2012. november 21., szerda
Ain't no other who can take your spot
Szeretem, amikor a lelkünk összeér. Úgy igazán, mélyen, elválaszthatatlanul és megtagadhatatlanul. Amikor a kezeink beszélgetnek a ruhák alatt, amikor szíveink beszélgetek a takaró alatt. Amikor a szemed az enyémbe mélyed, amikor csókod éri a szám, amikor füled éri a szavam. Amikor a lelkem a lelkedhez suttog, s ő meg is érti azt. Nehéz elviselni, ha nincs így, ha nem vagy itt, nagyon közel, elválaszthatatlanul, visszautasíthatatlanul közel. Ha nem érzem az illatod, a bőröd, a tested melegét. Azt hiszem végeláthatatlanul és tagadhatatlanul, teszem, amit teszek, s néha nem is tudatosan, inkább "csak" olyan mélyről fakadóan és irányíthatatlanul, megzabolázhatatlanul és visszafoghatatlanul nagyon − szeretlek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése