2012. december 31., hétfő
2012
Ma este kötelező bulizni és jól érezni magunkat. Kötelező koccintani, boldog új évet kívánni. Remélni és hinni, bízni és feledni. Így megy ez, évről-évre, mégis mindig elhisszük, hogy ezentúl minden más lesz.
2012 próbára tette a kapcsolatokat körülöttem, csak úgy, mint a sajátjaimat. Kemény próba elé állította - s állítja még most is - őket. A szilánkokat összeragasztanom, a szálakra masnit kötnöm 2013-ban kell. Göröngyös az út, ez nem Németország, itt nem terelnek más irányba, itt megy mindenki a saját feje után, s ha kell kibicsaklik az a boka. Úgy érzem, mint az életem jelenleg egy nagy, hosszú, végeláthatatlan várakozás lenne. Várakozás a régi életem visszatértére, valahogy nem térek magamhoz. Eltelt fél év, lassan múlik az idő, mégis elrohan mellettem. A barátaimat akarom. Egy kis időt, és sok nevetést. Hogy fél szavakból is értsük egymást, hogy ne menjünk el egymás mellett egy vonaton. Tudom, nem lehet olyan, mint egy éve, és hogy soha semmi nem lesz már a régi, de még mindig nagyon fáj. Ideje rendbe hoznom a dolgokat, akkor is ha nem tettem tönkre őket, akkor is ha nem (csak) én tehetek róla, hogy most más mederben folyik a víz. De folyik, csak olyan, mintha a távolság nagy gátként tartaná vissza. 2012 szerettelek, nagyszerű tavaszt és nyarat adtál, de teled már félem és gyűlölöm. Menekülj, s akkor térj csak vissza, ha szépet hozol. Embereket, barátokat, pillanatokat. Itt az ideje felébrednem.
2012. december 30., vasárnap
Hello
Let's fly away - körülbelül, csak mi kocsikáztunk.
Szóval 3 nap - lényegében - im Deutschland. Mondhatnám, hogy mintha a világ másik oldalára utaztunk volna, ha nem lenne köztudott, hogy a világ másik felén (bárhonnan is nézzük) Kína van, de legalább is kínaiak élnek. Nos, itt nem voltak kínaiak - hálaég - csak egy csomó-csomó szélerőmű. Elég futurisztikus és kifejezetten érdekes látvány volt a magyar pusztához szokott szememnek. A járda, ha feltörte a fa gyökere, elterelnek - ki ne törd a bokád, kátyúról pedig nem is hallottak arra felé. A "kövesút" sem merül ki aszfaltban vagy macskakőben, de a térkőbe még mintát is fektetnek. Csoki csoki hátán, italok sosem látott formában és gyümölcsök évszaktól függetlenül. Mindösszesen 1200km-rel kellett arrébb "kocsikáznunk". Törökből is van sok, meg szélerőműből :D Meg dombokból, autópályákból, ja és persze szélerőművekből. A szélerőművet mondtam már?
Sétával is megleszek egy darabig, azt hiszem, meg kocsikázással.
Plusz azért még a "hogyan aludjunk kényelmetlen és szűk helyen minél többet?" - kurzust el kellene végeznem.
<3
Szóval 3 nap - lényegében - im Deutschland. Mondhatnám, hogy mintha a világ másik oldalára utaztunk volna, ha nem lenne köztudott, hogy a világ másik felén (bárhonnan is nézzük) Kína van, de legalább is kínaiak élnek. Nos, itt nem voltak kínaiak - hálaég - csak egy csomó-csomó szélerőmű. Elég futurisztikus és kifejezetten érdekes látvány volt a magyar pusztához szokott szememnek. A járda, ha feltörte a fa gyökere, elterelnek - ki ne törd a bokád, kátyúról pedig nem is hallottak arra felé. A "kövesút" sem merül ki aszfaltban vagy macskakőben, de a térkőbe még mintát is fektetnek. Csoki csoki hátán, italok sosem látott formában és gyümölcsök évszaktól függetlenül. Mindösszesen 1200km-rel kellett arrébb "kocsikáznunk". Törökből is van sok, meg szélerőműből :D Meg dombokból, autópályákból, ja és persze szélerőművekből. A szélerőművet mondtam már?
Sétával is megleszek egy darabig, azt hiszem, meg kocsikázással.
Plusz azért még a "hogyan aludjunk kényelmetlen és szűk helyen minél többet?" - kurzust el kellene végeznem.
<3
2012. december 22., szombat
2012. december 20., csütörtök
It's a bit funny how the anglo-saxon world connect CHRISTmas with Santa Claus...
Még mindig nem igazán vagyok karácsonyi hangulatban, nem tudom, mivel lehetne ebből kizökkenteni, de remélhetőleg, ha hazamegyek, minden gyökeresen megváltozik. Ja igen, hazamenetel, egész délután vihetem a cuccom - bár nemes a cél - még gőzöm sincs, hogy ezt a rengeteg dolgot, hogy pakoljam be :D
Egy szóval: király lesz.
Ez a két, szinte teljesen feleslegesen fenntöltött nap, nos hát csak úgy sziporkázott. Húzzunk már haza a picsába, és ne is jöjjünk soha vissza többé.
<3love
2012. december 19., szerda
2012. december 16., vasárnap
2012. december 12., szerda
12.12 avagy tényleg egy hét telt el.
El vagyok havazva, tán szó szerint is lehetne, ha nem a betondzsungel közepének balszélső peremén laknék.
Leszek, ha kedvem, időm, energiám, lehetőségem, ihletem.... lesz.
<3
Leszek, ha kedvem, időm, energiám, lehetőségem, ihletem.... lesz.
<3
2012. december 2., vasárnap
Say you don't want it
'The big screens, the plastic made dreams,
say you don't want it, say you don't want it.
It's our world, the picture-book girls,
say you don't want it, say you don't want it.
Don't you ask me if it's love, my dear,
love don't really mean a thing round here.
The fake scenes, the plastic made dreams,
say you don't want it, say you don't want it...'
say you don't want it, say you don't want it.
It's our world, the picture-book girls,
say you don't want it, say you don't want it.
Don't you ask me if it's love, my dear,
love don't really mean a thing round here.
The fake scenes, the plastic made dreams,
say you don't want it, say you don't want it...'
2012. november 30., péntek
2012. november 29., csütörtök
2012. november 28., szerda
Black and white like a photograph
I don't know whether 'black and white' were as good as 'copy and paste' and maybe 'right and wrong' is only right or wrong, in opposite... but I found something.
We go together like inhale and exhale.
Because if these two are in good distance, close enough, you can live as long as you want, feel free, has nothing to worry about, you can sleep calmly, smell the wind, see the daylight, it's perfect.
If they are too far from each other then you drown, can't breathe and you feel lost and fainted floating on air, can't concentrate, only focusing on getting them closer, to feel the happiness again.
If too close, you get hot and start to sweat, want to get more and more, never enough, feel like there's not enough time, feel like even if the world ended, you couldn't slow down or stop...
Maybe inhale and exhale match us. Only we can exist until we're in perfect closure.
&>
2012. november 27., kedd
2012. november 21., szerda
Ain't no other who can take your spot
Szeretem, amikor a lelkünk összeér. Úgy igazán, mélyen, elválaszthatatlanul és megtagadhatatlanul. Amikor a kezeink beszélgetnek a ruhák alatt, amikor szíveink beszélgetek a takaró alatt. Amikor a szemed az enyémbe mélyed, amikor csókod éri a szám, amikor füled éri a szavam. Amikor a lelkem a lelkedhez suttog, s ő meg is érti azt. Nehéz elviselni, ha nincs így, ha nem vagy itt, nagyon közel, elválaszthatatlanul, visszautasíthatatlanul közel. Ha nem érzem az illatod, a bőröd, a tested melegét. Azt hiszem végeláthatatlanul és tagadhatatlanul, teszem, amit teszek, s néha nem is tudatosan, inkább "csak" olyan mélyről fakadóan és irányíthatatlanul, megzabolázhatatlanul és visszafoghatatlanul nagyon − szeretlek.
2012. november 20., kedd
55%
Megbuktam a második japán nagy zh-n, így most anyagilag szegényebb vagyok. Viszont egy pár fekete bakanccsal, egy fekete-csillogós pulcsival, egy kötött hajpánttal és a tapasztalattal gazdagabb.
2012. november 19., hétfő
2012. november 10., szombat
Now I know...
...so at the age of 18 I have to accept the fact:
I listen alternative and indie rock. :D
2012. november 9., péntek
2012. november 4., vasárnap
you'd be thirteen I'd be thirty five...
'for you I found a cell
on the top floor of a prison
just enough space for you to fit your feet in'
Gyűlölöm a vasárnapot, nem csak ezt, az összeset. Vizsgaidőszakot várni pedig öngyilkosság...(?)
A laptopomat pedig igen nehéz lesz nélkülözni egy hétig, már ami a szervezést illeti.
on the top floor of a prison
just enough space for you to fit your feet in'
Gyűlölöm a vasárnapot, nem csak ezt, az összeset. Vizsgaidőszakot várni pedig öngyilkosság...(?)
A laptopomat pedig igen nehéz lesz nélkülözni egy hétig, már ami a szervezést illeti.
2012. október 30., kedd
I need you more than I can take...
It's strange to live in this strange world and strange to get along in it.
2012. október 26., péntek
2012. október 25., csütörtök
24:19 ide, de persze a szervám egy hosszú OUT.
A mai nap, nem is, ez a három szaros nap, amire fel kellett jönnöm, valami hihetetlen döcögős. A mai meccs volt a hét fénypontja eddig, már ami a munkanapokat illeti. Amúgy meg el vagyunk veszve mi mind, nem az igazi sehol. Most egy kicsit azért kezdem azt érezni, valahova lehet tartozni még.
Fáradt vagyok, álmos és kimerült. Kívül-belül.
Fáradt vagyok, álmos és kimerült. Kívül-belül.
2012. október 24., szerda
4 nap
Különös, de úgy érzem, mintha már hetek óta nem írtam volna, vagy mintha már azt is elfelejtettem volna, hogyan kell, miközben rápillantva az utolsó poszt dátumára csodálkozva nyugtázom: "nem is olyan rég". Ez a négy nap úgy telt el, mintha egy egész hét lett volna, vagy kettő.
A twitteremmel nem tudok mit kezdeni, legalábbis nálam nem tölti be a blogra a tweetjeim, pedig már újrakódoltam.
Három ártalmatlan szánalmas napra jöttem vissza pestre, melyből remélem legalább kettő azért jól fog végződni, mint a népmese, bár a tanulság igazán elmaradhat, megvagyok nélküle. Ma megint nem mentem be a héber órámra, mondván: inkább tanulok még és megírom holnap azt a zh-t, tényleg nem szeretnék tovább rondítani a jegyeimen. A lejtőn lefelé könnyű, felfelé kevésbé. Szégyen a lógás, de hasznos.
Kicsit olyan, mintha üvegfalat vonnék magam köré és elfelejteném, mi húzódik azon túl.
Olykor-olykor elkalandozik elmém a csillámporos fellegek közé, de általában nem tart sokáig ez az állapot, mert undorodom tőle ugyanúgy befelé, ahogyan kifelé. Nem akarom a stílust.
Visszahoztam amit kellett, remélem ismerkedek e hellyel, jobban mint eddig, bár egyelőre nem indulok nagy reményekkel.
A twitteremmel nem tudok mit kezdeni, legalábbis nálam nem tölti be a blogra a tweetjeim, pedig már újrakódoltam.
Három ártalmatlan szánalmas napra jöttem vissza pestre, melyből remélem legalább kettő azért jól fog végződni, mint a népmese, bár a tanulság igazán elmaradhat, megvagyok nélküle. Ma megint nem mentem be a héber órámra, mondván: inkább tanulok még és megírom holnap azt a zh-t, tényleg nem szeretnék tovább rondítani a jegyeimen. A lejtőn lefelé könnyű, felfelé kevésbé. Szégyen a lógás, de hasznos.
Kicsit olyan, mintha üvegfalat vonnék magam köré és elfelejteném, mi húzódik azon túl.
Olykor-olykor elkalandozik elmém a csillámporos fellegek közé, de általában nem tart sokáig ez az állapot, mert undorodom tőle ugyanúgy befelé, ahogyan kifelé. Nem akarom a stílust.
Visszahoztam amit kellett, remélem ismerkedek e hellyel, jobban mint eddig, bár egyelőre nem indulok nagy reményekkel.
2012. október 18., csütörtök
Még melegében...
Annyira szükségem volt már erre, nem is hittem volna, hogy így tudnak hiányozni emberek. Emberek, arcok, mondatok, nevetések − barátok. Elmondhatatlanul jó érzés volt ismét köztük, velük lenni, és elmondhatatlanul rossz érzés volt újra elválni. Ez a pár óra kicsit visszahozta az oly gyakran emlegetett régi életem. Kicsit új erőre kaptam, már nem látszik olyan borúsnak az ég, már nem látszik olyan visszataszítónak ez a hely.
Lehet, hogy csak nem szeretem a változást...vagy inkább csak nem az ilyen nagy, gyökeres változásokat. Tényleg olyan, mintha néha nem lennék itt. Úgy érzem, mintha ez csak egy bizonytalanul rövid időre szólna, mintha csak átutazóban lennék, mintha a közeljövőben véget érne... csakhogy ez egy kicsit hosszabb életszakasz lesz, mint amilyennek érzem.
Itt sosem leszek otthon. Sosem lesz már semmi sem a régi. Kicsit sokat siránkozok ezen, de minden nap újra meg újra szembesülök vele, hogy nem, ez nem az, amire számítottam, nem az, amire vágytam, nem ezt akartam. Vagyis ezt akartam, de nem tudtam, hogy erre vállalkozom. Nincs bennem kérdés, hogy 'Mi lett volna, ha...?', mert nem tudtam volna máshogy választani. Saját döntésem volt, az első igazán felelős döntésem, Pestre akartam jönni, és lássuk be, ha vidéken lennék, most rosszabb lenne. De nem is lehetnék vidéken, hisz amit tanulok, csakis itt van...
Lehet, hogy csak begyöpösödtem, hogy magamnak való vagyok, lehet, hogy nehezen illeszkedem be... de valamiért ezeket még mindig nem érzem igaznak. Csak valahogy nyomaszt ez a város, nyomaszt ez az élet, nyomaszt ez a sok bunkó távolba meredő ember, nyomaszt ez a sok kosz, ez a nyomor, ez a félelem és ezek a visszataszító közterek...
Azt sem mondanám, hogy nem próbálkozom... a hétvégén vissza is hozom a kamerát és abszolút aktívan is akarok próbálkozni, és fogok is, hogy legalább a szebb oldalát jobban megismerjem a dolgoknak, hogy legalább pár lépéssel közelebb legyek a lüktető maghoz, melynek jelenleg kihűlt, lepattogzó peremén állok féllábon, és csúszós a cipőm talpa.
A hangulatom egyelőre pozitív. Nem tudom pontosan leírni vagy körülírni, de egy biztos: megingathatatlan. Sok volt, ez a két hét, amire "magamra maradtam".
Köszönöm nektek az estét.
Lehet, hogy csak nem szeretem a változást...vagy inkább csak nem az ilyen nagy, gyökeres változásokat. Tényleg olyan, mintha néha nem lennék itt. Úgy érzem, mintha ez csak egy bizonytalanul rövid időre szólna, mintha csak átutazóban lennék, mintha a közeljövőben véget érne... csakhogy ez egy kicsit hosszabb életszakasz lesz, mint amilyennek érzem.
Itt sosem leszek otthon. Sosem lesz már semmi sem a régi. Kicsit sokat siránkozok ezen, de minden nap újra meg újra szembesülök vele, hogy nem, ez nem az, amire számítottam, nem az, amire vágytam, nem ezt akartam. Vagyis ezt akartam, de nem tudtam, hogy erre vállalkozom. Nincs bennem kérdés, hogy 'Mi lett volna, ha...?', mert nem tudtam volna máshogy választani. Saját döntésem volt, az első igazán felelős döntésem, Pestre akartam jönni, és lássuk be, ha vidéken lennék, most rosszabb lenne. De nem is lehetnék vidéken, hisz amit tanulok, csakis itt van...
Lehet, hogy csak begyöpösödtem, hogy magamnak való vagyok, lehet, hogy nehezen illeszkedem be... de valamiért ezeket még mindig nem érzem igaznak. Csak valahogy nyomaszt ez a város, nyomaszt ez az élet, nyomaszt ez a sok bunkó távolba meredő ember, nyomaszt ez a sok kosz, ez a nyomor, ez a félelem és ezek a visszataszító közterek...
Azt sem mondanám, hogy nem próbálkozom... a hétvégén vissza is hozom a kamerát és abszolút aktívan is akarok próbálkozni, és fogok is, hogy legalább a szebb oldalát jobban megismerjem a dolgoknak, hogy legalább pár lépéssel közelebb legyek a lüktető maghoz, melynek jelenleg kihűlt, lepattogzó peremén állok féllábon, és csúszós a cipőm talpa.
A hangulatom egyelőre pozitív. Nem tudom pontosan leírni vagy körülírni, de egy biztos: megingathatatlan. Sok volt, ez a két hét, amire "magamra maradtam".
Köszönöm nektek az estét.
2012. október 16., kedd
2012. október 15., hétfő
I just wanna tell you but can't find the right words...
Két év.
Azt, hogy különféle jelzőkkel illessem a köztünk lévőt, már megtettem, nem egyszer. Azt, hogy leírjam, mennyire fontos, szintén. Hogy megpróbáljam elmondani, mennyire nagyon, már megpróbáltam. Hogy pontosan el tudjam mondani, le tudjam írni, meg tudjam fogalmazni, hogyan és mit érzek...lehetetlen.
Annyit tudok csak mondani; nagyon.
Azt, hogy különféle jelzőkkel illessem a köztünk lévőt, már megtettem, nem egyszer. Azt, hogy leírjam, mennyire fontos, szintén. Hogy megpróbáljam elmondani, mennyire nagyon, már megpróbáltam. Hogy pontosan el tudjam mondani, le tudjam írni, meg tudjam fogalmazni, hogyan és mit érzek...lehetetlen.
Annyit tudok csak mondani; nagyon.
2012. október 14., vasárnap
2012. október 12., péntek
We've had a promise made...
Vissza-vissza tér, felvidít és elszomorít ez a szám. Annyi minden eszembe jut, , a Sony Bouncy Balls, a Biff evangéliuma, a szalagavató, az osztály búcsúzása, a kávéház, az esős napok, a hosszú buszutak, a remények, az esélyek, az éjszakák, az utolsó búcsúzás...
One night to be confused,
one night to speed up truth...
A fejem kong, a szívem túlcsordul, nem is élek tán igazán. Még mindig nem szoktam meg, még mindig elmondhatatlanul hiányzik a régi. Az életem. Halmazba gyűjthetem a jót és kevésbé jót, nem kellene, hogy így legyen. Ömlesztve kellene, összekeverve, nem így legódarabokként szétszedhető módra. Úgy kellene, hogy akarjam, hogy fájjon, hogy érezzem igazán,
hogy élek.
Ezt a semleges létet, elkülöníthető tető- és mélypontokkal, nehéz művelni. Illetve, könnyű, de bensőmnek rövid ideig elviselhető. Az első félév? Egy év? Mind az öt? Mennyi ideig lesz ez így? Egy hullámzó, örvénylő kavalkádot akarok, akkor is, ha csak csendesen fodrozódik a partja. Nem egy nappali sivatagot, éjjeli zuhatagot.
...we were in love...
2012. október 10., szerda
How does it feel to be sitting on a bag of bones? Doesn't it hurt?
Gyermekként könnyebb volt megítéli, ki sovány, ki nagyon vékony, kinek van szép alakja, és ki kövér. Sokkal egyszerűbb volt, nem szabtak korlátokat és nem hoztak létre átmeneteket a társadalmi elvárások, a divat és a magazinok fotói. Nem voltak külön kialakított ruhák minden alakra, hogy hazudni lehessen a világnak, nem volt photoshop és nem volt anorexia. Amikor kicsi voltam, sokkal egyszerűbb volt minden. Az egyik lány az óvodában, emlékszem, kicsit duci kislány volt, azt mondta nekem: "Én szeretem a hasam. Nekem azért van nagy pocim, hogy ha majd öreg leszek és egyedül leszek, akkor is legyen kivel beszélgetnem."
És pont. A gyermeki őszinteség és egyszerűség azt hiszem győzelmet aratott a csúfos jelenünk felett, ekkora kritika rég érte a XXI. századot.
És pont. A gyermeki őszinteség és egyszerűség azt hiszem győzelmet aratott a csúfos jelenünk felett, ekkora kritika rég érte a XXI. századot.
2012. október 8., hétfő
Bocsánat, de ilyenkor nem szabad írni!
− mondta (jobban mondva üvöltötte) az idősödő nő (az arcomba).
−Bocsánat − mondtam, kissé (nagyon) megilletődve.
A beadandók története, avagy motozás a zsinagógába való belépés előtt.
Fin
−Bocsánat − mondtam, kissé (nagyon) megilletődve.
A beadandók története, avagy motozás a zsinagógába való belépés előtt.
Fin
2012. október 7., vasárnap
2012. szeptember 26., szerda
Today is a nice day
Kivételesen (najó, talán nem is annyira kivételesen), jó kedvem van. Még benn a városban is az volt és tetszett, hogy korán végeztem, még bőven volt időm elugorni a boltba tejért, épp elértem a villamost, épp lekéstem a buszt, de jött másik 6percen belül... szóval a mai nap egyelőre igen pozitív, annak ellenére, hogy egy betervezett olvasás-óráról lemaradtam, mivel Ono elég későn engedett ki minket ahhoz, hogy a héber tanszéken ne találjak már senkit... de sebaj, majd lesz nap holnap is, lesz nap a jövőhéten is, legfeljebb akkor elmegyek 2x vagy 3x is. Felkötöm a gatyaszárat terveim szerint, és holnap elmegyek a Szent Margit Gimibe, a körlevél alapján a szokásosnál egy keményebb edzésre, 'oszt meglátjuk mi lészen. Vasárnap is úgy jövök fel, ha hazamentem, hogy el tudjak menni a megfelelő időpontra. :P
Kezdek 'look on the bright side' állapotba tengődni, de azért még nem vakulok meg az alagút végén felcsllanó fénytől. Majd lesz valami, jut eszembe, már régen alkottam excel táblázatot a jövőbeli terveimről, felsorakoztatva az ábécé összes lehetséges betűjét... :D szóval a hét hátralévő részére ez lesz a programom.
Ui.: azért nem jó ez így mégse, ahogy van, mert az egy dolog, hogy ez eddiginél lényegében kb 50%-kal többször tudunk találkozni, de eddig ha nem találkoztunk is, legalább beszéltünk. Most ez nincs így. :(
<3
Kezdek 'look on the bright side' állapotba tengődni, de azért még nem vakulok meg az alagút végén felcsllanó fénytől. Majd lesz valami, jut eszembe, már régen alkottam excel táblázatot a jövőbeli terveimről, felsorakoztatva az ábécé összes lehetséges betűjét... :D szóval a hét hátralévő részére ez lesz a programom.
Ui.: azért nem jó ez így mégse, ahogy van, mert az egy dolog, hogy ez eddiginél lényegében kb 50%-kal többször tudunk találkozni, de eddig ha nem találkoztunk is, legalább beszéltünk. Most ez nincs így. :(
<3
2012. szeptember 25., kedd
Tearstream down your face...
Azt hiszem, kezdem megszokni. Egy kicsit. Talán. Azt hiszem. Elég soká lesz, mire otthonosnak is fogom tartani (ha érezni sose is), de talán már elindultam az úton, annak irányába, hogy egyáltalán tetsszen.
2012. szeptember 20., csütörtök
Kicsit nyilván mélyponton vagyok, mely legfőképp kialvatlanságomból és az ebből adódó fáradtságomból eredeztethető. A héten már nagyon el akartam menni röplabdázni, ki is néztem ma reggel a buszt, mivel jutok oda, mikor megyek-jövök, pontosan hová kell menni.... de nem. Ma nem.
Fáradtan még rosszabbul játszok, mint két év kihagyás után egyébként.. szóval egyelőre kihagyom. Megint. Gyáva is vagyok, leírom, elmondom: félek az új közösségtől, hogy kirívóan béna leszek köztük, hogy nem vesznek be, hogy (többszörösen is) leégek, és hogy az egész sporttól elmegy a kedvem. Így viszont egy hangember vagyok... Pedig az eszem azt mondja két órát kibírsz...
Kibírnám, de ha fél10kor hazaérek és akkor fogok hozzá a holnapi japán gyakorlatra való készüléshez, akkor megint nem alszok és most fontosabb dogát írunk... persze jön a hétvége, majd kialszom magam akkor... :/ szóval kifogásom az van.
Fáradtan még rosszabbul játszok, mint két év kihagyás után egyébként.. szóval egyelőre kihagyom. Megint. Gyáva is vagyok, leírom, elmondom: félek az új közösségtől, hogy kirívóan béna leszek köztük, hogy nem vesznek be, hogy (többszörösen is) leégek, és hogy az egész sporttól elmegy a kedvem. Így viszont egy hangember vagyok... Pedig az eszem azt mondja két órát kibírsz...
Kibírnám, de ha fél10kor hazaérek és akkor fogok hozzá a holnapi japán gyakorlatra való készüléshez, akkor megint nem alszok és most fontosabb dogát írunk... persze jön a hétvége, majd kialszom magam akkor... :/ szóval kifogásom az van.
Dear BP
'I'm not lovin' you the way I wanted to
See I wanna move, but can't escape from you.
So I keep it low, keep a secret code,
So everybody else don't have to know.
...
So I keep in mind, when I'm on my own
Somewhere far from home, in the danger zone.
...
I'm not lovin' you the way I wanted to
I bet no one knew, I got no one new,
I've been down this road to many times before,
I'm not lovin' you the way I wanted to.
...
You lose.'
Napjaim közt mintha hetek telnének. Kedvem, sem erőm, sem időm. És mégis folyton unatkozom.
2012. szeptember 19., szerda
Besides
Vörös az ég. Éjjel Budapesten.
Rengeteg az árnyék, és az összes árny hangokon beszél.
Fáztam. Vártam. Féltem.
Két életet élek. Az egyiket réginek, a másikat újnak nevezem.
A régit nagyon szeretem. Az újról még nem döntöttem.
A kettőt összeforrasztani nehéz, de akarom.
A lényeg felnyílt a szememben:
'Keep your love lockdown'.
és:
I do think of her, when I'm with you.
Repeat the memories we made together,
Who's face do I see?
I do wish you were a bit more like her...
But I don't want you to be her...
I want her.
Rengeteg az árnyék, és az összes árny hangokon beszél.
Fáztam. Vártam. Féltem.
Két életet élek. Az egyiket réginek, a másikat újnak nevezem.
A régit nagyon szeretem. Az újról még nem döntöttem.
A kettőt összeforrasztani nehéz, de akarom.
A lényeg felnyílt a szememben:
'Keep your love lockdown'.
és:
I do think of her, when I'm with you.
Repeat the memories we made together,
Who's face do I see?
I do wish you were a bit more like her...
But I don't want you to be her...
I want her.
2012. szeptember 17., hétfő
Don't you worry, don't you worry child...
A mai napról röviden és tömören, nem inkább a hétvégéről, nem. Inkább az elmúlt 4napról tömören és röviden, vagy szépen és gyorsan: gyors volt és szaladós, össze vissza cikázós, tévesztős és meglepő, felderítő és tanulságos, kellemes és rövid. A péntek egy nagy kaland volt, nem mellesleg nagyon ijesztő, a szombat egy 'Hogyan pihenjük ki a hetet egyetlen nap alatt?' nevű gyorstalpaló tanfolyam volt, a vasárnap pedig csak félig volt. Az a fél nap pedig szervezésről, tervezésről, készülődésről szólt. A mai meg csak volt, ideértem, elmentem órára, hazajöttem (tök durva h már 'haza', 'itthon', 'nálunk' szavakat használok a kollégiumra), aztán megint elmentem, egy csomó mindennel gazdagabb lettem, majd hazajöttem. Tessék, elmeséltem a napom, mint egy óvodás a naplójának. Na jó, a napomnak és a hétvégémnek voltak #1 pontjai is.
Például pénteki best: a hazaút Daniékkal, a worst: hogy eltévedtem a halál faszán, de nem is mert, the worstest (ha lehet ilyen szót gyártani), akkor a metróban lévő gyanús cigányok voltak. Szombat best: ebéd :D és Bencivel cipőrendelés, worst: egy átlagos szombati napon nem lehet '1 legrosszabb pontot' találni. Vasárnap pro: az út, con: Máté útjának elmaradása. Ma top 1 legrosszabb: az előadás, top 1, legjobb, nem csak ma: Te. :$ <3 Miután e tökéletesen sablonos bejegyzés végére értem, elmondhatom, hogy egyelőre nem tűnik úgy, mintha Budapest különösképp inspirálna, sőt, egyelőre agytekervényeim összes kanyarát lefoglalja az ide-oda utazás, térben és időben, az idő beosztása és a megélhetés. Szóval, mire anyuka leszek legalább eleget gyakoroltam, hogy mást is a fejemben tudjak tartani, mint a bevásárló listát és az időpontokat. :D
Például pénteki best: a hazaút Daniékkal, a worst: hogy eltévedtem a halál faszán, de nem is mert, the worstest (ha lehet ilyen szót gyártani), akkor a metróban lévő gyanús cigányok voltak. Szombat best: ebéd :D és Bencivel cipőrendelés, worst: egy átlagos szombati napon nem lehet '1 legrosszabb pontot' találni. Vasárnap pro: az út, con: Máté útjának elmaradása. Ma top 1 legrosszabb: az előadás, top 1, legjobb, nem csak ma: Te. :$ <3 Miután e tökéletesen sablonos bejegyzés végére értem, elmondhatom, hogy egyelőre nem tűnik úgy, mintha Budapest különösképp inspirálna, sőt, egyelőre agytekervényeim összes kanyarát lefoglalja az ide-oda utazás, térben és időben, az idő beosztása és a megélhetés. Szóval, mire anyuka leszek legalább eleget gyakoroltam, hogy mást is a fejemben tudjak tartani, mint a bevásárló listát és az időpontokat. :D
2012. szeptember 13., csütörtök
Forever a loan
Most történik először, hogy egyedül vagyok itt. A szobában, és egyelőre nem tudom biztosan, hogy meddig fog fennállni ez az állapot, de ha jól sejtem, még legalább másfél óráig. A mai napban a legjobb rossz, a héber óra volt, amitől rendesen be voltam fosva, sőt az óra alatt is, mondhatni eléggé rettegtem, de nem volt akkora para, mint amekkorát a vészharangok jeleztek.
Az időjárásról pedig annyit, hogy nyáron nagyon szeretem az esőt, ilyenkor ősszel, már annyira nem. De ez nem is feltétlen az évszakon múlik, sokkal inkább azon, hogy kénytelen vagyok-e elázni, vagy sem. Természetesen esernyőm még nincs, mármint otthon hagytam, de majd hozok, úgyhogy a koleszos élet előnyeit kihasználva, kölcsön kértem egyet, amíg bemegyek az egyetemre arra az egy darab órámra, ami ma van, és amire márpedig kötelező bemennem.
Az odaút semlegesen kényelmetlen volt, kitaláltam, hogy hazafelé veszek újságot a Morzsin, de aztán egyenes járattal jöttem haza, hálaég. Ültem a buszon, fülemben a zenével és figyeltem a szürke Budapestet. Így esőben sokkal barátságosabb volt. Sokkal valódibb és egyszerűbb. Megmutatta igazi szürkeségét és azt, hogy nem is olyan fölényes és nagyszerű ő, mint azt mutatja. Egészen megjött a kedvem még ehhez az íráshoz is, és akkor is itt ülnék és írnék, ha itthon lenne valamelyikük, a két szobatársam közül.
Egyelőre nem történik semmi izgi, a tegnapi bevásárlás elhúzódott leltár miatt, így nem tudtam elmenni röpizni, viszont, ha kajáért nem mentem volna, akkor ma konkrétan nem lett volna mit ennem, sőt az időjárás is eléggé elszigetelt ma a lehetőségétől, hogy bevásároljak, főleg így esernyő nélkül. Vasárnap adódik újabb alkalom, hogy elmenjek az edzésre, de akkor meg ros hasanára megyünk a hebraisztikásokkal. :/ Ami általában 6-fél7 körül kezdődik...
Szóval van baj, na de megyek, mert jövő szerda héber ZH, holnap meg hiragana doga Uchikawánál.
<3
Az időjárásról pedig annyit, hogy nyáron nagyon szeretem az esőt, ilyenkor ősszel, már annyira nem. De ez nem is feltétlen az évszakon múlik, sokkal inkább azon, hogy kénytelen vagyok-e elázni, vagy sem. Természetesen esernyőm még nincs, mármint otthon hagytam, de majd hozok, úgyhogy a koleszos élet előnyeit kihasználva, kölcsön kértem egyet, amíg bemegyek az egyetemre arra az egy darab órámra, ami ma van, és amire márpedig kötelező bemennem.
Az odaút semlegesen kényelmetlen volt, kitaláltam, hogy hazafelé veszek újságot a Morzsin, de aztán egyenes járattal jöttem haza, hálaég. Ültem a buszon, fülemben a zenével és figyeltem a szürke Budapestet. Így esőben sokkal barátságosabb volt. Sokkal valódibb és egyszerűbb. Megmutatta igazi szürkeségét és azt, hogy nem is olyan fölényes és nagyszerű ő, mint azt mutatja. Egészen megjött a kedvem még ehhez az íráshoz is, és akkor is itt ülnék és írnék, ha itthon lenne valamelyikük, a két szobatársam közül.
Egyelőre nem történik semmi izgi, a tegnapi bevásárlás elhúzódott leltár miatt, így nem tudtam elmenni röpizni, viszont, ha kajáért nem mentem volna, akkor ma konkrétan nem lett volna mit ennem, sőt az időjárás is eléggé elszigetelt ma a lehetőségétől, hogy bevásároljak, főleg így esernyő nélkül. Vasárnap adódik újabb alkalom, hogy elmenjek az edzésre, de akkor meg ros hasanára megyünk a hebraisztikásokkal. :/ Ami általában 6-fél7 körül kezdődik...
Szóval van baj, na de megyek, mert jövő szerda héber ZH, holnap meg hiragana doga Uchikawánál.
<3
2012. szeptember 6., csütörtök
Beköltöztem - eBay off.
Tegnap megtörtént a nagy költözés, legalább is, ami a nagy részét illeti. Azóta már szereztem héber könyvet, a gépen megvan mind2 japán is (csak nyomtatni kellene), és úgy tűnik az órarendem is egyelőre egyben van. Világmegváltó felfedezést ugyan nem tettünk, a másik lakótársam pedig harmadéves magyar szakos. A szoba szép, kaja van, BKV-ztunk már a BTK-ra és egyelőre minden rendben(nek tűnik). A jövőhéten elkezdődik az erőpróba, meg ilyesmik. Netem is lett, meg aludtam is az éjjel, szóval egyelőre nagyon pozitív a dolog.
2012. szeptember 3., hétfő
2012. szeptember 1., szombat
Remek, jöhet a nyavalygás.
A kommunikáció és médiatudomány minornak úgy tűnik szinte biztos, hogy végleg búcsút inthetek, vagy utolsó cérnaszálba kapaszkodva, helyért reménykedve, epekedve, a biztos helyett választhatom a túlélő módot, kockáztatva ezzel a feltétlen egy évnyi csúszást az egyetemi tanulmányaimmal. Oké-zsoké - gondoltam, akkor legyen az a fránya koreai - ami szintén betelt, hát nincs más választás (mondhatni az Úr is azt akarja), felvettem a maradék héber alapozó tárgyat és így legalább fixen benn vagyok hebraisztika minoron, ami még érdekel is. A kommunikáció kicsit fáj ugyan, de ha belegondolok, hogy csak minornak is mennyien választották, akkor elég siralmas és sablonos is lett volna, arról nem is beszélve, hogy a népszerűség nem egyenlő a biztos elhelyezkedéssel. Remek, a héberrel sem tudom még, mit kezdek, de legalább érdekel és legalább nem minden negyedik hallgató tanulja. Ilyen filmtudomány meg kreatív írás minorokkal meg hagyjanak a picsába, a filmes izgi lenne, meg hobbinak elmegy, na de meghagyom a szabad bölcsészeknek. Meg így, hogy nem a kommédia alapozót kell felvennem, így már az órarendemben is csak egy db ütközés van. Remélhetőleg jól választ az ember lánya...
Ui.: már tudom olvasni a hiraganákat és nagyobb részüket írni is, a katakanák egy kis részét pedig felismerem... végre.
Ui.: már tudom olvasni a hiraganákat és nagyobb részüket írni is, a katakanák egy kis részét pedig felismerem... végre.
2012. augusztus 28., kedd
2012. augusztus 27., hétfő
Kiss me hard before you go, summertime...
Miss my guys already, my heart is crying out loud for fun with them.
I just came to say hello...
A BTK táborával csak egy gondom volt: hogy nem csalódtam benne. Pont ilyenre számítottam, semmi meglepetés, semmi pozitív csalódás, egyszerűen semmi olyan, amire ne számíthattam (vagy nem számítottam) volna. Nagyon bölcsész volt és nagyon hosszú ez a 3 nap. Arra éppen félig-meddig jó volt, amire jónak kellett (volna), a szaktársaim egy részét megismertem és egy-két egyetemi ügyintézéssel kapcsolatos hasznos információt is kaptam. Egyébként pedig bár elmentem volna németből nyelvvizsgázni.
Hullafáradt vagyok még mindig, annak ellenére, hogy már legalább 24 órát aludtam. A lábam tökéletesen katasztrofális állapotban van a 3napi fel-alá járkálás és tűző napon álldogálás miatt, amibe természetesen napi 5perc üldögélés volt beiktatva, no meg az ebéd és vacsora ideje.
Szóval a jó az egy erősen túlzó jelző lenne a GT-re (csakhogy nagyon menő, mindent rövidítő bölcsész legyek), és elénk állítottak pár elrettentő példát is, azt hiszem.
A következő túlélési fokozat a kollégiumi gólyatábor lesz, szintén 3 nap sokkolódás, már az előszele is sokkal rosszabb, mint a kari GT-é valaha volt, szóval remélem viszonylag fakultatív lesz, különben még soha nem látott passzivitást fogok mutatni, amihez azért igen közel voltam a múlt héten Zánkán is.
Alapvetően a szaktársak pedig aranyosak, természetesen párukkal jobb viszonyba is kerültem (hálistennek), bár kissé kívülállónak érzem magam, illetve magunk (akik összebarátkoztunk).
Az élménybeszámolóból ennyi elég is.
<3
Hullafáradt vagyok még mindig, annak ellenére, hogy már legalább 24 órát aludtam. A lábam tökéletesen katasztrofális állapotban van a 3napi fel-alá járkálás és tűző napon álldogálás miatt, amibe természetesen napi 5perc üldögélés volt beiktatva, no meg az ebéd és vacsora ideje.
Szóval a jó az egy erősen túlzó jelző lenne a GT-re (csakhogy nagyon menő, mindent rövidítő bölcsész legyek), és elénk állítottak pár elrettentő példát is, azt hiszem.
A következő túlélési fokozat a kollégiumi gólyatábor lesz, szintén 3 nap sokkolódás, már az előszele is sokkal rosszabb, mint a kari GT-é valaha volt, szóval remélem viszonylag fakultatív lesz, különben még soha nem látott passzivitást fogok mutatni, amihez azért igen közel voltam a múlt héten Zánkán is.
Alapvetően a szaktársak pedig aranyosak, természetesen párukkal jobb viszonyba is kerültem (hálistennek), bár kissé kívülállónak érzem magam, illetve magunk (akik összebarátkoztunk).
Az élménybeszámolóból ennyi elég is.
<3
2012. augusztus 20., hétfő
Forgive me for not promoting myself all the time.
Írnék, írnék, írnék, de tartalom nélkül, vég nélkül, idő nélkül, érzékek nélkül. Lennék én bunkó, szomorú, fáradt, elgyűrt, megunt, kivirult, vidám, nevető, napozó, alkotó, új életet kezdő, régi szerelmet fel nem hagyó, szárnyaló, zuhanó, fagyos, tüzes. Lennék és vagyok és sosem. Jelenleg annyira elég az agykapacitásom, hogy a mama által írt köszöntő kártya szövegét bevigyem docba, de hogy milyen formát kapjon, az már egy nagyon jó kérdés. Kicsit le vagyok még lassulva, annak ellenére, hogy a tegnapi buli nem tartott hajnalig (legalábbis számomra/számunkra). Papírt keresek, naptárat gyártok, cipőre tükröket ragasztok, padlásra megyek bohócért és úszógumiért, összepakolászok gólyatáborra, összeírom a halason végzendő dolgaim, levelet írok fészen, úgy hangzik, mintha egy csomó dolgom lenne... :D elfoglalt vagyok kérem.
Idebenn, odakinn, itthon és mindenhol. Vagy sehol. Az ég világon semmi komoly intéznivalóm nincs. Komoly.
2012. augusztus 17., péntek
Az egyetemi felvételi nem volt ilyen nagy szám, mint a kollégiumi, de komolyan. :D Egyébként már kezd feloldódni a 'mindentől és mindenkitől rettegek' - stádium, most már átevickélődöm lassan a 'jaj csak el ne felejtsek, otthon ne hagyjak, le ne maradjak' - szintre. Kell csinálnom egy nagy lapozós naptárat hatalmas cellákkal, hogy legyen helye a beleírni valónak, a papírpazarlási vágyam azonban még nem tudom melyik kötegen éljem ki, így egyelőre a terv sürgős, a kivitelezés ráér. A hiraganákat még mindig nem kezdtem el tanulni, ma délután is sokkal inkább a tükrös cipőmre, a ragasztó utánpótlására és Gregory House-ra koncentráltam. De még tervben van egy jó alapos rendrakás és manikűr is. :D Egyelőre jó, hogy ennyi csak a gondom, de érzem már, hogy halmozódnak előre is a tennivalók, főleg ha így folytatom.
Egyébként evezek az élet tengerén, ebayen kutakodom egy csomó cucc után, amit valószínűleg nem rendelek meg, mert csupán 100 dolláromba kerül és mint tudható: irtózom az ilyen kitudja honnan szedett-vedett olcsóságoktól. Hogyne. : /
Ideje lenne handicraftelni egy nagyot is, ha már így nyelvvizsgára készülődünk, pl felvarrom majd valamikor a 3hete vett gombokat a nadrágomra. Tényleg van mit tenni, csak lusta vagyok.
<3
Egyébként evezek az élet tengerén, ebayen kutakodom egy csomó cucc után, amit valószínűleg nem rendelek meg, mert csupán 100 dolláromba kerül és mint tudható: irtózom az ilyen kitudja honnan szedett-vedett olcsóságoktól. Hogyne. : /
Ideje lenne handicraftelni egy nagyot is, ha már így nyelvvizsgára készülődünk, pl felvarrom majd valamikor a 3hete vett gombokat a nadrágomra. Tényleg van mit tenni, csak lusta vagyok.
<3
2012. augusztus 10., péntek
2012. augusztus 1., szerda
'Drága
Allie! Tegnap éjjel nem tudtam aludni, mert tudom, hogy mindennek vége köztünk.
Már nem vagyok szomorú, mert tudom, hogy ez igazi szerelem volt. És ha egyszer
a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni és
majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni.
Az igazi szerelem felemel és mindig többre sarkall, lángra lobbantja szívünket
és békét teremt az elménkben. Te ezt tetted velem, és remélem, én is ezt tettem
veled.'
2012. július 30., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)