Nem kedvelem a szombati napokat. Túl sok a 'családi' téma :S Ez most olyan közhelyesen szlengnek tűnik, pedig sajnos nem az. Nem kedvelem a pénzt, nem kedvelem a papát, meg azt sem, hogy apa úgy kezeli a dolgot, mintha bármivel is tartozna az öregnek. Nem kedvelem az eltérő véleményünket. Hogy ez normális? Itt a 'várva várt' korszak, amikor a lázadó tinédzser veszekedni kezd a szüleivel? Nem. Anyával remekül kijövök. A mamával is egyetértünk, de persze neki nem szólhat be apa, hiszen a saját anyja.... így akkor nekem duplán, bár visszafogottan. :S Nem akarom érteni. Ma még én voltam a szar, a szokásos dolgok mind a fejemhez lettek vágva, aztán mikor visszakérdeztem, hogy most még én? Akkor mindjárt hogy: 'Hát nem, én ilyet nem mondtam' - csak fél perce. Áááá, nem akarok senkit traktálni ezzel, csak elég érdekes a szituáció, mikor a szokatlan helyzet feláll, mert nálunk általában senki nem veszekszik senkivel. Fura, mi? De mostanában.... aztán a 180° kicsit más. És akkor kinek, ha már anya sem? Szóval, bocsi ezvan.
Rendeződik meg ilyenek, de aztán jönnek a mamák. Akik mit sem tudnak és iszonyú borzasztó sablon közhelyekkel próbálják egyensúlyba hozni a helyzetet. Idegtép-.
ER.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése