Azon töröm a fejem, azon jár, ami nincs, azon gondolkodom, ami nem is igaz, mert ezen nem kell gondolkodnom, ezt gondolkodás nélkül is tudom, hogy talán, talán, ha egyszer egy egész napot, de tényleg egy egész napot, egy teljes naphosszat együtt kellene töltenünk (ó, mi kényszer), netán még össze is lennénk zárva, mivel üthetnénk el az időt? Mondanám, hogy 8órán át szexelnénk, aztán 8órán át filmet néznénk, majd 8 órát aludnánk, de igaziból (és nem csak játsziból) szerintem másképp lenne. Pedig nem is hallanék mást egész nap, mint a hangod, mert ki lenne csukva az összes zaj, és te sem látnál mást aznap, csak engem, mert ki lenne csukva mindenki más, akkor gondolom nagyon szenvednénk. Szenvednénk, mert nem tudnánk megegyezni. Veszekednénk. Te szétszednél engem, én pedig szétszednélek téged. Menthetetlen konfliktus: nekem te kellenél, neked meg én.