2 perc. Két perc. Mikor elkezdem írni a bejegyzést, két perc múlva indul a vonatod. Ismét. Újra és megint. Előbb, és később, siet és késik. Már csak egy. Egyetlen perc, és egyre távolabb visz. Míg egyszer megáll, de te ott maradsz. És elindul. Lassan halad, lassan haladok. 46 van, és nem tudok mit tenni. Nem is akadályozhatom meg, valahol belül megállítanám azt a vonatot, de aztán felismerem, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Ez egy feladat. Amit neked el kell végezned. Mit feladat. Az Egyetem. :) szép és jó is, csak ne lenne - ne lennél ilyen messze. 1perc. Fenn ülsz. Hát így esett. Vasárnap este - már jó fél órája sötét van, annak ellenére, hogy az idő 16.07- amikor csak hazajösz - hazajöttél a hétvégén - elfog az érzés. Amint belépek a kapun, amint elhajtasz a ház elől. Mert tudom. Tudom, hogy ismét várakozni fogok.
16.49. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése