Hétfő.

Gyűlölöm őket, rájöttem. A mai pedig még kevésbé esélyes, hogy a 'szép emlékek, szép nap' címkék bármelyikével is ellássam. Persze, még hogy alapból negatívan álltam hozzá, mert hétfő..lehet. Sőt, ebben 100%ig biztos is vagyok, utálom őket folyamatosan, egyre jobban. Nem, nem azért, vagyis: nem csupán, nem csakis és kizárólag azért, mert ez a nap kezdi az amúgy is borzalmasan szürke iskola/munkahetet, de még van számos okom rá, azt hiszem. Nem, nem írtam ma egyetlen dolgozatot sem, de könyörgöm ennél, még az is sokkal de sokkal jobb lett volna, mint ez a mai semmilyen, üres, tárgytalan egyveleg. Mert akkor lenne egy mélypont, vagy fénypont, vagy valami ebben az amúgy is rossz napban. Hétfő. Ez az unalmas, lényegtelen nap, ami hozzátenném, eddig egyelőre azzal a hirtelen izgalommal zárult, hogy: szétjött a cipőm. Kurvajó. Végülis ezért vettem, ezért hordom, már vártam, fasza. Erről ennyit. A ragasztó csodákra képes, de rohadjon meg minden utolsó szaros iparos, aki még azt a kibaszott ragasztót is kispórolja a kikúrt cipőjeiből. Hiszen ne is tagadjuk lányok, tudom, hogy mindenkinek szíve vágya, egy tönkrement magassarkúban hazasétálni. Hazaaraszolni pontosabban. Cipőtervezők, és kivitelezők? Gratulálok és szívélyes üdvözletem küldöm az összesnek :)
<3