tz, lesz ami lesz, holnapra kell magyar, meg majd megcsinálom a matek házit is. Rajz érettségi tárgytervezés részén egyelőre még nem gondolkodtam, de ha egyszer ihletem lesz, úgyis azon nyomban, rögtön, azonnal létre kell hoznom, amit csak tudok belőle, úgyhogy emiatt nem igazán aggódom, főleg, hogy még van másfél évem. :D Egész nyugisan hangzik. Azon gondolkodom, hogy holnap bemenjek-e a 6.40es busszal és a buszon is tudnám ismételni a magyart, meg első órában, avagy aludjak egy jót (ez sokkal csábítóbb) és csak a 8as vonattal menjek be. ...? Hm. Nehéz döntés. Erre még alszok egyet. Kavarog bennem pár dolog, ha letisztázódik, akkor majd kiírom magamból. Kiírom? Elmondom. Csak, ma valami tudatosulni próbált bennem, én viszont nem értettem a gondolataim, azt nem értettem, ahogy rám néztek. Nem értették. A szemeikben ott volt minden és semmi. Mindösszesen: egy kérdés. Feltették újra és újra, s én mégsem tudtam rá felelni. Egyszer sem. Nem tudtam rá választ adni. Ugyan valamit mondtam, de valami olyasmit mondtam, amivel én sem értek egyet, amit én sem tudok megnevezni, amit nem úgy látok már, mint rég. Régen egyszerűbb volt rávágni, de ma valahogy nehezebb összerakni. Mi is ez? Mi... ez.

Incredible love- you fill me
Incredible love- you spill me
Incredible love- you kill me
Incredible love

Everything says it's time to go
But the smell of your skin makes me stay
You are not mine to ask things for
But I ask you anyway
But I asked you anyway...

Open me up and you will see
I'm a gallery of broken hearts...

...and you knew that.
But you showed me love.

	Ellie Goulding - The Writer .mp3
	Found at bee mp3 search engine

'You wait for a silence
I wait for a word
Lie next to your frame
Girl unobserved
You change your position
And you are changing me
Casting these shadows
Where they shouldn't be

We're interrupted by the heat of the sun
Trying to prevent what's already begun
You're just a body
I can smell your skin
And when I feel it, you're wearing thin....'

.

S már lassan elhiszem, hogy ez már örökre csak álom marad.

weekend.

Végre kipihentem magam. De gyanítom, hogy kedden, csak a 8as vonattal megyek majd be, hogy alhassak. :D Mert a hét végére mindig totál kimerülök. Lemerülök. Aztán ha úgy alakul, valaki feltölt.
A ruhát még nem kezdtem el, de majd még most összeszedem amit össze kell, és elképzelem, amit el lehet. :D Aztán holnap felcsapunk ruhatervezőnek, szabásznak-varrásznak, meg topmodellnek. Izgibben hangzik, maradjunk ennyiben. Nameg holnap flash-mob. Kitudja. Ha már ott leszünk, akkor nem nagy dolog, elugrani (nagyjából 20percre. > gondolom én.) Másegyéb? Beszéljen helyettem; kép és hang.

.

Step back.- angol.

Nem csináltam OKTVt, illetve meg sem tanultam. És nem érdekel. Értitek? Tökre nem izgat. Nem akarok OKTVre menni, nem is akartam soha, egy szóval nem mondta a csoport, h na igen, gyerünk megcsináljuk, kurvajó buli. NEM AZ. Ezt tudtuk, tavaly is megkaptuk. Nem akarom. A felsőfokhoz jó lenne, igen, talán meg is csinálnám, ha nem lenne kötelező. Illetve, semmi nem az, emberi jogom van nem megcsinálni. (mai sajtó.) Ha holnap is a sarokban fogok ülni, hát legyen. Emberi jogom a megkülönböztetés.

Just forget you're a human being.

It's your eleventh year of school. Study, learn. You don't need any sleep, you don't need to take a break. Only you can do is to become a living-walking-speaking-learing robot machine. What did you hope? It will just become worse. It's time to study again. Summer is ended a month ago. Wake up and then if you finished, go back to sleep. Alright.

.

Ketten messze, valahol az ég alatt...

mert.

Még ki lehet nyitni.

És be lehet zárni.

Még föl lehet kötni.

És le lehet vágni.

Még meg lehet szülni.

És el lehet ásni.

Pilinszky János: Infinitivus

I thank you lord for my life
Forgive me lord for complaining so much
I thank you lord for my life.

16 év alatt az első. Igen, baklövés.

Ma valami olyat tettem, amit eddig még sosem. Azóta folyamatosan azon gondolkodom, vajon jó ötlet volt-e. Én buta, buta, naiv lány. Mit gondoltam? Nem lehet mindig minden ilyen szép és rózsaszín. Sosem. Most lehetnék valahol máshol is. Vagy akár már nem is lehetnék. Soha többé. Sehol.
Rajzon voltam. Egészen háromnegyed négyig. A cipő törte a lábam. Na jó, igazából egyáltalán nem volt vészes, de idegesített. Kényelmetlen volt. A négyes busszal jöttem. A körforgalomig. Ott át kell szállnom. Esett az eső, egyre jobban esett és én csak áztam. A buszmegálló nem védett igazán az esőtől, főleg, ha épp szemből fújt a szél. Előbb is odaértünk, mint amikor szoktunk, így még többet kellett (volna) várnom. Eszembe sem jutott stoppolni soha. Volt már, hogy a körforgalomban kellett várnom, akár háromnegyed órákat is. Szinte már 'természetes', vagyis inkább megszokott, hogy egy-két autós megáll nekem, hogy ő elvisz, ők elvisznek. Többnyire nem túl szimpatikus férfiak. Visszautasítom. Mindig. Megmondom, hogy menjen tovább pár perc és itt a buszom. Mindig. Mindeddig. Ma viszont nem így történt. Jó ötlet volt-e, avagy figyelmeztetés? Lecke? Nemtudom. Valami azt súgta, beszállhatsz. 34éves környékbeli férfi. Zöld Citroen, vékony fekete csíkos fehér ing. Rengeteg névjegykártya és tollak a kesztyűtartóban. GPS, autóillatosító, légkondi. Félig sötétített üveg. Volt egyszer egy mélykúti barátnője. Szeged felől Bajára tartott, megállt, elvihet-e. Az első reakcióm az volt, hogy ne. Aztán szinte rábeszélt. Életem egyik legnagyobb baklövése volt/lehetett volna. Hihetetlen. Bármi történhetett volna. Csak beszálltam és mosolyogtam, mintha minden rendben lenne. Az agyam végig katogott: te hülye, ez nem jó ötlet. Semmiképp sem. De biztos normális. Rendes. Nem visz el sehova. Nem a világ végén kötök ki, csak otthon. Bízhatok benne? Bízhattam benne? Hogy bízhattam meg benne?! Nem is ismerem. Féltem, de voltam olyan botor, hogy beültem mellé. Elhozott. Beszélgettünk. Mondtam neki, hogy félek, hogy átver. Megnyugtatott, hogy nem, de ekkor arra gondoltam, mindegyik ezt tenné. A buszmegállóban kitett, udvarias volt és kedves. Mégis minden gesztusa mögé elképzeltem a lehető legrosszabbat amit gondolhatott abban a pillanatban. Hazaértem. Adrenalin az egekben, remeg a kezem. Pedig kedves volt, jószándékú és udvarias. Mázlim volt. Most az egyszer, de tudom, hogy mégegyszer nem lesz. Nem tudom mi vitt rá, hogy tényleg elfogadjak egy ilyen ajánlatot. Még így is rossz ötlet volt. Ennek ellenére köszönöm, kedves ismeretlen. Köszönöm a sorsnak, hogy kaptam egy leckét.
Anyának elmondtam. Nem mondott rá, csak annyit: 'Apádnak nem kell róla tudnia.' Tudom.- gondoltam.
Féltem. Félek. De itt vagyok és semmi bajom.  

Örökre szívembe zártalak.
Belezártalak a nagy sötétségbe.