2010. november 2., kedd

8 előtt egy kicsivel: elájultam.

Nem erősségem a kertelés. Mnjuk ez így blogra egész szééép. Elég durva, életemben először, de megtörtént. Beálltam a sorba. Leesett a vérnyomásom. Avagy nem tudom miért, de elájultam. Soha eddig ilyesmi nem történt. Gyenge vagyok, gyenge a szervezetem, csodás. Azthiszem a jövőhéten nincs edzés számomra. Ajjj :( pedig a jövőhéten akartam már menni. De pihenhetek, csodás. Egy törött tükör ugye 7év? Jól elestem, eldőlt a létrám, beledőlt a tükrös szekrényembe, ahol most egy fél tükör és egy nagy lyuk díszeleg, amelyen keresztül szabad belátást nyerünk a ruhatáramba. Csodás. :S Az még egy jó menet lesz pótolni, meg így egy tükörrel kettő helyett reggelente hajat vasalni. Ezaz. Élj, élj halottak napja :D
Megijedtem és meglepődtem. :S Nyilván ha gyakrabban történne velem ilyesmi, már szinte rutinom lenne benne, de bakker hálaég nem történik sűrűn ilyesmi, és eléggé befostam. Anya meg tök jó fej volt. :/
Soha eddig. És nagyon remélem soha ezután.

Más érdekesség, legalábbis ami ezt felülmúlná, mit ad isten, nem történt ma. :DD
<3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése