Gyermekként könnyebb volt megítéli, ki sovány, ki nagyon vékony, kinek van szép alakja, és ki kövér. Sokkal egyszerűbb volt, nem szabtak korlátokat és nem hoztak létre átmeneteket a társadalmi elvárások, a divat és a magazinok fotói. Nem voltak külön kialakított ruhák minden alakra, hogy hazudni lehessen a világnak, nem volt photoshop és nem volt anorexia. Amikor kicsi voltam, sokkal egyszerűbb volt minden. Az egyik lány az óvodában, emlékszem, kicsit duci kislány volt, azt mondta nekem: "Én szeretem a hasam. Nekem azért van nagy pocim, hogy ha majd öreg leszek és egyedül leszek, akkor is legyen kivel beszélgetnem."
És pont. A gyermeki őszinteség és egyszerűség azt hiszem győzelmet aratott a csúfos jelenünk felett, ekkora kritika rég érte a XXI. századot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése