Most történik először, hogy egyedül vagyok itt. A szobában, és egyelőre nem tudom biztosan, hogy meddig fog fennállni ez az állapot, de ha jól sejtem, még legalább másfél óráig. A mai napban a legjobb rossz, a héber óra volt, amitől rendesen be voltam fosva, sőt az óra alatt is, mondhatni eléggé rettegtem, de nem volt akkora para, mint amekkorát a vészharangok jeleztek.
Az időjárásról pedig annyit, hogy nyáron nagyon szeretem az esőt, ilyenkor ősszel, már annyira nem. De ez nem is feltétlen az évszakon múlik, sokkal inkább azon, hogy kénytelen vagyok-e elázni, vagy sem. Természetesen esernyőm még nincs, mármint otthon hagytam, de majd hozok, úgyhogy a koleszos élet előnyeit kihasználva, kölcsön kértem egyet, amíg bemegyek az egyetemre arra az egy darab órámra, ami ma van, és amire márpedig kötelező bemennem.
Az odaút semlegesen kényelmetlen volt, kitaláltam, hogy hazafelé veszek újságot a Morzsin, de aztán egyenes járattal jöttem haza, hálaég. Ültem a buszon, fülemben a zenével és figyeltem a szürke Budapestet. Így esőben sokkal barátságosabb volt. Sokkal valódibb és egyszerűbb. Megmutatta igazi szürkeségét és azt, hogy nem is olyan fölényes és nagyszerű ő, mint azt mutatja. Egészen megjött a kedvem még ehhez az íráshoz is, és akkor is itt ülnék és írnék, ha itthon lenne valamelyikük, a két szobatársam közül.
Egyelőre nem történik semmi izgi, a tegnapi bevásárlás elhúzódott leltár miatt, így nem tudtam elmenni röpizni, viszont, ha kajáért nem mentem volna, akkor ma konkrétan nem lett volna mit ennem, sőt az időjárás is eléggé elszigetelt ma a lehetőségétől, hogy bevásároljak, főleg így esernyő nélkül. Vasárnap adódik újabb alkalom, hogy elmenjek az edzésre, de akkor meg ros hasanára megyünk a hebraisztikásokkal. :/ Ami általában 6-fél7 körül kezdődik...
Szóval van baj, na de megyek, mert jövő szerda héber ZH, holnap meg hiragana doga Uchikawánál.
<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése