Több irányból fáradok, és lassulok. Lemerülök, mint egy régi elem, pedig még nem is vagyok olyan régi. Napok-hetek futnak, de én nem haladok, sőt lemaradok. Néha sokat gondolkozom, szerintem ebben fáradok el leginkább. Gyerekként azért volt kimeríthetetlen az energiakészletem, mert nem kellett semmin sem gondolkozni, elég volt egyszerre egy dologra figyelni, arra sem feltétlen 100%-osan, volt aki figyelt rá helyettünk, felettünk. Már holnapra is elmaradtam, elmaradok, addig is, míg itt töltöm az időm, de nincs most erőm, se agyam, se kedvem, nekifogni a futásnak előre. Ami mellesleg nem sokfelé vezet.