Do you also think that we're getting deeper and deeper?

I beg, never fall in love with someone else.

Gondoltam bejegyzek. Nagyszerű ötletet adtál tegnap, legszívesebben elkezdeném és meg se állnék. De. Állnék egy forgalmas téren, mindenkit leszólítanék, megkérdezném a nevét és a korát, aztán körberajzolnám. Kezét-lábát, mindenét. :D Persze nem ezzel kezdeném az egészet, de igazán izgi lenne. Nem az én fantáziám piszkos. ;D
Oahj, már vége az évnek. Kicsit örülök :D a kínai horoszkóp szerint 2011. a Nyúl avagy Macska éve lesz. Nem mintha befolyásolna, annak ellenére, hogy a Kutya éve (tádáám) az bizony emlékszem, hogy király volt :D najóó, nem azt mondom, hogy egy évet meg lehet határozni hogy pipa vagy x, mert az ideiben is volt egy csomó jó dolog, meg az elején egy marék rossz is, és talán a legegyszerűbb az évszakok osztályzása, de most abbahagyom. 
You gonna make me, make me love you :) :$
Egyébként minden kedves olvasónak boldog új évet meg ilyesmik, amiket ilyenkor illendőségből is kívánni szokás :)
Ilyenkor egyébként mindenki összegez? Az utolsó napon? Mert ajj, megint egy lettem a sok, a mindenki, az összes közül :( Nem nevezném feltűnési viszketegségnek, de több akarok lenni. Több mint az átlag. Több, mint mindenki más. Nagy óhaj, mi? Főleg, ha így folytatom :S  Nem kitűnni, csak feltűnni szeretnék. :)
Azthiszem az évtől ideje elbúcúszni. Az emlékektől soha. A tanulságoktól? Soha. Az emberektől? Még nem most.
<3

Keep the key, please.

Paranoiás vagy egy picit :) 

Jó, elfogadjuk, de így nem engedsz közel senkit  : / 

pedig we <3 you.

Come to me

Make my steps come true.

Csondor Kata-Fényből Szőtt Új Világ

Gondoltam

Írnék valami fontosat. Valami égbekiáltót. Olyan eget rengetőt, plafont szakasztót. Tudjátok, semmitmondót, mégis mindent összefoglalót. Írnék, de nem vagyok sem író, sem költő. Mégcsak nem is tervezek ilyesmit, sőt, nem is ajánlom figyelmetekbe, mint az amerikai álmot valóra váltó álommelót. Csak mondanék valamit. Írnék valamit. Valami hatalmasat, amire mindenki figyel, valaki felfigyel. Amit senki sem ért pontosan, mégis mindenki megért. Amit nem akarok elhallgatni, vagy elhallgatnám, nem mondhatnám el senkinek, így elmondnám mindenkinek. De, nem. Még nem jött el ideje, valami nagynak, valami eget rengetőnek. 

A víz utat tör. Átfúrja magát a sziklafalon, mélyen a talajba hatol, minden célját eléri. A víz. Víz. Hideg, meleg, kemény, lágy, fagyott, forró, gőzölgő,olvadó, illatos, büdös, koszos, tiszta, zöld, kék, fekete, vörös. Víz. Mozgatod, forgatod, fogyasztod, pazarlod, újrahasznosítod, elfelejted, megkedveled, imádod, gyűlölöd, retteged. Mély, sekély, sötétlő, zavaros, kavargó, örvénylő, hullámzó, végtelen, fullasztó. Szereted, féled, félted. Ijesztő és imádnivaló. 

<3

Don't think of red colour! 

What are you thinking of?

Don't think of him! 

Who are you thinking of?

       

Beszámoló, kiszámoló.

Karácsony. Szikrázó napsütés, kék ég, sehol egy hópehely. Bezzeg egy hete.. ajj. Igenigen, megint beteg vagyok, éljen, torokfáj, orrtele. (Y) Karácsonykor még úgysem voltam soha beteg. Véégree.. :'DDD Oahj, Szegeden az istenért nem találtam nekem tetsző cipellőt, szóval ebayről akarok rendelniii, és olyat, de olyat, lassan el is döntöm, hogy melyiket... öö... :D:D majd ha ittlesz képezek. 
Addigmeg, úúúú, majdnem elfelejtettem: olyan de olyan ajándékot kaptaam :D
<3
Boldog karajcsont mindenkinek! :D

I want brown.

Imádoooomimádomimádom.

Egy pillanat legyen, egyetlen pillantás, láss és ismerj. Egy perc legyen, sem több, sem kevesebb, amíg elmondom neked, amíg megértesz. Egy óra, egy nap, egy hét sem lenne elég.

Snow arrived, everything's white.

I began to  be tired of waiting. But I keep on doing it. What else?

It took a long time.

Régesrégen, még egy messzi-messzi galaxisból írtam az utolsó bejegyzést, ígyhát kénytelen vagyok jedierőt venni magamon és írni egy újabbat. :D
Haladok/ anyáva végre haladunk :D Jó, az először kiszabott méret...khm... gyorsabb mint a kívánnivaló :D mostmár azért tökéletes, de ne túlozzuk el: egészen jó. :)
Ma, az időjárás miatt szerdára halasztottuk a 'menészetet' (by mama), persze újdonság egyelőre semmi, azon kívül, hogy lehet, hogy január 4.én osztályozóvizsgát kell tennem rajzból és jövőre fel kell vennem a föcit :S elég jó lesz, de egyelőre persze mit tudok mit tenni, türelmesen várok.
Christmas is comiiinn'
<3

We ride.

It's for 2. Only for the two of me and you. It's a two-month ride. <3
   

You found me.

Elrontott, elbaltázott, belebakizott, belesült, bele öö-zött, összeszedetlen, néhol kissé dadogó, ideges, bénázó előadásmódom roppantmód meglepetésemre továbbjuttatott. 
Sír-nevet-sír-nevet-sír-nevet-sír-nevet-sír-nevet-sír-nevet-sír-nevet-sír-nevet.

Csak ültem.

Próbáltam kifelé bámulni az ablakon, ahogyan azt már jól megszokottan cselekszem a legtöbb hazaúton. De odakinn sötét volt. Sötét, a buszban pedig égett a villany. A lámpafény visszaverődött a koszos vastag ablaküvegről. Lehetetlen volt átlátni rajta. Nekinyomhattam volna az arcom, a kezeim, a homlokom, bármit, akkor sem láttam volna a külvilágot. Sokáig is tartott a hazaút. Egy teljes óra volt, pedig nem szokott ennyi lenni, sőt, de most így esett, így történt, csúsznak az utak, esik a hó, hideg van. Sötét van. Hideg. Esik a hó. Csúsznak az utak. Minden nap egy utolsó s minden első egy reggel.

mindenki nagyon felnőtt akar lenni

*miközben mindenki olyan kibaszottul gyerek még.

I want you to play.     

I want to feel you.

I need to hear you.                    

Ez a város régen élt.

Persze, most sem a címhez illő szövegrészlet következik. Kimerültem picit, így hát jól jön az a várva várt téli szünet :D csak lenne már-csak lennél már. Mindig elhatározom, most, most valami igazán jót írok, de nem. Mire ideérek fáradt vagyok, kimerült, megkopott, a nap végén. Pedig napközben cikázik a sok gondolat, tele a fejem, írnék és körülírnék, feljegyeznék - mégsem teszem. :( nemjóezígy.
Már annyi ötlet és terv és szándék, amim van. Most viszont már késő van ehhez. Igazán korán.
<3

:$

Vágyom valami újra. Ide. :)

                    Dear December,

                    please make my wishes come true.

                                                                                                        xoxo: Ann

Még 1 7 :D

Ööö, és még édany szóbeli.
De aztááán végreeee :D hmm.. már csak a hiányzó pár ajándékot kell elintézni, meg kicsit (?)  talán ki kéne takarítanom, egyebek. Hangulat? Csak a hó miatt. :)
Lassan nekifogok tanulni, németet is kell meg egyebek. Arwwh. és most nézem: faktra is bazisok van. (hm: "zmeg".) kismadarat fognéééék.
Ennyi telik most a hétvégéből, pedig ennél több volt benne :D pusziasztok.
<3

3 a.m.

Hiányzol. Mégsem ennyi az idő.-

Hó, várlak.

mileszmost.

A mai nap, remek volt. :D Remekbe szabott. Választékos nyelvhasználatom példázza, a mai érvelésemben a 'puritán erkölcstelenség' kifejezés használata. :D magyaróra, magyar fakt. befigyel.
Mélykút nem is OLYAN sz*r hely (ennyit a választékosságról), már lehet teázni. Komoly.xP
Ettől függetlenül, renegeteg mesélnivalóm nincs. :D Hencegni nem akarok, semmit írni sem akarok. 
Ennyi.
<3
hoolnap

Gyere nyár, gyorsan, gyorsan.

Csak eszembe jutott a nyaralásra indulásunk előtti utolsó délután. Itt voltál. Kócos voltam, vasalatlan hajjal. Egy boxert és egy hatalmas pólót viseltem. Nem voltam se szép, se csinos, se jó, se nőies. Igénytelen. Egy... talán csupán arra az egy... napra. De itt voltál. Eljöttél és itt is maradtál. Ugyanúgy, mint amikor csinos vagyok, vasalt hajjal, festett körmökkel, kevés sminkkel toppanok be, toppansz be. Itt voltál. 

Holnemvolt.

Nem kell mennem, hát jó, én aztán nem bánom. Fizika tz :DDD imádom. Mindkettejüket. A tupírt meg imádom *.*. nc. Holnap már csütörtök-sütőtök (komolyan, akárhányszor valaki kimondja, hogy csütörtök, vagy nyomtatásban, írottan meglátom, mindig eszembe jut, milyen jól rímel azzal, hogy sütőtök. nem is értem, eddig még hogyhogy nem jelenítettem meg ezt sehol. :D xP... beteges.)
http://www.youtube.com/watch?v=pxFfacPwuaU
Holnap is van elintéznivalóm. Pénteken is, no meg, persze, hogy a jövő héten is. Úúú, meg szombat :D segond. Megcsinááááljuk ;) 
Öhm...öö...mmm...izéé...szóval ....
úúúúú, és ma, voltam benn rajzon, ajj, tényleg tökre hiányzik. Meg a kicsik is mondták, hogy hiányzunk nekik, meg a tanárnő is.. meg könyvet is kaptunk, és tényleg amikor kiléptem a rajzterem ajtaján, akkor tudatosult bennem igazán: most utoljára. talán. :( Elég pocsék. Megmutatom a világnak. Gyertek hát.

..., mert ha idézek valakit, valamit, idézetet írok, akkor rendszerint ki is teszem az idézőjelet. MINDIG. A többi,... nos.. az mind az enyém.

Spring. Wait.

Korai esés. Félreébredés.

Mert az utolsó pillanatig reménykedtem, hogy szombat van. Talán ma, talán egyszer összejön, hogy ne kelljen zuhogó esőben iskolába indulnom reggel fél hatkor. Egyszer majd. 3 nap van hátra a hétből. Jó lesz, holnap magyar faktos tz, eddigi koncepció bemutatása alap magyaron, de a hétre talán nincs több megpróbáltatás. Csütörtökön elkérem a rajzanyagot, meg ilyenek, de az már nagyszerű lesz, s már csütörtök :D ;) (még3nap).
Lassan elém tárul a kék ég, felfedezem a sötét tenger mélyét, elindulok egy széles mezőn, céltalan a horizont felé, s akkor meglelem az ötletet. Az ötletet, ami már rég meglelt engem.

A mai kulás mi, még talán még érdektelenebb volt, mint az előző évek sorozata. Nem a 6/re gondolok itt, meg nem a szokásos 'öltözzünk pirosba és hordjunk idióta rénszarvakat a fejünkön, vagy ha az nincs sapkát, vagy ördögszarvakat'-lázra, de valahogy az egész elég snassz volt. A nap önmagában. A biosz tzvel együtt :DDD asd. Akartam még ma folytatni a képek keresését, de így alakult. ;)
<3

Nem, láthatsz. Elbújtam. Hátrapillantottam, s körbefordult a világ.

Boldogboldogboldog szülinapooot!^^

We are just two strawberries in the garden.

But next to each other, no matter what happens.

Korábban akartam kelni.

Persze nem sikerült. Fél 11 lett belőle. Elmentem apuval a gazdaboltba, vettünk fekete Neoluxot, hogy lefújhassam a mappámat (no, meg aztán sikeresen a nyalókákat).
Kicsit előbb is ideért, mint amire számoltam :D De probléma semmi, hálaistennek tökre jól is sikerült haladni a felvételekkel. (a legjobb a focus tesztelésünk :DD) Miközben persze valami más már kevésbé sikerült jól. '...amit az egyik kezével ad, azt a másikkal elveszi'.
Egyébként jó lesz, jó lesz. :) ez kicsit vigasztal. 
Most lefújtam a mappám, mert holnap sem lesz több időm, de ajj, most hajtógázas festékszag van a szobámban, nem enyhén. Azért, valahogy túlteszem magam rajta.
Ahogy máson sem.
Nem igazán tudok írni róla, ezért nem teszem, nem azért mert nem hat meg. Bánt. Bár ez kevés, s most már valahogy mindegy is, jobb nem lesz. De remélem tudod. :$
<3

I do want us.

We made us.

You overflow.

Az idő telik. Múlik és elszáll. Repül és elszalad, eljön és lejár. De az idő lassú, és az idő gyors. Az idő rossz, bár néha napfényes. Verő-fényes. Idebenn mondhatnám, mindig süt a nap, de persze néha azért jön egy-két felhő, aztán van, hogy tomboló orkán dühöng, van hogy csendes nyári zápor áztat, de előfordul, hogy csendesen, bár egyenletesen zuhog idebenn. Amikor hazajösz még az ég is csillagosabb, még az ég is naposabb, még az eső is szárazabb, még a jég is melegebb. De nem az a baj, hogy így gondolom, hanem az, hogy így is van. Bár.. hogy valójában baj-e... :) nem baj. Szeretem a csillagos éjeket.
I will get to you the love you seek and more. At least I want to.
Ismét rólad, neked, hozzád. Ellene? Semmiképp. Tűrj és viselj :D

It's our fault, but let us suffer.

Ma. (II.)

Unalmasnak tűnő, semmit mondó, üzenet nélküli cím. Mert esett, mert esik. Néha zuhog, néha jéggel ver. Aztán ott van, a mai óra is. Nem emelem ki, már úgyis kiemeltem. Kivételesen és talán először. Bár nem hinném, hogy utoljára. Nem, nem értünk egyet. Egyáltalán nem értünk egyet, sőt az eddig igen támogatott, igen jónak látott dolgok ellenére, most nem válaszolt. A kérdésemre egy szolid hangnemben, de erős 'oltás' volt a 'válasz', amely, nem, nem felelt a feltett kérdésemre, nem célozta meg azt, hanem elbeszélt mellette. Legalábbis saját értelmezésem szerint, mely hozzátenném; igen, lehet hibás. Most először, de valami nagyon rosszat éreztem. Felháborított, igen, talán jogtalanul, de bántott is. Bántott, hogy nem, most nem tud rám hatni. Mennyire kritikusan hallgattam az összes mondatot. Nem éreztem még soha ennyire, hogy nem egyezünk. De nagyon nem. Mert a kérdésemre, a fogalom volt a válasz, melynek értelmet akartam szerezni. Hát rendben. Nem, nagyon nem értek egyet. Tiszteletben tartani? Azt még.. nem tudom pontosan leírni, de a miénket sem tartják. Ez sem az volt. De most tényleg nem tudott rám hatni. Egy szemernyit sem. Pedig máskor már annyiszor, és jónak láttam, és hasonlóképp láttam. Ma nem. Ma csak hallgattam és az járt e fejemben: 'Mi!? Micsoda!? Nem.. hát ez rohadtul nem így kellene, hogy legyen. Nem, ezt nem csinálhatják meg. Nem... ez meg most mi!?.. ez egy érv? Nem értem.' a legmeghatározóbb pedig: 'Nem, szerintem egyáltalán nem így van, hanem, sőt, inkább...' A probléma gyökere kifejlődött. Táplálkozni fog. Ennek ellenére rajzon pedig csudimesés rálátásom volt a tanárúr szerint a dolgokra :D kontra.

Superhuman

Metoikoszok - Athén körüllakói.

Szürkeség, jég, csúszós. Hideg, szeles, ónos, fagyos. Zuhog. Egy valami jó: ha ettől hidegebb lesz, akkor már havazni fog. Hóesésben este edzésre menni, sötétben, utcalámpa fényében, mp3mal a fülben, egészen kellemes. :) Halason este kivilágítva átsétálni, még tűrhető. :) Főleg 28 festmény jellemzése (theatralitás szempontjából) után. Várom. Egyre inkább közeleg és egyre jobban várom a szünetet. A karácsonyt, habár láz-hangulatom még nincs.
Sütit akarok sütni és ajándékokat akarok be- aztán kicsomagolni. Akarom, hogy a napalit a jégcsap alakú izzósor világítsa be. Hogy karácsony illat legyen az egész házban.
Várlak.

I'm not a super hero at all.

My face isn't shockproof.

My shoe isn't waterproof.

My skin isn't heatproof.

My mind isn't foolproof

and my heart isn't bulletproof.

That's why I gave it to you.
Keep it safe. Save it for me.

Ismét.

Ismét itt. Fizika. A német részem kész.
Mai rajz: azon kívül, hogy többnek tűnt, mint szokott, és hogy nem tudtam túl sok dolgot, egészen nagyon jó volt. Négy előtt kiléptem az iskola ajtaján a hidegbe. Az emberek megbámultak. A szembejövők megbámultak. Rezzenéstelen, kifejezéstelen arccal, ám annál többet mondó szemekkel. A nők többnyire végigmértek, aztán megakadt a szemük a csizmámon. Többnyire. Volt akinek tetszhetett, volt aki egyenesen felháborodott rajta, aztán még a kabátom élénk színén is megbotránkozott a tekintete. A férfiak pedig - minő meglepő - jól végignéztek. Elölről, hátulról, kabátban, sálban. Az utolsó pillanatban nézték meg az arcom. Mintha nem venném észre. -.- :V? Valamit mindegyikük nézett. Férfiak, nők, gyerekek és idősek. Rajtam. Valami furcsát vagy különöset? Valami kihívót vagy közönségeset? Valami nagyon szépet, vagy épphogy valami borzalmasan csúnyát? Valami szokatlant, vagy netán valami vicceset? Nem tudom pontosan miért, de mindenki nagyon megbámult. Jobban, mint ahogyan az általában lenni szokott, pedig általában 'nagyon szokott lenni'. De nem zavart. Feltűnt és eltűnődtem. Közönnyel bámultam vissza, ürességgel és azzal a gondolattal: mit nézel? Nézz mást. Aztán elszállingózott. Sötét lett és még hidegebb. Az állomáson az ajtónál ültem le egy padra. Ahányszor kinyitották, végigfutott rajtam a hideg. és Kirázott. Mint már oly rég. Mert amikor veled vagyok, akkor a meleg ráz ki. (vagy ezzel az erővel, inkább ha a hideg kiráz, akkor a 'meleg ráz be'). Ezért.

I can't be there with you but I can dream.

We're gonna be high.

'say you gotta leave
but I know you wanna stay'
  

want.

Nem írok. Nem írok a szokásosról. Nem írok arról, amiről a legegyszerűbb lenne írnom. Nem akarom, nem szeretném. Nem tudom. Egyre inkább közeleg. Mindjárt itt van. Sajnos nem, de a karácsony igen. Várom. Nem magáért az ünnepért, nem a szentesti vacsoráért, nem az ajándékozásért. Mert szünet lesz. Itthon leszünk. Későn fekhetünk és későn kelhetünk. Itt leszünk. Talán már-már túlzásnak tűnik, de igen, veled szeretnék lenni. Néha eszembe jut, mennyire gyötört volna régebben a tudat, hogy ez: távkapcsolat. Így belülről picit más, így is elég borzalmas, még nem is annyira maga az élmény, csak maga a tény - és ennek teljes tudata. Mert várom a napot, az órát, a percet. S várom a szünetet, hogy itt légy, megnézzünk egy filmet és jégkrémet akarok enni veled az ágyban. Régi karácsonyfaizzók közt akarok feküdni veled és belebújni egy nagy pólóba ketten. Csupa bolond, eszevesztett dolgot művelni, égrenézni, szélbeszagolni, havatmarkolni, paplan alá bújni. Talán sok dolog, talán túl sok. Csak itt lennél már. Akkor gyöngysort fűznék a gondolataidból, lerajzolnám neked amit érzek, belekóstolhatnánk álmaink tejszínhabjába, aztán cirtomba haraphatnánk, csakhogy érezzük az édeset. Elsétálnánk a Hold mögé, ott elbújhatnánk, csak mi ketten, ott senki sem látna minket, senki ránk nem találna. A csillagok pedig - mint ahogyan azt a mondás tartja, úgyis - vakok.

'I don't care what they say, I'm in love with you...'

2 perc. Két perc. Mikor elkezdem írni a bejegyzést, két perc múlva indul a vonatod. Ismét. Újra és megint. Előbb, és később, siet és késik. Már csak egy. Egyetlen perc, és egyre távolabb visz. Míg egyszer megáll, de te ott maradsz. És elindul. Lassan halad, lassan haladok. 46 van, és nem tudok mit tenni. Nem is akadályozhatom meg, valahol belül megállítanám azt a vonatot, de aztán felismerem, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Ez egy feladat. Amit neked el kell végezned. Mit feladat. Az Egyetem. :) szép és jó is, csak ne lenne -  ne lennél ilyen messze. 1perc. Fenn ülsz. Hát így esett. Vasárnap este - már jó fél órája sötét van, annak ellenére, hogy az idő 16.07- amikor csak hazajösz - hazajöttél a hétvégén - elfog az érzés. Amint belépek a kapun, amint elhajtasz a ház elől. Mert tudom. Tudom, hogy ismét várakozni fogok. 
16.49. <3

Soon soon :D

S te milyen színben látod?

:D Walking on a dream.

Megint elkezdeném azzal, hogy 'ma', 'mai nap', 'mai' ... de nem. Történt, történik, lesz. Hideg volt és sötétedett. Valójában sötét is volt.

Lassú volt és mégis jó. Egy bizonyos szinten stagnált. Semmi ingadozás, semmi indulat. Ez volt a nap.

Sok dolgot szeretnék. Most még ihletésem is van hozzá/rá :) addíg kell cselekednem, míg kedvem van, ismerem már jól magam, s tudom, ha egyszer elszáll... annak lőttek. :D
S most nem igazán érzem, hogy meg kell osztanom a részem. Talán később elkap a hév, hogy írjak valami nagyobb volumenűt, esetleg holnap. 

<3

Egy percig sem aggódok -  ezek csak mi vagyunk a szobád sarkában.

Először van valami , akit jobban várok mint a karácsonyt.

Akkor legyen.

Így a napi teendők végére érve , egy elmaradt edzés után (ha ez utánnak számít, ha nem volt), leültem. Ideültem, kicsit pihentem, persze az éjjeli alvásom kárára (mint mindig). Sok a dolog, sok a dolog kérem :D Holnap is, pénteken is, szombaton délelőtt is. Ésésésésés :F :DDD *.* nagyon.
Most, így, hogy jössz (meg ne gondold magad), így már iszonyú távolinak tűnik a jövőhét vége. Mármint... persze túléltem volna addig, túlélésre lettem volna utalva, de így, sokkal de sookkaaal jobb, valami egészen leírhatatlan érzés fogott el, mikor a monitoron megjelent : 'arra gondoltam h hazamegyek'  ;)
Igen, hiányzol. Még mindig egyre jobban, attól függetlenül, hogy már közelegsz. :)
A mai? Német, angol huuu :D magyarfakt?.. hát.. sziporkáztunk. a lényeg. Ez sem lesz hosszú, tekintve az időt. Amibe már elég régen futottam befelé. 

 Tudom, ha itt leszel egy perc kell csak, hogy szétszedj, s még egy fél, hogy összerakj.

S csak várlak... és várlak... néha érzem amit előre sejtettem. S akkor is várlak. Várom, hogy itt legyél, várom, hogy hozzám érj. Várom, hogy maradj, ha azt mondom ne menj még. Csak lennél itt.

I need...

Tomorrow sucks.

Matek. Holnap az eddig csendesen szendergélő felelet értékű dolgozat a mai órán már (2hónapos anyagot lezáró) témazáró dolgozattá nőtte ki magát óvatosan. Mivel máról holnapra nem tudok átismételni mindent, így nem is próbálom :D a legnagyobb bajom viszont nem ez, hanem a német. Meg a magyar, meg az angol, meg újabban a rajz, meg a sajtó, meg töri. Ami viszont még ennél is rosszabb: mindig erről írok. A suliról. A házikról, a dolgozatokról, a felelésekről, a tanulásról. Igen, ez mozgat mostanában, de csak mert iszonyúan sok van mindig mindegyikből. Mikor lenne egy laza heted, akkor rájössz, hogy mégse, mert tegnap írtál már valamiből. És érted ez foglalkoztat. :S Kitölti a napom, hogy azon idegelek, hogy na ma se lesz időm mindent úgy átnézni, hogy az jó legyen. Ma még belehúzok ugyan, de a héten 3x fogok 'túlórázni'. Okéjó, magamnak köszönhetem, és nem szó szoros teher, de nem is halogathatnám, hogy majd egy másik héten, mert ki tudja mikor lesz ennél jobb. Félév? Csak matekból legyen meg a 4es... meg angolból :S a többi nem is érdekel. Najó, a magyar, meg a töri is, mert 'muszáj'. De azokkal talán nem lesz gond. De... hogy mindig ez... ez nem jó. Mert van annyi minden más is, de időm.. az nincs. Pedig. 
Annyi mindent szeretnék, de nem csak hétvégén, mikor pihenni van csak erőm, és nem csak szombaton délután, amikor az jár a fejemben: neki kéne fogni a németnek... megöl.
Ami hiányzik az valójában valami más. Valami sokkal nagyobb volumenű dolog, minthogy legyen időm egy filmre. De az is iszonyúan hiányzik. Az hiányzik, hogy legyen időm. Bármire. Hogy legyen időm kicsit magamra, ránk. Mert attól, hogy nem vagy itt, nem vigasztal a tudat, hogy ha itt lennél is alig látnál. :/
Mert nem érem magam utol. Esélyem a téli szünet. Ami rövid lesz és elsuhan majd, tovatűnik a ködben a sötétben. De az érzés itt marad.

 I want you to stay-

Ez már túl...

Tanulnom kellene. Most komolyan. Itt az ideje. Hogy mi mást sem csináltam szinte egész délután, az nem érdekes, de még mindig tanulnom kellene. Tegnap is nekifoghattam volna? Igen, egy részét meg is csináltam tegnap, na de az mégiscsak a szombatom. Így hát ma. Igen, még délelőtt nekikezdtem. Igen, tényleg elkezdtem és nem, nem vagyok vele kész. Tudjátok mit? Nem is zavartatom magam tovább, csak felidegesít. Félév? Legyen.

Hát akkor kezdek számolni. <3 :)

This (long) winter is coming to me.

I want to take a  breath.

Nemjóezígy.

Nem kedvelem a szombati napokat. Túl sok a 'családi' téma :S Ez most olyan közhelyesen szlengnek tűnik, pedig sajnos nem az. Nem kedvelem a pénzt, nem kedvelem a papát, meg azt sem, hogy apa úgy kezeli a dolgot, mintha bármivel is tartozna az öregnek. Nem kedvelem az eltérő véleményünket. Hogy ez normális? Itt a 'várva várt' korszak, amikor a lázadó tinédzser veszekedni kezd a szüleivel? Nem. Anyával remekül kijövök. A mamával is egyetértünk, de persze neki nem szólhat be apa, hiszen a saját anyja.... így akkor nekem duplán, bár visszafogottan. :S Nem akarom érteni. Ma még én voltam a szar, a szokásos dolgok mind a fejemhez lettek vágva, aztán mikor visszakérdeztem, hogy most még én? Akkor mindjárt hogy: 'Hát nem, én ilyet nem mondtam' - csak fél perce. Áááá, nem akarok senkit traktálni ezzel, csak elég érdekes a szituáció, mikor a szokatlan helyzet feláll, mert nálunk általában senki nem veszekszik senkivel. Fura, mi? De mostanában.... aztán a 180° kicsit más. És akkor kinek, ha már anya sem? Szóval, bocsi ezvan.
Rendeződik meg ilyenek, de aztán jönnek a mamák. Akik mit sem tudnak és iszonyú borzasztó sablon közhelyekkel próbálják egyensúlyba hozni a helyzetet. Idegtép-. 
ER.

OKTV.

81 ponttal a legrosszabb. Gratulálok. :S
Erre mit kellene írnom?

'Nem tudod, milyen a tökéletes, pedig érezni fogod mikor észreveszed majd valakin, hogy olyan nagyon-nagyon-nagyon SZÉÉÉDÜLETEEEEES' (8)

It's only... Us.

Éled az egyszerű kis életed, kisebb nagyobb baklövésekkel és botcsinálta galibákkal. Aztán egyszer csak jön valaki, valaki aki eleinte idegen. Valaki aki annyira de annyira szédületes és kábító. Egy tökéletes idegen. Majd szépen lassan egyre közelebb engeded, egyre közelebb kerül. Eleinte csak barátok vagytok. Szigorúan barátok, bárki kérdi, bárki állítja, bárki szemléli is a dolgot, barátok vagytok. Aztán legjobb barátok egy jó darabig. Bárki kérdezi, bárki állítja, bárki szemléli, te magad sem érted, hogy feltételezhetik másképp. Közel, közelebb, legközelebb, legeslegközelebb. Akkor már hiányzik. Nagyon és egyre jobban. Nem a testiség miatt, hiszen meg sem jelent. De legbelül megmozgatott, elindult a lavina. Félted őt, félted titeket. Elmerültél a mélységeitekben, nincs hova tovább. Ekkor már késő. Megállíthatatlan, eltántoríthatatlan és összetéveszthetetlen.Őrültség, de tudod jól. Érted és érzed. A kockázat csekély. Csak remélni mered, hogy talán ő is viszont szeret. Úgy.

Daily routine.

Nem.
Hmm, a mai angol. A hazaút sötétben. A holnapi orvosi vizsgálat. Mindösszesen.
Azthiszem eldőlt. Igen, csinálom. Szeretném. Megmutatni a világnak. Akkor is ha elégedetlen leszek, mert így igen, lehet, hogy az leszek. De majd fejlődök...és jobb lesz. Mert igenis van tehetségem. Cáfolj rá, de be fogom bizonyítani. Mert bennem több van. Több és mégis kevés. :)
Egyelőre időhiány miatt szünetel a tevékenység. 
Holnap a felgyülemlett időtöbbletemben viszont tanulni fogok. Valószínűnek tartom (vagy legalábbis azt kellene, nagyon).
A hét végén pedig most már tényleg kellene valami érdemlegeset művelnem. :D Jajj, meg a héten kell néznem kék/vagy mostmár felmerülő: zöld, passzét ;D avagy kutatok tovább. Hmm, meg végre nézek olyan kitűzőnek való szalagot. :D Meg anyával varratok bársony sortot. Van ám kérem szépen, ötlet meg ötlet, csak nekem nem ilyenre van most szükségem. :/ Majdleszvalahogy.
<321. plusz 7. legszívesebben már számlálnék vissza, de egyelőre még értelmetlen. :P

It's a new dawn,
and a new day,
and a new life for me.

:(

Rajzolni?
Így én is tudnék, de én nem elégszem meg vele − és ez az én hibám.

Not the way, not the time, not the place, but you. You mean.

Every moment of you is missing.

:D We can count a month.

Mai napomról, mindösszesen, in a [shellnut]  ;D  :
Felkeltem reggel, nagyon nagyon korán volt. Ennek ellenére :) jól indult a napom. Igen, nagyon (meg)örültem/ még mindig örülök is <3 Neked. (nekünk) (ezzel együtt 16és kb fél hónap a teljes pályafutás egyébként, most számoltam utána.) :D Aztán a szokásos hétfő. Túléltem 6 tanórának egymás utáni sorozatát, holnap csak OKTVre megyek be, ma meg kicsit pihenek, lehet nekifogok a rajznak. Vagy legalábbis nekikezdek tervezni a zodiákusokat. Vagy valami hasonló. :P

Hope it won't last long.

Nem, ez nem az. Ez egy nagy szar.