2012. október 10., szerda

How does it feel to be sitting on a bag of bones? Doesn't it hurt?

Gyermekként könnyebb volt megítéli, ki sovány, ki nagyon vékony, kinek van szép alakja, és ki kövér. Sokkal egyszerűbb volt, nem szabtak korlátokat és nem hoztak létre átmeneteket a társadalmi elvárások, a divat és a magazinok fotói. Nem voltak külön kialakított ruhák minden alakra, hogy hazudni lehessen a világnak, nem volt photoshop és nem volt anorexia. Amikor kicsi voltam, sokkal egyszerűbb volt minden. Az egyik lány az óvodában, emlékszem, kicsit duci kislány volt, azt mondta nekem: "Én szeretem a hasam. Nekem azért van nagy pocim, hogy ha majd öreg leszek és egyedül leszek, akkor is legyen kivel beszélgetnem."
És pont. A gyermeki őszinteség és egyszerűség azt hiszem győzelmet aratott a csúfos jelenünk felett, ekkora kritika rég érte a XXI. századot. 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése