Csontjaid akarom, kezem között, akarom, hogy belém marjon, kaparjon, fúrjon, az se baj, ha fáj. Érezzem nyirkos bőröd, hideg arcod, hasítson belém a felismerés. Zuhogjon az eső, dörögjön az ég, legyen sötét és világos, fújjon a szél, csavarja ki a fákat, döntse le a hegyeket és mossa el a sivatagokat. 

Akarom, hogy hajolj ide, suttogj a fülembe, valami igazit, valami véresen komolyat, valami szívbemarót, olyan agyat mosót. Akarom, hogy elöntsön és leküzdjön, hogy ne kelljen semmi másra gondolnom, hogy zúduljon és csobogjon, hogy felszáradjon és kiapadjon, hogy meghaljon és újraéledjen. Akarom, hogy lásd és halld, hogy szagold, hogy ízleld. Akarom, hogy kinyíljon és becsukódjon, hogy felszálljon és lezuhanjon. Akarom. Akarom, hogy elfáradjunk és kipihenjük, hogy elaludjunk és felébredjünk, hogy mozogjunk és maradjunk, hogy álljunk és elessünk, hogy  járjunk és visszaforduljunk. Akarom, hogy elázzon és felszáradjon, hogy kivirágozzon és elhullajtsa összes levelét, hogy feltörjön és lecsillapodjon, hogy dühöngjön és lecsillapodjon, hogy kiabáljon és hallgasson.

Élni akarok. Akarok. Csak veled, nem nélküled.

...