I wanna hide behind.

Come on Summer, arrive soon and then...stay for a while please.

It could be us.

I still remember the day, you sat next to me in that car.


Azt hiszem, a mai nap, kevésbé volt borzalmas, mint ami akár lehetett volna is. Reggel a 'lefagyott' busszal való fél8as indulás, aztán az angol, a matek doga, meg a töriszorgalmi késedelme... nos nem egy fényes hétfő ez a mai. A hét pedig el sem kezdődött igazán. Még. De sajna el fog kezdődni, be fog indulni, ki fogok fáradni aztán merülni, aztán kezdhetem elölről. Oahj.
Egyébként olyasmivel kell még mindig foglalkoznom, amit szeretek és érdekel, de amikor végre csodával határos módon használható ötlet motoszkál a fejemben, de nincs időm megvalósítani, igen, nos az valóban megbélyegzi a hetet. A hónapot. A napokat. Mind.


Mégis mi történik, ha leesik egy felhő?
Talán kitörik a lába. Már mindegy, az esőé úgyis lógott egy darabig.


Annyira viszont még sincs ihlet-túltengésem, hogy a postot rendesen betöltsem, értelmes és komoly, mélyértelmű, értékes dolgokkal. Bár szerettem volna.


Kreppelni akarom a hajam. És indián akarok lenni. Fejdísszel, hajfonattal, tollakkal meg másegyéb.
<3

I wanna also wish you a merry christmas this year.

Maybe, I can do it.

I am no angel.

Reggel. A péntek reggelem azzal indult, hogy a hidegtől könnyezni kezdett a szemem. Egészen addig magam sem vettem észre, mígnem néztem felfelé a suli bejárata előtt a termünk ablakába. Mert akkor már potyogtak a könnycseppek. Azon gondolkodtam, talán nem csak a hideg. De miért? Amilyen délelőttöm volt aznap, igen, amilyen pocsék délelőttöm volt, beigazolódott, hogy nem a hideg volt a legnagyobb bajom. 
Este. Buszon, sötétben, távolból szűrődő, ablakon visszaverődő városi fények. Egyre közelebb. Közelebb és közelebb. Majd csontig hatoló hideg. Fagyos hidegség, amolyan didergető. De a göncöl a helyén van. Csak kicsit elfordult.

It just made me wonder... an wonder if it is.. or wonder: why?

'We were sitting with our backs against the world

Saying things that we thought but never heard'

'There was a time that we'd stay up all night

Best friends, yeah, talking til the daylight

Took the joys alongside the pain

With not much to lose but so much to gain'

Eyes wide open, heaven knows.

valamint: ha kész leszek a bibós PR munkával ( :DDD ), akkor a hétvégén, amint lesz időm, deviantolok. Már nagyon akarom. De se idő, még ha ihlet csak-csak is.

ennek örömére most fedeztem fel, hogy amit twitteren retweetelek, azt itt nem jeleníti meg :D :S

Azt hiszem, ismét megtanultam valamit. Nem, most mondanám, hogy nem, kivételesen nem a saját káromon, de jobban belegondolva mégis. Volt már rá példa azt gondolom. De amit most a televízió adott, és ez borzasztó, hogy így be is vallom, de néha anya elvakult, és a képernyőn jól mutató helyzetnek mindent elhisz. Pedig gyakran hazugság.
Nincs olyan, hogy megfelelő alkalom, hely, idő vagy szituáció. Nem létezik. Egyszerűen nincs és soha nem is volt. Ha valami olyat kell mondani, mutatni, bevallani, elárulni, amit 'normál' körülmények közt nem lehet, nem jövedelmező, nem kedvező, nem optimális, nem megfelelő, nem illő, akkor mégis hol, mikor és hogyan kellene azt közölni? Azért kellene máskor, máshol, máshogyan, hogy abból a lehető legpozitívabban jöjjünk ki? Miért? Ha ilyesmit kell valakinek mondanunk, amit valószínűleg a szívünk diktál, hogy tegyünk így, akkor miért kell jól megtervezett, előre elrendezett díszletek és álarcok mögé bújva tálalni? Hiszen, aki fontos, az elől nem rejtőzködhetünk, aki pedig nem, nos, akkor miért is kell a köntörfalazás? 
Ha mégis a megtalálnánk a 'megfelelő pillanatot', akkor később, a dolgok letisztulása után jogosan mondható, igen, teljes joggal kijelenthető, hogy kihasználtuk az alkalmat. 
Csak szemlélem kívülről ezt az egészet, ezt az örvénylő gyomorfordító körforgást, s arra gondolok: aki elé van bátorságom odaállni és bevallani mindent, anélkül, hogy keresném az erre legmegfelelőbb percet, a számomra  - önző módon - legkevésbé hátrányos kimenetelű beszélgetéshez, akkor miért nem vagyok képes vállalni minden következményt? Vállalni, hogy igen, megbánthatom, hogy igen, megbánthat, de miért kell elsimítani az egyébként durva felszínét a dolgoknak? Miért kell fakítani, tompítani a valójában élénk színeket? Miért kell összemosni a feketét és a fehéret.
De állj. A jó és a rossz nem létező fogalmak. A kishitű és gyarló ember alkotta meg őket, miképpen így könnyedén uralkodhat önkényesen és kisajátítóan minden felett. Ez fekete, ez pedig fehér. Miért? Csak ismerni kell, és a tettek értelmet nyernek. A miért a lényeg. Nem, a ki és a mit. Persze a világ törvénykezése, a megállapodás, az egyezmény... igen, ebből is látszik: kitalált, szerkesztett és ember által alkotott. Hol jogosan, hol jogtalanul. De sajnos ítélkezünk. Mindig. Túl gyorsan. Hibásan.

Hétfő.

Gyűlölöm őket, rájöttem. A mai pedig még kevésbé esélyes, hogy a 'szép emlékek, szép nap' címkék bármelyikével is ellássam. Persze, még hogy alapból negatívan álltam hozzá, mert hétfő..lehet. Sőt, ebben 100%ig biztos is vagyok, utálom őket folyamatosan, egyre jobban. Nem, nem azért, vagyis: nem csupán, nem csakis és kizárólag azért, mert ez a nap kezdi az amúgy is borzalmasan szürke iskola/munkahetet, de még van számos okom rá, azt hiszem. Nem, nem írtam ma egyetlen dolgozatot sem, de könyörgöm ennél, még az is sokkal de sokkal jobb lett volna, mint ez a mai semmilyen, üres, tárgytalan egyveleg. Mert akkor lenne egy mélypont, vagy fénypont, vagy valami ebben az amúgy is rossz napban. Hétfő. Ez az unalmas, lényegtelen nap, ami hozzátenném, eddig egyelőre azzal a hirtelen izgalommal zárult, hogy: szétjött a cipőm. Kurvajó. Végülis ezért vettem, ezért hordom, már vártam, fasza. Erről ennyit. A ragasztó csodákra képes, de rohadjon meg minden utolsó szaros iparos, aki még azt a kibaszott ragasztót is kispórolja a kikúrt cipőjeiből. Hiszen ne is tagadjuk lányok, tudom, hogy mindenkinek szíve vágya, egy tönkrement magassarkúban hazasétálni. Hazaaraszolni pontosabban. Cipőtervezők, és kivitelezők? Gratulálok és szívélyes üdvözletem küldöm az összesnek :)
<3

Mert mindenkinek van (egy) álma.

Helyette nem fog érte tenni senki semmit.

it's a kind of magic

Mindig. 
Egyre inkább.
Pedig elhavaz tennivalók tömkelege.
Aztán néha rámtör a godolat.


"Úúú és augusztuus. Jönnek a hullócsillagook :D:F Naigen, de megjegyezném ehhez az kellene h egyetlen egyszer gyalog jöjjünk haza. Tudja kinek szól :c. (LLL) ;D Mertmár nemsokára vége a nyárnak"


"Hogyan hiányzik? Nagyon? Mélyen? Úgy, mint még soha? Sose de sose? Mit tennél ha itt állna? Mire lennél bátor? Botor. Naiv. Úgy hiányzik, mint aki nagyon nagyon fontos? Mint aki pótolhatatlan? Mint akire nem tudsz annyi időt fordítani, mint amennyit szeretnél, mert a nap 24 órája is kevés? Hiányzik? Borzasztóan? Rettenetesen? Iszonyúan? "


Csak egyetlen percre.
<3

Are you sure your life is real? 

...and then what would you do?

Írnék valamit szívesen, ha lenne miről beszámolni. Most kissé unalmasnak érzem magam, de nem dőlök be mindennek. :D

Mert ha jobban belegondolok már megyek is.

Spring, Summer, Hurry up!

new entry.

Elsősorban: Anya, Boldog Szülinapot! :D 
Másodszor: már elég régen írtam, legalábbis magamhoz képest. Na jó, annyira nem iszonyúan sok idő telt el a hétfői bejegyzés óta, de már eszembe jutott máskor is, csak nem volt időm írni. Se esemény nem igazán volt. De igaziból ez még kevésbé jelenti egy bejegyzéslavina kezdetét, mert ma ha befejeztem, megyek magyarozni, képet gyűjtök, stb, aztán ha minden kész, akkor folytatom a rajz képanyagot. Meg matekházit is kéne... áááááááá nincs is matekházi! úú.... a mai nap azthittem nem lehet jobb, mert oké, hogy csak 10re kellett suliba mennem, de.. :D no, mind1. Még lehetne jobb, persze, de a dolog, az dolog.
Valamit alkotni is kellene, művészi hajlamaim elnyomva érzik maguk, bár időm... oahj, nameg kijelölt feladatot egyszerűbb megcsinálni - és unalmasabb. Éljen a reklám. Zene viszont..hmm zene, zene, ezzel lesz még gondom.
Na meg, miééért nem tudok varrni!? Úgyértem: mindent, bármit, akármit. Na jó, leszűkítem: Miéért nincs itthon olyan anyag, amiből nadrágot akarook?!?! és miért olyan ** drága, h ne érje meg kiszenvedni a szabásmintát is? :( oahj. 
Na, de ez nem olyan életbevágó. (ételbevágó :DD), azthiszem itt abba is hagyom, mert még fáradtabbak leszünk.
<3

We could happen.

I don't felt it all.

A mai nap sem állt túl sokból. Megtudhattam, hogy amit eddig soknak hittem, az nagyon kevés, mert még több teendőm lesz - ezaz. Magyar, média, sajtó, stb. hálaég csak olyasmi ami érdekel is, de wááá... na mind1. nem siránkozok.
:DD egyébként az idő csudimesés. Már ne is essen a hó. Úgy vártam, úgy imádtam, de nem kell több, köszönöm szépen. <3
Mert várom már a csillagos éjszakákat, a meleg éjjeli kövesutakat, a strandszagot a bőrömön, a szikrázó napsütést, meg a kevés ruhát :D
boardshort-fliflop-napszemcsi . persze ne éljek tündérmesét - ez még minimum 4 hónap. 
segond.
<3

Pereg az idő, mint a homokszemek a homokórában, csak ne felejtsd el soha, 

hogy ez nem homok, hanem aranypor. Már három hónapja aranypor.

Something is missing. We're close to the edge.

We're invincible.

	Tinie Tempah - invincible feat kelly rowland .mp3
	Found at bee mp3 search engine

Kicsit fáradtan, de 'already at home'. Jöttünk, láttunk, söröztünk xP, mentünk, vettünk, győztünk, ettünk :D 
Tényleg nincs olyan hihetetlen sok mindenről beszámolnivalóm. A hétvégém a magyaré, a németé, a reklámfilmé és megintcsak a magyaré. :/ ezvan. kell az a 452. :D oah. De ma alszok. Megnézek valami filmet. Na meg persze alszok.
A mai napban nagyon értékelhető, hogy péntek :D még, ha a héten csak két napot voltam is suliban. Az baj, ha tegnapelőtt ért ide az új cipőm, nagyon imádom, megőrülök érte, odavagyok meg vissza, de már azon jár az eszem, hogy bezony kéne egy türkiz vagy szürke Vans Chukka Low? :D mentségemre legyen, hogy nincs tavaszi félcipőm, és nem mindig akarok kifutó-díva lenni. (persze nem mintha ez sikerülne oly gyakran,pontosítok: sosem leszek kifutó díva, sem olyan gebe modellnek nevezett"nő",  s nem is vágyálmom, de azért szeretem, ha nem fáj a lábam :P)
Oooo, ma a fél ötössel jöttem, és hát ajj, már megismer a sofőr xDDD.
Kérdezte: Te voltál aki a múltkor Tompára ment házibuliba? Mert ezen gondolkodtam, mikor felszálltál...
"Én, meg az is én voltam aki a múltkor leejtette a bérletét. :$xD"
-Igen, emlékszem. :DD
yeah. :DDD (y) xP, kit miről.


Nem írtam sokmindenről.
<3

'We are young, we run free
Stay up late, we don’t sleep
Got our friends, got the night
We’ll be alright'

Azt hiszem elkezdtem (igencsak idejekorán) szelektálni. 
-kommunikáció és médiatudomány,
BCE-TK, BKF-KMK, BME-GTK, ELTE-BTK, KRE-BTK, BGF-KK :DD 
407-452-ig, a 2010es felvételi ponthatárok alapján. 
széles a paletta emberek :D nem tudom mitől tartok. :D :SSS
(ez az A, B, C, terv xP)


meg még izgisen hangzik: hebraisztika, japán szakirány, koreai szakirány, török szakirány :DD
(ez pedig a D, E, F.)


ZS terv: Szeged. 

Ittvaaaan! :DD megérkezett!
igaz, hogy 39es, nem pedig 38as, de így éppen belefér a lábam, de ha egy picivel nagyobb lenne már nem tartana semmit, mert jó nagy az a 'nyílás a tetején'. szóval van baj :D
csiniiii :D
ááááááááá

Jól emlékszem rá, ki voltam. Talán rendben is  vagyok azzal, aki most vagyok. De azért örülök, hogy megmutattad az utat, hogy az legyek, aki lenni akarok.

-Honnan tudod, hogy igaz szerelem volt?

-Nem tudom.

-Akkor miért vagy benne ennyire biztos?

-Éreztem.

-De honnan tudod, hogy azt érezted?

-Onnan, hogy ahhoz foghatót még sohasem éreztem.

Idő. Egy olyan fogalom, melyet nem tudnánk leírni, megfogalmazni, keretek közé pakolni, meghatározni, mégis mindegyikünk érzi, tudja, sejti, éli. Idő. Mitől függ, hogy azt mondom-e "egy kis idő", vagy "hosszú idő",  "rövid idő" vagy "sok idő", "rengeteg idő"? Ha kétszáz évig élnék azt mondhatnám 1 év az nem sok idő. Azt ki lehet bírni. Ha csak egyetlen évig élnék már, akkor viszont az összes időm lenne az az egy, valószínűleg borzalmasan, iszonyúan hosszú, avagy éppen rövid év. Egy év mitől rövid? Mitől hosszú? Mert idő. Idő. Telik, múlik, visszatér, körbejár, nem áll meg soha. Mint az élet. Elmúlik. Nehéz megfejteni az időt. A fogaskerekeket, ahogyan egymásba hajlanak, évről évre, hónapról hónapra, hétről hétre, napról napra, óráról órára, percről percre, másodpercről másodpercre és így tovább. Az idő nehéz. De ezt nem állíthatom biztosan. Egy dolgot viszont már megtanultam az időről, amellett, hogy múlik és elmúlik. Az idő lehet sok vagy kevés, bárhogyan is legyen, egy biztos: elfogy. Egyszer az idő is elfogy. 

egyszer egy szerelmeslevelet. még soha.

beteeeeeg.

orrot fúj-köhög-orrot fúj-orrot fúj-tüsszent.
köhög-köhög-orrot fúj-orrot fúj-köhög-tüsszent-orrot fúj.
tüsszent-orrot fúj-köhög-orrot fúj.


:/


német-magyar-német-magyar-töri-magyar-német.


:DD fúúúj.

I'm not ordinary. I'm lucky.

Egyszer volt, hol nem volt - akár egy tündérmese. Jó kezdet, az igazán nagy és persze az igazán kis volumenű történetekhez egyaránt. Az én mesém nem így kezdődött. De. A miénk még kezdődhetett volna így. 

Falakat építettem. Falakat, erős, vastag, áthatolhatatlan falakat. Láthatatlan üvegfalakat, ahogyan mindenki más. Egy voltam a sok közül. Egy a tömegből, egy a rengetegből. Látszatra. Miközben sokkal inkább másmilyen voltam. Rosszabb, iszonyú és szánalmas. Elindultam egy lejtőn és nem volt megállj. Elkezdtem csúszni. A falak egyre csak magasodtak. Aztán megérkeztél. A téglafalak keményen állták az ostromot, talán ezért lehetett volna másképp is az a március-április. Talán ezért, valójában viszont nem tudom a pontos okát, miért nem volt jó. Jó, persze gyors volt, iszonyú gyors, és felvállalhatatlan, és...és...és...akartam. De aztán minden úgy elhomályosulni látszott, elhomályosulni akart...akartam. A falak álltak, egyre szilárdabban álltak, miközben volt bőven mit elrejteni mögéjük. Ideértél. A falak, melyeket mások előtt oly gondosan és hosszasan felhúztam, most... lassan, de biztosan omlani kezdtek. Miközben rejtegetnivalóim száma is csak nőtt és nőtt, pedig mellettem voltál. Mindvégig. Kitartóan és talán reményvesztve. Folyamatosan gyógyultak a sebek és kezdett köddé válni az üvegfal. Előtted. Megismertél. Nem, nem egy futó találkozás során, sokkal inkább átbeszélgetett éjszakák folyamán. Ismersz és nem akarok már ellene tenni. Nem akarlak félrevezetni, nem mintha másokat akartam volna, de még egyszer már nem játszanék 'én még soha'-t, talán már nem is lenne mit mondanom. Elfogytak a gondok. Persze úton-útfélen még szembejön egy-kettő, de egy-két jobbos-balos kanyar és már minden jobb. A falak végleg leomlottak. Nincs egy sem. Sem üveg, sem tégla, sem vasbeton. Köddé vált mind. Előtted és mindenki előtt. Talán ezért ilyen jó most. Most végre. Végre úgy érzem, úgy hiszem és úgy is gondolom, hogy egyenesben vagyok. Nem választ el minket sem fal, sem folyosó, sem tér, sem űr, mert ami köztünk van az.. ami köztünk van az... az szabadság. Mérhetetlen szabadság.

<3

Thank You, it was great fun.

Egy 'viszlát'-nál több is jól esett volna, valahol a 'ne keressetek egy darabig' és az 'egyébként boldog új évet' között, után, előtt...

*'Hóesésben este edzésre menni, sötétben, utcalámpa fényében, mp3mal a fülben, egészen kellemes. :)' 


egy darabig biztosan nem kell. Sötétben legalábbis már nemhiszem.

Azon töröm a fejem, azon jár, ami nincs, azon gondolkodom, ami nem is igaz, mert ezen nem kell gondolkodnom, ezt gondolkodás nélkül is tudom, hogy talán, talán, ha egyszer egy egész napot, de tényleg egy egész napot, egy teljes naphosszat együtt kellene töltenünk (ó, mi kényszer), netán még össze is lennénk zárva, mivel üthetnénk el az időt? Mondanám, hogy 8órán át szexelnénk, aztán 8órán át filmet néznénk, majd 8 órát aludnánk, de igaziból (és nem csak játsziból) szerintem másképp lenne. Pedig nem is hallanék mást egész nap, mint a hangod, mert ki lenne csukva az összes zaj, és te sem látnál mást aznap, csak engem, mert ki lenne csukva mindenki más, akkor gondolom nagyon szenvednénk. Szenvednénk, mert nem tudnánk megegyezni. Veszekednénk. Te szétszednél engem, én pedig szétszednélek téged. Menthetetlen konfliktus: nekem te kellenél, neked meg én. 

Baj, ha annyira a részem vagy, hogy nélküled csak a fele vagyok?

And if I wait, how could I know you will come?

Néha azt érzem, hogy nem biztosan a megfelelő emberekkel vagyok körülvéve. 
Jó, ez nem pont így igaz. 
Mert a biztos, a legbiztosabb pontok nagyon is jó helyen vannak, ezt érzem és értem. Értékelem és próbálom is fenntartani. Megtartani, megőrizni, emlékezetessé tenni néha talán. 
De olykor fel-fel merül bennem a kérdés, egy-egy reakció, gesztus, kijelentés hatására, hogy ez nem a közös hullámhossz. 
Persze ezt le sem kellene írnom, mert a kételyek semmi jóra sem vezetnek, megölik a bizalmat, elfeledtetik az örömöt, bonyodalmat okoznak, ráadásul nem egy és ugyanazon emberekről van szó, akik még a végén félre érthetik, akaratom ellenére megbántódhatnak, nyilván jogosan-jogtalanul. Csak elgondolkodtat a tudat, hogy annyira mások vagyunk.
Aztán már csak gyötri magát az ember, hiszen ... hiszen biztosan velem van a baj- lehet.
A barátok mellett ki akarok tartani. Kell, igen, de ez belső kell. Máskülönben nem lennének barátok. Sőt, elsősorban ők nagyon is jó helyen vannak. - ők vannak igazán jó helyen.
De valójában empátiát kell tanulnom az élettől, ahogyan eddig tanultam némi türelmet. Empátiát, vagy inkább csak elfogadókészséget. Mert mostanában valahogy kiéleződtem a súrlódásokra, visszatartani pedig kény/ptelen vagyok.
A lecke fel van adva, de vigyázz élet, mert én osztályelső akarok lenni!

Halmazállapot? Lassan cseppfolyós. Nem tudnám mi történik, azt hinném közeleg a tavasz és olvadni kezdett a szemem.

Tudjátok mit? Még 10 hét kb. :DD nem szupi?


(te jó ég, milyen szót használtam...)

I do really want a never ending dream.

Mit írhatnék?

Mit írjak? Mit szeretnél olvasni? Arról szeretnél olvasni, hogy mi történt velem a szünetben? Hiszen tudod jól. Végig itt voltál. Talán arról, hogy mit hozott a Jézuska? Azt is tudod. Hiszen velem voltál. Hogy telt a szünet? Remélem neked is jól, azon voltam. Milyen volt a szilveszter? Hmm, még ha nem ismernélek, azt hinném tényleg nem tudod. Velem voltál, hogy is ne tudnád. Ha nem lettél volna velem, akkor is tudnád. Belém látsz és rajtam át. Mindent tudsz, de talán egyet nem. 
Milyen amikor újra és újra itt hagysz? Itthon hagysz... elmész. Messzire. Iszonyú távolra. Nem tudod milyen. Talán sejted, de valójában a közelébe sem érsz.
Ismét csak várok és várok és várok és várok. Belülről is rossz, nem csak annak tűnik.

This growing physical distance makes me sick.

Nincs velem gáz, csak ülök az asztalnál, semmi a képemen,
egyetlen bajom van; hogy nem vagy már itt velem.

január 1-i bejegyzés helyett.

Csapó 2.
Az év elsője.
1. bejegyzése.
1. vasárnapi ebédje.
1. tanulással töltött/(töltendő) órája (de csak lassan)
1. szájhúzása
1. nincskedvemsemmihez-hangulata
1. búcsúja.