A tegnapi napból, jobban mondva az 'élmény'-beszámolóból kifelejtettem a nap legjobb részét. Nem is értem miért...ch.
Nem tudom elmondani pontosan mit láttam, vagy miért volt olyan nagyon jó, de iszonyú szép volt és nagyon jó érzés töltött el. Mosolyogtam, anélkül, hogy bármi vicces jutott volna eszembe. 
Nem tudom mi volt az. Talán az ég színe, vagy a kukoricáé, esetleg a fáké, vagy a nap korongja, esetleg a felhők. A színek, külön-külön, vagy talán mind csakis egyszerre, együtt, egyetlen pillanatban.
Nem tudom mit láttam, de néztem. Nem csak bámultam, hanem meredten néztem, csodáltam és figyeltem. Pillanatokon át, percekig, sőt - hazáig.
A mai napban ami szép volt, az a megtanulás és megismerés, amivel újra és újra szembesülünk, a vélemény- és a józan ész megtartása. Kemény.