Különös, de úgy érzem, mintha már hetek óta nem írtam volna, vagy mintha már azt is elfelejtettem volna, hogyan kell, miközben rápillantva az utolsó poszt dátumára csodálkozva nyugtázom: "nem is olyan rég". Ez a négy nap úgy telt el, mintha egy egész hét lett volna, vagy kettő.
A twitteremmel nem tudok mit kezdeni, legalábbis nálam nem tölti be a blogra a tweetjeim, pedig már újrakódoltam.
Három ártalmatlan szánalmas napra jöttem vissza pestre, melyből remélem legalább kettő azért jól fog végződni, mint a népmese, bár a tanulság igazán elmaradhat, megvagyok nélküle. Ma megint nem mentem be a héber órámra, mondván: inkább tanulok még és megírom holnap azt a zh-t, tényleg nem szeretnék tovább rondítani a jegyeimen. A lejtőn lefelé könnyű, felfelé kevésbé. Szégyen a lógás, de hasznos.
Kicsit olyan, mintha üvegfalat vonnék magam köré és elfelejteném, mi húzódik azon túl.
Olykor-olykor elkalandozik elmém a csillámporos fellegek közé, de általában nem tart sokáig ez az állapot, mert undorodom tőle ugyanúgy befelé, ahogyan kifelé. Nem akarom a stílust.
Visszahoztam amit kellett, remélem ismerkedek e hellyel, jobban mint eddig, bár egyelőre nem indulok nagy reményekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése