A BTK táborával csak egy gondom volt: hogy nem csalódtam benne. Pont ilyenre számítottam, semmi meglepetés, semmi pozitív csalódás, egyszerűen semmi olyan, amire ne számíthattam (vagy nem számítottam) volna. Nagyon bölcsész volt és nagyon hosszú ez a 3 nap. Arra éppen félig-meddig jó volt, amire jónak kellett (volna), a szaktársaim egy részét megismertem és egy-két egyetemi ügyintézéssel kapcsolatos hasznos információt is kaptam. Egyébként pedig bár elmentem volna németből nyelvvizsgázni.
Hullafáradt vagyok még mindig, annak ellenére, hogy már legalább 24 órát aludtam. A lábam tökéletesen katasztrofális állapotban van a 3napi fel-alá járkálás és tűző napon álldogálás miatt, amibe természetesen napi 5perc üldögélés volt beiktatva, no meg az ebéd és vacsora ideje.
Szóval a jó az egy erősen túlzó jelző lenne a GT-re (csakhogy nagyon menő, mindent rövidítő bölcsész legyek), és elénk állítottak pár elrettentő példát is, azt hiszem.
A következő túlélési fokozat a kollégiumi gólyatábor lesz, szintén 3 nap sokkolódás, már az előszele is sokkal rosszabb, mint a kari GT-é valaha volt, szóval remélem viszonylag fakultatív lesz, különben még soha nem látott passzivitást fogok mutatni, amihez azért igen közel voltam a múlt héten Zánkán is.
Alapvetően a szaktársak pedig aranyosak, természetesen párukkal jobb viszonyba is kerültem (hálistennek), bár kissé kívülállónak érzem magam, illetve magunk (akik összebarátkoztunk).
Az élménybeszámolóból ennyi elég is.
<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése