Azt hiszem, ismét megtanultam valamit. Nem, most mondanám, hogy nem, kivételesen nem a saját káromon, de jobban belegondolva mégis. Volt már rá példa azt gondolom. De amit most a televízió adott, és ez borzasztó, hogy így be is vallom, de néha anya elvakult, és a képernyőn jól mutató helyzetnek mindent elhisz. Pedig gyakran hazugság.
Nincs olyan, hogy megfelelő alkalom, hely, idő vagy szituáció. Nem létezik. Egyszerűen nincs és soha nem is volt. Ha valami olyat kell mondani, mutatni, bevallani, elárulni, amit 'normál' körülmények közt nem lehet, nem jövedelmező, nem kedvező, nem optimális, nem megfelelő, nem illő, akkor mégis hol, mikor és hogyan kellene azt közölni? Azért kellene máskor, máshol, máshogyan, hogy abból a lehető legpozitívabban jöjjünk ki? Miért? Ha ilyesmit kell valakinek mondanunk, amit valószínűleg a szívünk diktál, hogy tegyünk így, akkor miért kell jól megtervezett, előre elrendezett díszletek és álarcok mögé bújva tálalni? Hiszen, aki fontos, az elől nem rejtőzködhetünk, aki pedig nem, nos, akkor miért is kell a köntörfalazás? 
Ha mégis a megtalálnánk a 'megfelelő pillanatot', akkor később, a dolgok letisztulása után jogosan mondható, igen, teljes joggal kijelenthető, hogy kihasználtuk az alkalmat. 
Csak szemlélem kívülről ezt az egészet, ezt az örvénylő gyomorfordító körforgást, s arra gondolok: aki elé van bátorságom odaállni és bevallani mindent, anélkül, hogy keresném az erre legmegfelelőbb percet, a számomra  - önző módon - legkevésbé hátrányos kimenetelű beszélgetéshez, akkor miért nem vagyok képes vállalni minden következményt? Vállalni, hogy igen, megbánthatom, hogy igen, megbánthat, de miért kell elsimítani az egyébként durva felszínét a dolgoknak? Miért kell fakítani, tompítani a valójában élénk színeket? Miért kell összemosni a feketét és a fehéret.
De állj. A jó és a rossz nem létező fogalmak. A kishitű és gyarló ember alkotta meg őket, miképpen így könnyedén uralkodhat önkényesen és kisajátítóan minden felett. Ez fekete, ez pedig fehér. Miért? Csak ismerni kell, és a tettek értelmet nyernek. A miért a lényeg. Nem, a ki és a mit. Persze a világ törvénykezése, a megállapodás, az egyezmény... igen, ebből is látszik: kitalált, szerkesztett és ember által alkotott. Hol jogosan, hol jogtalanul. De sajnos ítélkezünk. Mindig. Túl gyorsan. Hibásan.