Mindig reméljük, hogy jobb lesz és újabb, és változást hoz.

Egy pillanat sok dolgot eldönthet, és igen, a feje tetejére állíthatja a világot.

De ez nem az a pillanat.

00:00

Make a wish instead.

     

Not those nights are the worsts when we fight or cannot sleep. 

The worsts are these when we sit in silent alone in our rooms missing the other but won't go.

     

       

The problem is not that you don't want to come when you know I miss you and I'm waiting for you.  It is that you won't do any challenging thing, or anything you would have to endeavour to when it is needed, you just leave me here alone.

      

    

Sometimes you can't explain what you see in a person.

 It's just the way they take you to a place where no one else can.

         

Vártam az ünnepeket, hogy egy kicsit nyugi legyen. 

Elnézve a teendőket azonban aligha lesz időm igazán, őszintén pihenni.

   

I'm not sad about the game. I am sad about You coming. 

I wanted to show you something but I could not.

    

Don't you ever forget...

...cause I will never regret.

     

én csak azt akarom, hogy darabjaink a helyükön legyenek

      

'kezelés'
ez nem gyógyítás, ez nem gyógyulás. a vég közeledtét kissé elnapolja, elviselhetőbbé teszi a maradékot

mentő szirénázik
- valaki nagyon meg akar halni
   

Meg akarom állítani az időt. Mondjuk 12 órára. Azt a 12 órát így tölteném:

- egyet arra fordítanék, hogy rendet tegyek

- egyet arra, hogy egy jót egyek és sokáig fürödjek

- kettőt arra, hogy jegyet vegyek

- egyet arra, hogy ajándékokat vegyek

- kettőt azokra szánnék, akiket szeretek

- kettőt végigaludnék

- hármat pedig csak Rád, ránk szánnék.

Utána folytatódhatna tovább a nap, hisz már beleszoktam (fásultam) a tanulásba.

Elég már a félévből.

     

    

Every single day I stop doing what I am actually doing, 

and start to keep thinking of you, without any reason.

      

Olyan, mintha menetiránynak háttal állva utaznék a villamoson,

és csak azokat a megállókat látom az ablakon át, amelyek mellett már elhaladtam.

    

All I want for Christmas is firstly:

Christmas.

And bravery with a little time to make plans, 

and to define my dreams to follow.

      

Talán azért volt olyan jó a gimi, mert akkor haladtam egy úton, egy kijelölt cél felé. 

Minden lépésnek volt értelme és tétje, haladtunk szép sorban és alakítottuk a jövőt.

Most pedig csak céltalanul toporgunk egy helyben, kilátástalanul és már nem 

látok magam előtt lépcsőket vagy utat.

Igen, ez 'csak' egy cél volt, ez volt A cél, de nekem nem egy célt kell megtalálnom 

az életre, hanem egy utat, Az utamat, és én most nem azon járok.

     

It's a bit strange to look back and see yourself left behind.

   

Miért kell mindig a többségnek szenvednie, és a jó szereplőnek azt mondania, oké, most én félreállok az útból, úgy lesz a legjobb mindenkinek? Miért nem veszi magát észre soha a "bűnös"? Miért van, hogy még csak meg sem fordul a fejében, hogy valamit ő rontott el, hogy ő a fő oka most minden változásnak? Még ha sokkolja is, de egy pillanatra eszébe sem jut, hogy valaki azt mondja neki: én már nem bírlak tovább elviselni. És miért önző az ember, aki egyszer saját érdekét tekintve kap a lehetőségen, és kitör nyomorából? Szeretteinket mindig hátrahagyjuk, bármit is és bárhogyan is teszünk, mindig lesz "járulékos veszteség", mert az éremnek két oldala van (Oravecz Nórának meg jelenleg mélyen szántóbb gondolatai).
Nem hazudok jól, még csak valamit elhallgatni is nehezemre esik. Aki ismer, az rögtön át is lát rajtam. Ha ismerem is a válaszokat, nem tőlem fogják megtudni.
   

'And there's nothing I can say, 

there's nothing I can do now.'

 

Coldplay-Fix You

Found at bee mp3 search engine

When you try your best, but you don't succeed

When you get what you want, but not what you need

When you feel so tired, but you can't sleep

Stuck in reverse

And the tears come streaming down your face

When you lose something you can't replace

When you love someone, but it goes to waste

Could it be worse?

Lights will guide you home

And ignite your bones

And I will try to fix you

And high up above or down below

When you're too in love to let it go

But if you never try you'll never know

Just what you're worth

Lights will guide you home

And ignite your bones

And I will try to fix you

Tears stream down your face

When you lose something you cannot replace

Tears stream down your face

And I...

Tears stream down your face

I promise you I will learn from my mistakes

Tears stream down your face

And I...

Lights will guide you home

And ignite your bones

And I will try to fix you.

    

My NB is back, so I'm back too.

I don't need to question whether I love you or not.

    

Elkurvul a világ.

     
     

I

THINK

ABOUT

YOU

ALL

THE

TIME

     

Melletted ébredve akarom kezdeni a napot.

Azután ki tudja, elmennénk zuhanyozni, meginnánk az erkélyen a reggeli kakaódat. 

Csendben, reggeli fényben, s már nem tudnánk melyikünk vagy te, és melyikünk vagyok én.

     

Számomra Te teszed élhetővé.

    

I'm so tired being here - stuck in this spot, seem to be going nowhere.

   

'I think that all the silence is worse than all the violence

Fear is such a weak emotion that's why I despise it

We scared of almost everything, afraid to even tell the truth

So scared of what you think of me, I’m scared of even telling you

Sometimes I’m like the only person I feel safe to tell it to

I’m locked inside a cell in me, I know that there’s a jail in you

Consider this your bailing out, so take a breath, inhale a few

My screams is finally getting free, my thoughts is finally yelling through'

     

I'm on my way...or maybe not.

Néha csak tényleg nagyon magam alatt vagyok, néha semmihez sincs kedvem és néha kicsit jobb, ha nem szólnak hozzám. Egyre gyakrabban fordul elő, ez a bizonyos 'néha'. Kezdem elveszíteni minden (eddig megmaradt) lelkesedésem és azt hiszem, már értelmét sem nagyon látom annak, amit csinálok. Nyilván nem hagyom félbe, és megküzdök a feladattal, de most már kimondom végre, és akkor nem kell többet magyarázkodnom magamnak, másoknak pedig már nem vagyok hajlandó: rosszul döntöttem. Nem vagyok abban is biztos, hogy mindent elrontottam volna, de egy kicsit azért elrontottam. Az vigasztal, hogy ha nem adom be, és nem ide jövök, akkor a fejemben még mindig egy viszonylag eszményített és tudatlan kép élne, és mindig piszkálna, bántana, hogy nem próbáltam meg. Én megpróbáltam. Próbálom, próbálkozom most is, de azt sem mondhatom, hogy minden erőmből. Mert egyszerűen nem vagyok hajlandó már éjt nappallá tenni és küzdeni a felszínen maradásért. Kemény fába ragadt a fejszém, meg sem mozdul, se ki, se be. Mások olyan nagy lehetőségekről beszélnek, belebeszélnek az üres szobába, fel a levegőbe, de persze senki sem tud konkrétat. Félek-e? A pénztől félek és az időtől. A kudarctól. Meg attól, hogy tudom, nem ez az én helyem, és nem ez az én utam.

    

Are we still just kids in love?

  

'Be still

One day you'll leave

Fearlessness on your sleeve

When you've come back, tell me what did you see

What did you see

Was there something out there for me?'

  

Nem lenne fair nem íni most...

Nincs velünk semmi baj, amikor együtt vagyunk, ha együtt lehetünk. 

Akkor van baj, ha nem tudunk, vagy nem lehetünk együtt, egyáltalán, 

vagy annyit, amennyit szeretnénk. 

Nem a közelség készít ki bennünket, mint oly sokakat, hanem

a távolság,

amely akaratunk ellenére fizikai valónk közé férkőzik.

Mert minden pontom hiányolja párjának érintését a tieid közül.

     

Nem hiszem, hogy tudnék létezni Nélküled.

I am tired a bit.

     

No time.

     

Két ember élete, mint hullócsillag az égen...

BE STRONG - I whispered to myself, not for the first time. 

elég

Most már a faszom ki van ezzel a szarsággal. Ha ezt tudom, sosem műtetem meg a kurva lábam.... Holnap vissza akarok menni Pestre, és azt akarom hogy kurvagyorsan meggyógyuljon ez a gennyes undormány. Most akartunk rajta kötést cserélni, erre úgy kellett leáztatni a kötést, mert beleragadt, és rohadtul fájt, pedig tegnap előtt óta már nem nagyon fájt egyébként. Erre szerintem nem fogok tudni cipőt húzni, de a következő hetet már tényleg nem hagyhatom ki, mert akkor mindenből kigyűlik a hiányzásom, amiből csak lehet, és 6 dolgozatot kell bepótolnom, és nem elég hosszú rá a félév... 
Elegem van. Elég.
     

Ideért az ősz is.

HOME-SICK is the best word to describe my status now.

    

I miss You, because you are the only one who could comfort me now.

     

Nem találok rá szavakat, ezért kiírom magamból

Azt hittem jobban viselem a változásokat. Azt hittem, némiképp kedvelem is őket, hiszen új dolgokba kezdeni, kicsit másképp folytatni vagy máshol, jó dolog. Azt hittem, meg tudok szokni valamit, lassan ugyan, de még akkor is, ha némiképp ellenemre van. Hogy hozzá lehet szokni ahhoz is, ha valami nem az igazi, aztán megbarátkozni vele, de viszonylag belátható rutinon belül. 
Nem megy. Egyszerűen úgy tűnik, mégsem kezelem jól, ha valami (vagy körülöttem elég sok minden) egy csapásra más lesz, új, még akkor sem, ha lehetnek jó oldalai is, mert valami nagy és nehéz maga alá présel és nem kapok levegőt. És olyankor csak arra tudok koncentrálni, hogy nincsenek rendben a dolgaim. Még csak a harmadik hét telt el (tavaly csak november elejére jutottam el erre a szintre), de már most elegem van az egészből és vizsgaidőszak után epedezem. Pedig odáig még hosszú az út, és mostanra már különösebben sok értelmét sem látom. Méghogy az egyetemi évek a legszebbek! Meg a lófasz. Nem tudom ezt ki találta ki, de elég szar élete lehetett akkor. Mert ez minden, csak nem szép és nem jó. Csak kötelező tárgyakkal sikerült magam túlvállalnom. Ez mégis kinek jó? Arról, hogy egyebek mellett jelenleg beteg is vagyok, meg fáradt is (mint mindig), no meg ez a vasárnapi sebészet... már nem is beszélek.

Mi pedig mostanában nem vagyunk mi magunk. Olyan, mintha csak árnyéka lennénk a régi valónknak. Nyilván alig jut időnk egymásra, és ha jut is, végig azon kattog az agy, hogy mennyi minden mást kellene csinálni, haladni vele, mert nem leszünk kész. Nem beszélünk már kettőnkről, mindenki csak magáról, egyébként meg hallgatunk. Közel vagyunk, de széthúzunk, próbálunk kapaszkodni, mert elsodorna az ár. Amikor együtt vagyunk, akkor nagyon jó. Emiatt nem is félek, semmitől. Se másoktól, se a belső démonoktól. De amikor nem vagyunk együtt (márpedig ez van az idő nagyrészében, és tisztában vagyok vele, hogy nem lehetünk 0-24 együtt, főleg nem kettesben), akkor szinte elviselhetetlen. Aztán nyakunkon ez a meseszám is, vagy hívhatjuk, aminek csak akarjuk. Nyilván nem változtat semmin, ugyanúgy eltelik, mint bármely másik kedd, de belül mégis hoz egyfajta elszámolást. Félek tőle, hogy vízválasztó, félek tőle, hogy próbatétel, félek tőle, hogy olyan lesz, mint falura költözni: mindent megszokunk. Mások erre már házasságot alapoznak, mások itt kezdenek lecsúszni a lejtőn, hogyne gondolkoznék mindenféle felesleges agymenésen, mikor egyébként is ez az egyetlen dolog amibe kapaszkodhatom. Te vagy az egyetlen, akivel és aki mellett igazán jó. Aki mellett az lehetek, aki vagyok, aki lenni akarok. Aki mellett lehetek gyenge és esetlen, mert megvéd. Aki megért, akkor is ha nem szavakkal mondom. Nagyon nehéz nem melletted lenni, amikor csak lehet.

Since the day I left you
I hear your voice in every sound
Since the day I left you
I see your face in every crowd

       

'Meneküljünk máshová,

az ég fölé, a föld alá.'

    

nagyon

    

Elviselhetetlen, hogy ilyen közel vagy, mégis ennyire távol kell lenned.

    

Több irányból fáradok, és lassulok. Lemerülök, mint egy régi elem, pedig még nem is vagyok olyan régi. Napok-hetek futnak, de én nem haladok, sőt lemaradok. Néha sokat gondolkozom, szerintem ebben fáradok el leginkább. Gyerekként azért volt kimeríthetetlen az energiakészletem, mert nem kellett semmin sem gondolkozni, elég volt egyszerre egy dologra figyelni, arra sem feltétlen 100%-osan, volt aki figyelt rá helyettünk, felettünk. Már holnapra is elmaradtam, elmaradok, addig is, míg itt töltöm az időm, de nincs most erőm, se agyam, se kedvem, nekifogni a futásnak előre. Ami mellesleg nem sokfelé vezet.
   

You're the best.

    

I feel so low.

    

SUCK

Ez a nap egy nagy szívás volt, a közepét tekintve. Na jó, részletezem. Reggel a buszon sulibamenet, mellém ült vmi kínai tag a bevándorlási hivataltól az Astóriáig, jött az Asia Centerbe dolgozni, mutogatta is a képeket a telefonján, meg érdeklődött egyéb fontos információkról, mint pl merre van a Blaha, hány éves vagyok, hogy hívnak, van-e barátom... bearanyozta a reggelt, mit ne mondjak. Oké, volt egy szintaxis óra. Jó. Aztán találkoztam Rékával, ami megint jó, beálltunk a sorba várni, de olyan balfasz voltam, hogy elnéztem az időt és/vagy az órarendem, így Ono óráját sikeresen skippeltem, nem szándékosan (hogy cseszné meg, h egész hétvégén kajikat tanultam rá). Jó. Elmentem, kinyomtattam a handoutot arra az órámra, amire meg egyébként nem akartam bemenni, mert a TO-ra kellett mennem a neptun hülyesége miatt, ahol teljes elkeseredettségemben először rossz sorba álltam be (amit nem is értek, általában nem szoktam ilyeneket csinálni), aztán meg mikor bejutottam gyakorlatilag hülyének néztek, mert a neptun időközben jókutya lett és átírta a panaszolt számokat helyesre... Oké, legalább mint kiderült nem mentem feleslegesen, mert nem volt lezárva a tavaszi félévem, index hiányában (de az indexet tudtommal leadtam!...?). Elmentünk questurába, hogy na majd érvényesítettjük a diákunkat, meg kérek hallgatói jogviszony igazolást.. vártunk itt is egy röpke 35-40percet, s miután nem kerültem sorra, de szemináriumom volt 4től, így eljöttem vissza órára.... ami nem volt épp az univerzum legizmalgasabb kurzusa. A fejem is nagyon fájt, a hangulatom is a padlón volt. Még a Blahára is elmentem nyomtatni, meg onnan vissza. A buszon meg szemmel megöltek, mert nem adtam át a helyem egy öregasszonynak. Elnézést. Aztán kavarás van a hétvégével, de egyelőre úgy néz ki, megoldható a helyzetem. Ajj és tanulnom is kell és még neki se fogtam. De mi a jó? Hogy voltam lenn Nálad, azóta kicsit jobb a kedvem. (Meg persze vettem magamhoz némi élelmet, reggeli óta először - leszámítva a Rékától kapott muffint és magos zsemlét(?)). És végre van hűtőnk!. Aaaaaaaa.... és szőnyegünk. Szóval ha ki tudnám aludni magam holnapra, ami kb esélytelen, akkor még talán jó hetem is lehetne.
    

I want to be always this close. Or maybe even closer to You.

       

I just want 12 squaremetres and a balcony with two mugs.

One would be yours and the other mine.

   

Together is the way I want to be with You.

      

    

This year will be the hardest. I'm glad you're this close.

   

Come with me.

       

...and now I'm here.

   

I am even counting my steps back.

   

'and I wanna kiss you, make you feel alright'

    

It's so simple: I miss You.