2012. szeptember 17., hétfő

Don't you worry, don't you worry child...

A mai napról röviden és tömören, nem inkább a hétvégéről, nem. Inkább az elmúlt 4napról tömören és röviden, vagy szépen és gyorsan: gyors volt és szaladós, össze vissza cikázós, tévesztős és meglepő, felderítő és tanulságos, kellemes és rövid. A péntek egy nagy kaland volt, nem mellesleg nagyon ijesztő, a szombat egy 'Hogyan pihenjük ki a hetet egyetlen nap alatt?' nevű gyorstalpaló tanfolyam volt, a vasárnap pedig csak félig volt. Az a fél nap pedig szervezésről, tervezésről, készülődésről szólt. A mai meg csak volt, ideértem, elmentem órára, hazajöttem (tök durva h már 'haza', 'itthon', 'nálunk' szavakat használok a kollégiumra), aztán megint elmentem, egy csomó mindennel gazdagabb lettem, majd hazajöttem. Tessék, elmeséltem a napom, mint egy óvodás a naplójának. Na jó, a napomnak és a hétvégémnek voltak #1 pontjai is. 
Például pénteki best: a hazaút Daniékkal, a worst: hogy eltévedtem a halál faszán, de nem is mert, the worstest (ha lehet ilyen szót gyártani), akkor a metróban lévő gyanús cigányok voltak. Szombat best: ebéd :D és Bencivel cipőrendelés, worst: egy átlagos szombati napon nem lehet '1 legrosszabb pontot' találni. Vasárnap pro: az út, con: Máté útjának elmaradása. Ma top 1 legrosszabb: az előadás, top 1, legjobb, nem csak ma: Te. :$ <3 Miután e tökéletesen sablonos bejegyzés végére értem, elmondhatom, hogy egyelőre nem tűnik úgy, mintha Budapest különösképp inspirálna, sőt, egyelőre agytekervényeim összes kanyarát lefoglalja az ide-oda utazás, térben és időben, az idő beosztása és a megélhetés. Szóval, mire anyuka leszek legalább eleget gyakoroltam, hogy mást is a fejemben tudjak tartani, mint a bevásárló listát és az időpontokat. :D
   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése