A kommunikáció és médiatudomány minornak úgy tűnik szinte biztos, hogy végleg búcsút inthetek, vagy utolsó cérnaszálba kapaszkodva, helyért reménykedve, epekedve, a biztos helyett választhatom a túlélő módot, kockáztatva ezzel a feltétlen egy évnyi csúszást az egyetemi tanulmányaimmal. Oké-zsoké - gondoltam, akkor legyen az a fránya koreai - ami szintén betelt, hát nincs más választás (mondhatni az Úr is azt akarja), felvettem a maradék héber alapozó tárgyat és így legalább fixen benn vagyok hebraisztika minoron, ami még érdekel is. A kommunikáció kicsit fáj ugyan, de ha belegondolok, hogy csak minornak is mennyien választották, akkor elég siralmas és sablonos is lett volna, arról nem is beszélve, hogy a népszerűség nem egyenlő a biztos elhelyezkedéssel. Remek, a héberrel sem tudom még, mit kezdek, de legalább érdekel és legalább nem minden negyedik hallgató tanulja. Ilyen filmtudomány meg kreatív írás minorokkal meg hagyjanak a picsába, a filmes izgi lenne, meg hobbinak elmegy, na de meghagyom a szabad bölcsészeknek. Meg így, hogy nem a kommédia alapozót kell felvennem, így már az órarendemben is csak egy db ütközés van. Remélhetőleg jól választ az ember lánya...
Ui.: már tudom olvasni a hiraganákat és nagyobb részüket írni is, a katakanák egy kis részét pedig felismerem... végre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése