2010. december 27., hétfő

Gondoltam

Írnék valami fontosat. Valami égbekiáltót. Olyan eget rengetőt, plafont szakasztót. Tudjátok, semmitmondót, mégis mindent összefoglalót. Írnék, de nem vagyok sem író, sem költő. Mégcsak nem is tervezek ilyesmit, sőt, nem is ajánlom figyelmetekbe, mint az amerikai álmot valóra váltó álommelót. Csak mondanék valamit. Írnék valamit. Valami hatalmasat, amire mindenki figyel, valaki felfigyel. Amit senki sem ért pontosan, mégis mindenki megért. Amit nem akarok elhallgatni, vagy elhallgatnám, nem mondhatnám el senkinek, így elmondnám mindenkinek. De, nem. Még nem jött el ideje, valami nagynak, valami eget rengetőnek. 
A víz utat tör. Átfúrja magát a sziklafalon, mélyen a talajba hatol, minden célját eléri. A víz. Víz. Hideg, meleg, kemény, lágy, fagyott, forró, gőzölgő,olvadó, illatos, büdös, koszos, tiszta, zöld, kék, fekete, vörös. Víz. Mozgatod, forgatod, fogyasztod, pazarlod, újrahasznosítod, elfelejted, megkedveled, imádod, gyűlölöd, retteged. Mély, sekély, sötétlő, zavaros, kavargó, örvénylő, hullámzó, végtelen, fullasztó. Szereted, féled, félted. Ijesztő és imádnivaló. 
<3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése