Today somehow is like a Friday without You.
2011. szeptember 29., csütörtök
I think now I hate driving.
Ha a tegnapi napra írtam, hogy fárasztó volt, akkor a mai kimerítő volt, erőltetett, unalmas, iszonyú hosszú, semmitérő, időtolvaj, könnyfakasztó, elbaltázott, érthetetlen, komolytalan, elfelejtett és beivódott.
Igen, rossz napom volt. Nem, nem keltem bal lábbal, a bécsi próbán is jól elnevetgéltünk magunkon, magyaron is teljes gőzzel koncentráltam, a lyukasórák továbbra is megviselnek, a szörnyű-borzalmas matekdogám 4-es lett, sajtón az alkotmány érdekelt de már az agyam nem volt képes befogadni, nagyon fáradt voltam, gyakran nem értettem a következtetést és másképp gondoltam, de a hétvégén tuti átnézem az egészet még egyszer. No meg az USA alaptörvényét is, meg még csomó-csomó mindent. Ahá.-
Aztán másfél órás vonatút, amin majdnem elaludtam, de mivel egy öreg nénivel kellett szemben ülnöm, aki a csomagját pont úgy rakta a két ülés közé h csak kívül tudjak ülni, így nem alhattam, de nem is mertem volna, mi van ha nem szállok le Baján?:O (Halas-Mélykút busszal tökéletesen működik, Kisszálláson kivétel nélkül mindig felébredek. :D)
A vezetés egy nagy rakás fos volt, fáradt voltam, nyűgös voltam, nagyon bénák voltak a viccek, baszogattak, majdnem megkérték a kezem, egy órám megint 'lyukas volt', majd' elaludtam, épp elértem volna a vonatot, ami nem indult, így be kellett sétálnom a buszhoz és várni újabb félórát, hogy egy óra alatt hazaérjek. Szar volt a kaja, úgyhogy főznöm kellett valami ehetőt, félig átöltöztem, de teljesen már nem volt rá erőm, holnap nincs suli, de lehet h korán kell kelnem, majd meglátom. Rajz házi miatt lenne jó, de lehet h megint kitolódik kicsit. :/
Röviden és tömören: Örülök, hogy élek, hagyjatok aludni...
Igen, rossz napom volt. Nem, nem keltem bal lábbal, a bécsi próbán is jól elnevetgéltünk magunkon, magyaron is teljes gőzzel koncentráltam, a lyukasórák továbbra is megviselnek, a szörnyű-borzalmas matekdogám 4-es lett, sajtón az alkotmány érdekelt de már az agyam nem volt képes befogadni, nagyon fáradt voltam, gyakran nem értettem a következtetést és másképp gondoltam, de a hétvégén tuti átnézem az egészet még egyszer. No meg az USA alaptörvényét is, meg még csomó-csomó mindent. Ahá.-
Aztán másfél órás vonatút, amin majdnem elaludtam, de mivel egy öreg nénivel kellett szemben ülnöm, aki a csomagját pont úgy rakta a két ülés közé h csak kívül tudjak ülni, így nem alhattam, de nem is mertem volna, mi van ha nem szállok le Baján?:O (Halas-Mélykút busszal tökéletesen működik, Kisszálláson kivétel nélkül mindig felébredek. :D)
A vezetés egy nagy rakás fos volt, fáradt voltam, nyűgös voltam, nagyon bénák voltak a viccek, baszogattak, majdnem megkérték a kezem, egy órám megint 'lyukas volt', majd' elaludtam, épp elértem volna a vonatot, ami nem indult, így be kellett sétálnom a buszhoz és várni újabb félórát, hogy egy óra alatt hazaérjek. Szar volt a kaja, úgyhogy főznöm kellett valami ehetőt, félig átöltöztem, de teljesen már nem volt rá erőm, holnap nincs suli, de lehet h korán kell kelnem, majd meglátom. Rajz házi miatt lenne jó, de lehet h megint kitolódik kicsit. :/
Röviden és tömören: Örülök, hogy élek, hagyjatok aludni...
2011. szeptember 28., szerda
Hazafelé tartottam, ültem a buszon. Lehetett volna egy szokásos szerda délután is, de valahogy ez az egész nap nagyon fárasztó volt. Nem a palotás vagy az osztálytáncpróba, nem a dupla lyukasóra, nem a tripla magyaróra, nem is a hetedik német miatt, valahogy egyébként is volt benne valami, ami rátelepedett a gondolataimra, a csendességemre, a...mindenre.
Reggel figyeltem a felkelő napot, a vörös korongot, a rózsaszín felhőket, a fű zöldjét, a napsugarak fényét, a földet, ahogyan az eget éri, a repülő menetrendet,
délután figyeltem a szaladó fákat, az aranyló mezőket, az autókat, s akkor történt, hogy megláttam.
Azt hiszem a szavanna volt, vagy legalábbis egy-két zsiráf. Igen, majomkenyérfák és zsiráfok, rögvest, ahogyan kiértünk a dzsungelből. Szinte láttam az oroszlánokat is, meg a vadászok dzsipjeit, elefántokat, feketéket, bennszülötteket, hallottam a csontok zörgését.
S néha magam is elhiszem, hogy nem vagyok százas, s szerintem erre csak ráerősített a körülöttem ülőkben, hogy szinte vigyorogva koncentrálok egy-egy dologra az ablakon át.
Gyönyörű volt.
<3
Reggel figyeltem a felkelő napot, a vörös korongot, a rózsaszín felhőket, a fű zöldjét, a napsugarak fényét, a földet, ahogyan az eget éri, a repülő menetrendet,
délután figyeltem a szaladó fákat, az aranyló mezőket, az autókat, s akkor történt, hogy megláttam.
Azt hiszem a szavanna volt, vagy legalábbis egy-két zsiráf. Igen, majomkenyérfák és zsiráfok, rögvest, ahogyan kiértünk a dzsungelből. Szinte láttam az oroszlánokat is, meg a vadászok dzsipjeit, elefántokat, feketéket, bennszülötteket, hallottam a csontok zörgését.
S néha magam is elhiszem, hogy nem vagyok százas, s szerintem erre csak ráerősített a körülöttem ülőkben, hogy szinte vigyorogva koncentrálok egy-egy dologra az ablakon át.
Gyönyörű volt.
<3
2011. szeptember 27., kedd
Hmmmm
Most − akartam írni, hogy ismét, de rájöttem, hogy korántsem ismét, nem megint, nem újra, hanem sokkal inkább − már
olyan hangulatban-időszakban-idősíkban-érzelmi hullámhosszon vagyok, hogy rengeteg a teendőm, igen, tényleg rohadt sok, de még kedvem is van hozzá, hogy csináljam. (magyar hf, olvasnivalók, referátum faktra, rajzhf, egyebek) Írnám, hogy jókedvem és lelkesedésem letörhetetlen, de nem lenne igaz, bár igaziból a mélypont(ok)on túl vagyok. A mai napom csak közepesen átlagosan lett volna szar, legalábbis eddig, még akkor is, ha beleszámítom, hogy az egyik netes cég elbaszta a rendelésem, holott én bejelöltem tisztán és érthetően, hogy házhoz szállítást kérek, ennek ellenére ma írtak, hogy a Westendben átvehetem a csomagot. Köszönöm szépen. Válasz email, cinikusság, nyers hangvétel, nincs mese.
Körmöt kell lakkoznom, arcot radíroznom, meg egyéb lányos blablák, no meg mondom; nyakamon a magyar(ok) és két napja időzik az időzhető. :D
Leszek én még így se − voltam már.
<3
olyan hangulatban-időszakban-idősíkban-érzelmi hullámhosszon vagyok, hogy rengeteg a teendőm, igen, tényleg rohadt sok, de még kedvem is van hozzá, hogy csináljam. (magyar hf, olvasnivalók, referátum faktra, rajzhf, egyebek) Írnám, hogy jókedvem és lelkesedésem letörhetetlen, de nem lenne igaz, bár igaziból a mélypont(ok)on túl vagyok. A mai napom csak közepesen átlagosan lett volna szar, legalábbis eddig, még akkor is, ha beleszámítom, hogy az egyik netes cég elbaszta a rendelésem, holott én bejelöltem tisztán és érthetően, hogy házhoz szállítást kérek, ennek ellenére ma írtak, hogy a Westendben átvehetem a csomagot. Köszönöm szépen. Válasz email, cinikusság, nyers hangvétel, nincs mese.
Körmöt kell lakkoznom, arcot radíroznom, meg egyéb lányos blablák, no meg mondom; nyakamon a magyar(ok) és két napja időzik az időzhető. :D
Leszek én még így se − voltam már.
<3
2011. szeptember 22., csütörtök
I still love you.
AND DO YOU KNOW WHAT ABOUT YOU?
DEAR LOVE OF MY LIFE,
IT WAS A STRANGE DAY AND SOMEONE ASKED ME WHETHER I HAVE SOME PROBLEM OR NOT AND I REPLIED: I HAVE.
DEAR LOVE OF MY LIFE,
IT WAS A STRANGE DAY AND SOMEONE ASKED ME WHETHER I HAVE SOME PROBLEM OR NOT AND I REPLIED: I HAVE.
...and I was so alone.
I really hate your not coming in the morning even if you know it was important,
I hate your not signing or texting, calling or doing anything to tell it to me,
I hate your turning just up and your showing your beautiful teeth with your huge smile
on your face and I also hate your sly eyes, I hate your being so untrustable and cute in
the same time, I hate your always getting away.
on your face and I also hate your sly eyes, I hate your being so untrustable and cute in
the same time, I hate your always getting away.
Actually I hate my being not mad at you, and I hate the fact
I still can't be angry with you.
I don't hate YOU.
I just hate your behaviour.
2011. szeptember 21., szerda
-még ha a kötelező menne ilyen gyorsan... :)
'És szeretem a csillagokat hallgatni éjszakánként.
Mintha ötszázmillió csengettyű volna.'
A whole new world
..és ezer meg ezer tenni-, kibeszélni-, megbeszélni-, leírni-, megtanulni-, elintézni-, megcsinálni-, kitervelni-, felújítani-, elolvasni-, megnézni-, átlátni-, kiselejtezni-, megrendelni-, utánanézni-, átalakítani-, festeni- és rajzolni-
valóm van a hétre, a napra, a percre, az órára. Sebaj, nagy lány leszek egyszer, ha felnövök, és addigra mindennel kész leszek. Az ég világon semmire nem lesz gondom, és semmire sem kell majd odafigyelnem, mert így lesz jó. Öntörvényű leszek és lázadó.
De még kislány vagyok.
2011. szeptember 20., kedd
Csontjaid akarom, kezem között, akarom, hogy belém marjon, kaparjon, fúrjon, az se baj, ha fáj. Érezzem nyirkos bőröd, hideg arcod, hasítson belém a felismerés. Zuhogjon az eső, dörögjön az ég, legyen sötét és világos, fújjon a szél, csavarja ki a fákat, döntse le a hegyeket és mossa el a sivatagokat.
Akarom, hogy hajolj ide, suttogj a fülembe, valami igazit, valami véresen komolyat, valami szívbemarót, olyan agyat mosót. Akarom, hogy elöntsön és leküzdjön, hogy ne kelljen semmi másra gondolnom, hogy zúduljon és csobogjon, hogy felszáradjon és kiapadjon, hogy meghaljon és újraéledjen. Akarom, hogy lásd és halld, hogy szagold, hogy ízleld. Akarom, hogy kinyíljon és becsukódjon, hogy felszálljon és lezuhanjon. Akarom. Akarom, hogy elfáradjunk és kipihenjük, hogy elaludjunk és felébredjünk, hogy mozogjunk és maradjunk, hogy álljunk és elessünk, hogy járjunk és visszaforduljunk. Akarom, hogy elázzon és felszáradjon, hogy kivirágozzon és elhullajtsa összes levelét, hogy feltörjön és lecsillapodjon, hogy dühöngjön és lecsillapodjon, hogy kiabáljon és hallgasson.
Élni akarok. Akarok. Csak veled, nem nélküled.
...
2011. szeptember 13., kedd
A tegnapi napból, jobban mondva az 'élmény'-beszámolóból kifelejtettem a nap legjobb részét. Nem is értem miért...ch.
Nem tudom elmondani pontosan mit láttam, vagy miért volt olyan nagyon jó, de iszonyú szép volt és nagyon jó érzés töltött el. Mosolyogtam, anélkül, hogy bármi vicces jutott volna eszembe.
Nem tudom mi volt az. Talán az ég színe, vagy a kukoricáé, esetleg a fáké, vagy a nap korongja, esetleg a felhők. A színek, külön-külön, vagy talán mind csakis egyszerre, együtt, egyetlen pillanatban.
Nem tudom mit láttam, de néztem. Nem csak bámultam, hanem meredten néztem, csodáltam és figyeltem. Pillanatokon át, percekig, sőt - hazáig.
A mai napban ami szép volt, az a megtanulás és megismerés, amivel újra és újra szembesülünk, a vélemény- és a józan ész megtartása. Kemény.
Nem tudom elmondani pontosan mit láttam, vagy miért volt olyan nagyon jó, de iszonyú szép volt és nagyon jó érzés töltött el. Mosolyogtam, anélkül, hogy bármi vicces jutott volna eszembe.
Nem tudom mi volt az. Talán az ég színe, vagy a kukoricáé, esetleg a fáké, vagy a nap korongja, esetleg a felhők. A színek, külön-külön, vagy talán mind csakis egyszerre, együtt, egyetlen pillanatban.
Nem tudom mit láttam, de néztem. Nem csak bámultam, hanem meredten néztem, csodáltam és figyeltem. Pillanatokon át, percekig, sőt - hazáig.
A mai napban ami szép volt, az a megtanulás és megismerés, amivel újra és újra szembesülünk, a vélemény- és a józan ész megtartása. Kemény.
2011. szeptember 12., hétfő
No time for...
Még megüresedni, kimerülni, elfáradni, megnyugodni sincs időm.
Hazaérek és természetesen egyből jön a sok idióta, idegesítő kérdés, amire általában nem kellene válaszolnom, ha a családom odafigyelne arra, amit mondok. Nem egyszer, általában, amit beszélek. Tudjátok, mikor mozog a szám és ilyen fura hangokat hallatok... Ígyis mindig inkább csak kicsit emelt hangnemben (igen beismerem, nem túl kedvesen, mert már ilyenkorra általában elszállt az agyam,) megismétlem a kérdést és annak elemeit, amiből azért hálaég, általában rájönnek, hogy eddig is tudták a választ, de azért csak fárasztanak engem is még a nap végén, hátha elegem lesz az egészből, és elköltözöm, vagy nem tudom mit várnak, plusz amikor hazaérek a vezetésből és a mama első kérdése, alighogy belépek a kapun, az, hogy: 'Milyen volt? Sírtál?', akkor ne csodálkozzanak, ha nem is mondok semmit, csak fintorgok és azt mondom, na jó, baszki, sziasztok.
És akkor el kezdi részletezni a drága mama, hogy ő bizony annak idején olyan ideges volt, 30évesen, hogy elsírta magát, amikor nem úgy indult az autó. Hát erre én már csak egy: 'Az te vagy és nem én, de gratulálok.'-ot tudtam kinyögni.
Ennek tetézésében anya előjött az 'Akarsz 18. szülinapi bulit?' kérdésével, amihez azonnal hozzá is tette: 'Mert akkor azt nyáron kellene tartani.' Most akkor mi!? Utó 18, vagy elő 19??? Így ennek már kurvára semmi értelme és mondtam neki, hogy erről beszéljünk még, de igaziból nyáron már semmi értelme szülinapi bulit tartanom, nem tudom mire gondolt.
Aztán apa kezdte el fárasztani anyát, mire az egész vége az lett, hogy mert mi lányok azért vagyunk ilyen hisztérikák, mert 'Mi van, megvan!?', amire természetesen már csak annyit tudtam rávágni: 'Kösz apa, ha ilyen bunkó vagy, mindjárt megjön!'. Erre jött, hogy én szálljak le a magas lóról, mit képzelek magamról, hogy szegény drága mamát is jól helyben hagytam, meg vele is hogy beszélek és már szegény mamával se ez az első alkalom!' - GYAKORLATILAG A SZÁMBÓL VETTE KI A SZÓT.
Kurvára nem az első alkalom, hogy bazi nagy hülyeségeket kérdez meg hord össze folyamatosan a jogsival meg az autóvezetéssel kapcsolatban. Egy darabig az ember türelmesen hallgatja, de egyszer betelik a pohár.
Nagyon jól tudják milyen hetem-hétvégém-napom volt és milyenek lesznek még a mai után, egyetlen dolguk lett volna ma velem: BÉKÉN HAGYNI. Csak 15percre. Hagyni, hogy hazaérjek. Na ettől már inkább sírni tudnék, mint egy szaros sebességváltástól a kocsin. Röhejes, komolyan, én fogjam vissza magam. Érdekes az öcsémmel nem emeltem fel a hangom, nem kiabáltam, nem káromkodtam. Mert elég egyszer elmondanom valamit, felfogja és nem kérdez rá még ötször, csak másmilyen szórenddel. És érdekes, ha azt mondom, 'még elég laza, mert csak a tengelykapcsolót meg a féket kell néha kezelnem, a gázt a Misi nyomja' megérti, és nem kezdi el nekem magyarázni, hogy hát igen, az oktató oldalán is vannak pedálok.... miazisten, nemmondod!!???
Ne csodálkozzanak, ha kiakadok. Az egy dolog, hogy a suliban is szétesek a szervezés miatt, de az érdekel, azt csinálom, meg lelkes vagyok, meg belefér, de azt hinné az ember, itthon lehet egy kis nyugta. Komolyan mondom, egyre jobban érzem, hogy minél kevesebbet vagyok itthon, annál jobb. Eddig ilyet, még soha sem éreztem. De most betelt.
És amikor az egész elején elmondom: majd később válaszolgatok, csak most nagyon fáradt vagyok > amire a mama elkezdi magyarázni, hogy milyen kurva fárasztó a vezetés, akkor persze, hogy hátast dobok, mikor szépen elmondtam a hétvégén: a hétfői napomban az a másfél óra rutin, plusz a szintán 1.30 utazás, az lesz a kikapcsolódás és a pihenés (:DDD), akkor ne akarja megmondani, hogy a napom legfárasztóbb része, a koránkelés, az egész napos rohanás és rohangálás, a táncpróba és a meleg kaja hiánya ellenére a kocsiban ülés volt.
Hazaérek és természetesen egyből jön a sok idióta, idegesítő kérdés, amire általában nem kellene válaszolnom, ha a családom odafigyelne arra, amit mondok. Nem egyszer, általában, amit beszélek. Tudjátok, mikor mozog a szám és ilyen fura hangokat hallatok... Ígyis mindig inkább csak kicsit emelt hangnemben (igen beismerem, nem túl kedvesen, mert már ilyenkorra általában elszállt az agyam,) megismétlem a kérdést és annak elemeit, amiből azért hálaég, általában rájönnek, hogy eddig is tudták a választ, de azért csak fárasztanak engem is még a nap végén, hátha elegem lesz az egészből, és elköltözöm, vagy nem tudom mit várnak, plusz amikor hazaérek a vezetésből és a mama első kérdése, alighogy belépek a kapun, az, hogy: 'Milyen volt? Sírtál?', akkor ne csodálkozzanak, ha nem is mondok semmit, csak fintorgok és azt mondom, na jó, baszki, sziasztok.
És akkor el kezdi részletezni a drága mama, hogy ő bizony annak idején olyan ideges volt, 30évesen, hogy elsírta magát, amikor nem úgy indult az autó. Hát erre én már csak egy: 'Az te vagy és nem én, de gratulálok.'-ot tudtam kinyögni.
Ennek tetézésében anya előjött az 'Akarsz 18. szülinapi bulit?' kérdésével, amihez azonnal hozzá is tette: 'Mert akkor azt nyáron kellene tartani.' Most akkor mi!? Utó 18, vagy elő 19??? Így ennek már kurvára semmi értelme és mondtam neki, hogy erről beszéljünk még, de igaziból nyáron már semmi értelme szülinapi bulit tartanom, nem tudom mire gondolt.
Aztán apa kezdte el fárasztani anyát, mire az egész vége az lett, hogy mert mi lányok azért vagyunk ilyen hisztérikák, mert 'Mi van, megvan!?', amire természetesen már csak annyit tudtam rávágni: 'Kösz apa, ha ilyen bunkó vagy, mindjárt megjön!'. Erre jött, hogy én szálljak le a magas lóról, mit képzelek magamról, hogy szegény drága mamát is jól helyben hagytam, meg vele is hogy beszélek és már szegény mamával se ez az első alkalom!' - GYAKORLATILAG A SZÁMBÓL VETTE KI A SZÓT.
Kurvára nem az első alkalom, hogy bazi nagy hülyeségeket kérdez meg hord össze folyamatosan a jogsival meg az autóvezetéssel kapcsolatban. Egy darabig az ember türelmesen hallgatja, de egyszer betelik a pohár.
Nagyon jól tudják milyen hetem-hétvégém-napom volt és milyenek lesznek még a mai után, egyetlen dolguk lett volna ma velem: BÉKÉN HAGYNI. Csak 15percre. Hagyni, hogy hazaérjek. Na ettől már inkább sírni tudnék, mint egy szaros sebességváltástól a kocsin. Röhejes, komolyan, én fogjam vissza magam. Érdekes az öcsémmel nem emeltem fel a hangom, nem kiabáltam, nem káromkodtam. Mert elég egyszer elmondanom valamit, felfogja és nem kérdez rá még ötször, csak másmilyen szórenddel. És érdekes, ha azt mondom, 'még elég laza, mert csak a tengelykapcsolót meg a féket kell néha kezelnem, a gázt a Misi nyomja' megérti, és nem kezdi el nekem magyarázni, hogy hát igen, az oktató oldalán is vannak pedálok.... miazisten, nemmondod!!???
Ne csodálkozzanak, ha kiakadok. Az egy dolog, hogy a suliban is szétesek a szervezés miatt, de az érdekel, azt csinálom, meg lelkes vagyok, meg belefér, de azt hinné az ember, itthon lehet egy kis nyugta. Komolyan mondom, egyre jobban érzem, hogy minél kevesebbet vagyok itthon, annál jobb. Eddig ilyet, még soha sem éreztem. De most betelt.
És amikor az egész elején elmondom: majd később válaszolgatok, csak most nagyon fáradt vagyok > amire a mama elkezdi magyarázni, hogy milyen kurva fárasztó a vezetés, akkor persze, hogy hátast dobok, mikor szépen elmondtam a hétvégén: a hétfői napomban az a másfél óra rutin, plusz a szintán 1.30 utazás, az lesz a kikapcsolódás és a pihenés (:DDD), akkor ne akarja megmondani, hogy a napom legfárasztóbb része, a koránkelés, az egész napos rohanás és rohangálás, a táncpróba és a meleg kaja hiánya ellenére a kocsiban ülés volt.
2011. szeptember 11., vasárnap
Time is all I fear..
| Mr. Hudson - Supernova .mp3 | ||
 | ||
 | Found at bee mp3 search engine |  |
Most sincs sok, csak várom, hogy lementse a bibós filmet végre két formátumban, úgy, hogy az jó legyen, mert már megírtam a matekot, az érvelést, kicsit ki is aludtam magam tegnapról mára, bár azt nem mondanám, hogy Daniékra olyan sok időm lett volna még így is. És nem vagyok kész. Holnapra tudnom kellene még annyi meg annyi dolgot, de nem tudok és ez zavar is meg egy kicsi hidegen is hagy. Tényleg meg tettem, amit az adott helyzetben tudtam, úgyhogy nem lesz emiatt lelkiismeret-furdalásom.
Így tényleg elrohan az év, nem elszalad az idő, nem elrohan, velünk együtt. Elkövetkezendő két hétvégém betáblázva. Utána 2 még nem, de a 3. természetesen igen.
???
Why are we running so fast?
2011. szeptember 9., péntek
szept 9. - 5. bejegyzés
A megszokott felénél is kevesebb, de sebaj, most nincs is időm, de energiám - és mondhatom nyugodtan - kedvem sincs ennél több, tartalmasabb, jobb, szebb, színesebb, sötétebb, mélyebb, szubjektívebb bejegyezésekre.
Jövök, ha
a, kigyógyultam
b, kipihentem
c, megnyugodtam
d, ráérek
e, mindegyik.
Jövök, ha
a, kigyógyultam
b, kipihentem
c, megnyugodtam
d, ráérek
e, mindegyik.
2011. szeptember 8., csütörtök
2011. szeptember 6., kedd
'Don't feel like picking up my phone, so leave a message after tone... ' :D
Visszakaptam a gépem. Ma este 8kor. Ebből ma már nem lesz Bibó-film, de holnap teljes gőzzel belevetem magam és így péntekre kész lehet a gólyatáboros kisfilm-javítás is.
Azt hiszem lassan beindul az év, csak én lemaradok, mint a borravaló. Najó-nem.
Hirtelen összeszalajtva ennyi, majd tudósítok.
<3
Visszakaptam a gépem. Ma este 8kor. Ebből ma már nem lesz Bibó-film, de holnap teljes gőzzel belevetem magam és így péntekre kész lehet a gólyatáboros kisfilm-javítás is.
Azt hiszem lassan beindul az év, csak én lemaradok, mint a borravaló. Najó-nem.
Hirtelen összeszalajtva ennyi, majd tudósítok.
<3
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)