2011. február 28., hétfő

...s én csak félek.

... vagy rettegek. Mondhatnánk így is. Bármikor, bármiért, bárhol. Bárkiért, bárhogyan, bárkivel. 
Úgy dönthetsz, hogy elsétálsz. Ez a te életed.
Történhet valami borzalmas.
Ébredhetsz arra, hogy ezentúl minden megváltozik.
Felhívhatsz, hogy közöld.


...s én csak félek. Nem azért, mert nem mutatod, nem mondod, nem tudom, mert tudom. Érzem.. 


Csak egyszerűen féltelek. Téged. Engem. Minket. 


Mert néha úgy érzem, mire egyre többek lehetnénk, addigra egyre kevesebbek vagyunk. Aztán arra jutok, hogy tévedek. Majd arra, hogy nem.
<3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése