Matek. Holnap az eddig csendesen szendergélő felelet értékű dolgozat a mai órán már (2hónapos anyagot lezáró) témazáró dolgozattá nőtte ki magát óvatosan. Mivel máról holnapra nem tudok átismételni mindent, így nem is próbálom :D a legnagyobb bajom viszont nem ez, hanem a német. Meg a magyar, meg az angol, meg újabban a rajz, meg a sajtó, meg töri. Ami viszont még ennél is rosszabb: mindig erről írok. A suliról. A házikról, a dolgozatokról, a felelésekről, a tanulásról. Igen, ez mozgat mostanában, de csak mert iszonyúan sok van mindig mindegyikből. Mikor lenne egy laza heted, akkor rájössz, hogy mégse, mert tegnap írtál már valamiből. És érted ez foglalkoztat. :S Kitölti a napom, hogy azon idegelek, hogy na ma se lesz időm mindent úgy átnézni, hogy az jó legyen. Ma még belehúzok ugyan, de a héten 3x fogok 'túlórázni'. Okéjó, magamnak köszönhetem, és nem szó szoros teher, de nem is halogathatnám, hogy majd egy másik héten, mert ki tudja mikor lesz ennél jobb. Félév? Csak matekból legyen meg a 4es... meg angolból :S a többi nem is érdekel. Najó, a magyar, meg a töri is, mert 'muszáj'. De azokkal talán nem lesz gond. De... hogy mindig ez... ez nem jó. Mert van annyi minden más is, de időm.. az nincs. Pedig.
Annyi mindent szeretnék, de nem csak hétvégén, mikor pihenni van csak erőm, és nem csak szombaton délután, amikor az jár a fejemben: neki kéne fogni a németnek... megöl.
Ami hiányzik az valójában valami más. Valami sokkal nagyobb volumenű dolog, minthogy legyen időm egy filmre. De az is iszonyúan hiányzik. Az hiányzik, hogy legyen időm. Bármire. Hogy legyen időm kicsit magamra, ránk. Mert attól, hogy nem vagy itt, nem vigasztal a tudat, hogy ha itt lennél is alig látnál. :/
Mert nem érem magam utol. Esélyem a téli szünet. Ami rövid lesz és elsuhan majd, tovatűnik a ködben a sötétben. De az érzés itt marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése