Forgive me for not promoting myself all the time.

Írnék, írnék, írnék, de tartalom nélkül, vég nélkül, idő nélkül, érzékek nélkül. Lennék én bunkó, szomorú, fáradt, elgyűrt, megunt, kivirult, vidám, nevető, napozó, alkotó, új életet kezdő, régi szerelmet fel nem hagyó, szárnyaló, zuhanó, fagyos, tüzes. Lennék és vagyok és sosem. Jelenleg annyira elég az agykapacitásom, hogy a mama által írt köszöntő kártya szövegét bevigyem docba, de hogy milyen formát kapjon, az már egy nagyon jó kérdés. Kicsit le vagyok még lassulva, annak ellenére, hogy a tegnapi buli nem tartott hajnalig (legalábbis számomra/számunkra). Papírt keresek, naptárat gyártok, cipőre tükröket ragasztok, padlásra megyek bohócért és úszógumiért, összepakolászok gólyatáborra, összeírom a halason végzendő dolgaim, levelet írok fészen, úgy hangzik, mintha egy csomó dolgom lenne... :D elfoglalt vagyok kérem.

Idebenn, odakinn, itthon és mindenhol. Vagy sehol. Az ég világon semmi komoly intéznivalóm nincs. Komoly.