2012 próbára tette a kapcsolatokat körülöttem, csak úgy, mint a sajátjaimat. Kemény próba elé állította - s állítja még most is - őket. A szilánkokat összeragasztanom, a szálakra masnit kötnöm 2013-ban kell. Göröngyös az út, ez nem Németország, itt nem terelnek más irányba, itt megy mindenki a saját feje után, s ha kell kibicsaklik az a boka. Úgy érzem, mint az életem jelenleg egy nagy, hosszú, végeláthatatlan várakozás lenne. Várakozás a régi életem visszatértére, valahogy nem térek magamhoz. Eltelt fél év, lassan múlik az idő, mégis elrohan mellettem. A barátaimat akarom. Egy kis időt, és sok nevetést. Hogy fél szavakból is értsük egymást, hogy ne menjünk el egymás mellett egy vonaton. Tudom, nem lehet olyan, mint egy éve, és hogy soha semmi nem lesz már a régi, de még mindig nagyon fáj. Ideje rendbe hoznom a dolgokat, akkor is ha nem tettem tönkre őket, akkor is ha nem (csak) én tehetek róla, hogy most más mederben folyik a víz. De folyik, csak olyan, mintha a távolság nagy gátként tartaná vissza. 2012 szerettelek, nagyszerű tavaszt és nyarat adtál, de teled már félem és gyűlölöm. Menekülj, s akkor térj csak vissza, ha szépet hozol. Embereket, barátokat, pillanatokat. Itt az ideje felébrednem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése