Reggel. A péntek reggelem azzal indult, hogy a hidegtől könnyezni kezdett a szemem. Egészen addig magam sem vettem észre, mígnem néztem felfelé a suli bejárata előtt a termünk ablakába. Mert akkor már potyogtak a könnycseppek. Azon gondolkodtam, talán nem csak a hideg. De miért? Amilyen délelőttöm volt aznap, igen, amilyen pocsék délelőttöm volt, beigazolódott, hogy nem a hideg volt a legnagyobb bajom.
Este. Buszon, sötétben, távolból szűrődő, ablakon visszaverődő városi fények. Egyre közelebb. Közelebb és közelebb. Majd csontig hatoló hideg. Fagyos hidegség, amolyan didergető. De a göncöl a helyén van. Csak kicsit elfordult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése