Have a sweet one.

   

Today is a nice day

Kivételesen (najó, talán nem is annyira kivételesen), jó kedvem van. Még benn a városban is az volt és tetszett, hogy korán végeztem, még bőven volt időm elugorni a boltba tejért, épp elértem a villamost, épp lekéstem a buszt, de jött másik 6percen belül... szóval a mai nap egyelőre igen pozitív, annak ellenére, hogy egy betervezett olvasás-óráról lemaradtam, mivel Ono elég későn engedett ki minket ahhoz, hogy a héber tanszéken ne találjak már senkit... de sebaj, majd lesz nap holnap is, lesz nap a jövőhéten is, legfeljebb akkor elmegyek 2x vagy 3x is. Felkötöm a gatyaszárat terveim szerint, és holnap elmegyek a Szent Margit Gimibe, a körlevél alapján a szokásosnál egy keményebb edzésre, 'oszt meglátjuk mi lészen. Vasárnap is úgy jövök fel, ha hazamentem, hogy el tudjak menni a megfelelő időpontra. :P
Kezdek 'look on the bright side' állapotba tengődni, de azért még nem vakulok meg az alagút végén felcsllanó fénytől. Majd lesz valami, jut eszembe, már régen alkottam excel táblázatot a jövőbeli terveimről, felsorakoztatva az ábécé összes lehetséges betűjét... :D szóval a hét hátralévő részére ez lesz a programom.

Ui.: azért nem jó ez így mégse, ahogy van, mert az egy dolog, hogy ez eddiginél lényegében kb 50%-kal többször tudunk találkozni, de eddig ha nem találkoztunk is, legalább beszéltünk. Most ez nincs így. :(

<3
 

I promise you I will learn from my mistakes...

      

Tearstream down your face...

Azt hiszem, kezdem megszokni. Egy kicsit. Talán. Azt hiszem. Elég soká lesz, mire otthonosnak is fogom tartani (ha érezni sose is), de talán már elindultam az úton, annak irányába, hogy egyáltalán tetsszen. 

   

Kicsit nyilván mélyponton vagyok, mely legfőképp kialvatlanságomból és az ebből adódó fáradtságomból eredeztethető. A héten már nagyon el akartam menni röplabdázni, ki is néztem ma reggel a buszt, mivel jutok oda, mikor megyek-jövök, pontosan hová kell menni.... de nem. Ma nem.
Fáradtan még rosszabbul játszok, mint két év kihagyás után egyébként.. szóval egyelőre kihagyom. Megint. Gyáva is vagyok, leírom, elmondom: félek az új közösségtől, hogy kirívóan béna leszek köztük, hogy nem vesznek be, hogy (többszörösen is) leégek, és hogy az egész sporttól elmegy a kedvem. Így viszont egy hangember vagyok... Pedig az eszem azt mondja két órát kibírsz...
Kibírnám, de ha fél10kor hazaérek és akkor fogok hozzá a holnapi japán gyakorlatra való készüléshez, akkor megint nem alszok és most fontosabb dogát írunk... persze jön a hétvége, majd kialszom magam akkor... :/ szóval kifogásom az van.
 

Ez csak egy Pest...

  

Dear BP

'I'm not lovin' you the way I wanted to

See I wanna move, but can't escape from you.

So I keep it low, keep a secret code,

So everybody else don't have to know.

...

So I keep in mind, when I'm on my own

Somewhere far from home, in the danger zone.

...

I'm not lovin' you the way I wanted to

I bet no one knew, I got no one new,

I've been down this road to many times before,

I'm not lovin' you  the way I wanted to.

...

You lose.'

Napjaim közt mintha hetek telnének. Kedvem, sem erőm, sem időm. És mégis folyton unatkozom. 

    

    

Besides

Vörös az ég. Éjjel Budapesten.
Rengeteg az árnyék, és az összes árny hangokon beszél.
Fáztam. Vártam. Féltem.

Két életet élek. Az egyiket réginek, a másikat újnak nevezem.
A régit nagyon szeretem. Az újról még nem döntöttem.
A kettőt összeforrasztani nehéz, de akarom.

A lényeg felnyílt a szememben:
'Keep your love lockdown'.

és:
I do think of her, when I'm with you.
Repeat the memories we made together,
Who's face do I see?
I do wish you were a bit more like her...

But I don't want you to be her...
I want her.
 

See your name in the hall of fame again...

Don't you worry, don't you worry child...

A mai napról röviden és tömören, nem inkább a hétvégéről, nem. Inkább az elmúlt 4napról tömören és röviden, vagy szépen és gyorsan: gyors volt és szaladós, össze vissza cikázós, tévesztős és meglepő, felderítő és tanulságos, kellemes és rövid. A péntek egy nagy kaland volt, nem mellesleg nagyon ijesztő, a szombat egy 'Hogyan pihenjük ki a hetet egyetlen nap alatt?' nevű gyorstalpaló tanfolyam volt, a vasárnap pedig csak félig volt. Az a fél nap pedig szervezésről, tervezésről, készülődésről szólt. A mai meg csak volt, ideértem, elmentem órára, hazajöttem (tök durva h már 'haza', 'itthon', 'nálunk' szavakat használok a kollégiumra), aztán megint elmentem, egy csomó mindennel gazdagabb lettem, majd hazajöttem. Tessék, elmeséltem a napom, mint egy óvodás a naplójának. Na jó, a napomnak és a hétvégémnek voltak #1 pontjai is. 
Például pénteki best: a hazaút Daniékkal, a worst: hogy eltévedtem a halál faszán, de nem is mert, the worstest (ha lehet ilyen szót gyártani), akkor a metróban lévő gyanús cigányok voltak. Szombat best: ebéd :D és Bencivel cipőrendelés, worst: egy átlagos szombati napon nem lehet '1 legrosszabb pontot' találni. Vasárnap pro: az út, con: Máté útjának elmaradása. Ma top 1 legrosszabb: az előadás, top 1, legjobb, nem csak ma: Te. :$ <3 Miután e tökéletesen sablonos bejegyzés végére értem, elmondhatom, hogy egyelőre nem tűnik úgy, mintha Budapest különösképp inspirálna, sőt, egyelőre agytekervényeim összes kanyarát lefoglalja az ide-oda utazás, térben és időben, az idő beosztása és a megélhetés. Szóval, mire anyuka leszek legalább eleget gyakoroltam, hogy mást is a fejemben tudjak tartani, mint a bevásárló listát és az időpontokat. :D
   

egyszerűbbet

  

Forever a loan

Most történik először, hogy egyedül vagyok itt. A szobában, és egyelőre nem tudom biztosan, hogy meddig fog fennállni ez az állapot, de ha jól sejtem, még legalább másfél óráig. A mai napban a legjobb rossz, a héber óra volt, amitől rendesen be voltam fosva, sőt az óra alatt is, mondhatni eléggé rettegtem, de nem volt akkora para, mint amekkorát a vészharangok jeleztek.
Az időjárásról pedig annyit, hogy nyáron nagyon szeretem az esőt, ilyenkor ősszel, már annyira nem. De ez nem is feltétlen az évszakon múlik, sokkal inkább azon, hogy kénytelen vagyok-e elázni, vagy sem. Természetesen esernyőm még nincs, mármint otthon hagytam, de majd hozok, úgyhogy a koleszos élet előnyeit kihasználva, kölcsön kértem egyet, amíg bemegyek az egyetemre arra az egy darab órámra, ami ma van, és amire márpedig kötelező bemennem.
Az odaút semlegesen kényelmetlen volt, kitaláltam, hogy hazafelé veszek újságot a Morzsin, de aztán egyenes járattal jöttem haza, hálaég. Ültem a buszon, fülemben a zenével és figyeltem a szürke Budapestet. Így esőben sokkal barátságosabb volt. Sokkal valódibb és egyszerűbb. Megmutatta igazi szürkeségét és azt, hogy nem is olyan fölényes és nagyszerű ő, mint azt mutatja. Egészen megjött a kedvem még ehhez az íráshoz is, és akkor is itt ülnék és írnék, ha itthon lenne valamelyikük, a két szobatársam közül. 
Egyelőre nem történik semmi izgi, a tegnapi bevásárlás elhúzódott leltár miatt, így nem tudtam elmenni röpizni, viszont, ha kajáért nem mentem volna, akkor ma konkrétan nem lett volna mit ennem, sőt az időjárás is eléggé elszigetelt ma a lehetőségétől, hogy bevásároljak, főleg így esernyő nélkül. Vasárnap adódik újabb alkalom, hogy elmenjek az edzésre, de akkor meg ros hasanára megyünk a hebraisztikásokkal. :/ Ami általában 6-fél7 körül kezdődik...
Szóval van baj, na de megyek, mert jövő szerda héber ZH, holnap meg hiragana doga Uchikawánál.
<3

Beköltöztem - eBay off.

Tegnap megtörtént a nagy költözés, legalább is, ami a nagy részét illeti. Azóta már szereztem héber könyvet, a gépen megvan mind2 japán is (csak nyomtatni kellene), és úgy tűnik az órarendem is egyelőre egyben van. Világmegváltó felfedezést ugyan nem tettünk, a másik lakótársam pedig harmadéves magyar szakos. A szoba szép, kaja van, BKV-ztunk már a BTK-ra és egyelőre minden rendben(nek tűnik). A jövőhéten elkezdődik az erőpróba, meg ilyesmik. Netem is lett, meg aludtam is az éjjel, szóval egyelőre nagyon pozitív a dolog.
 

Mirror heels 1.0

Egy darabig eltartott...

   

Is that gonna be fun...?

Remek, jöhet a nyavalygás.

A kommunikáció és médiatudomány minornak úgy tűnik szinte biztos, hogy végleg búcsút inthetek, vagy utolsó cérnaszálba kapaszkodva, helyért reménykedve, epekedve, a biztos helyett választhatom a túlélő módot, kockáztatva ezzel a feltétlen egy évnyi csúszást az egyetemi tanulmányaimmal. Oké-zsoké - gondoltam, akkor legyen az a fránya koreai - ami szintén betelt, hát nincs más választás (mondhatni az Úr is azt akarja), felvettem a maradék héber alapozó tárgyat és így legalább fixen benn vagyok hebraisztika minoron, ami még érdekel is. A kommunikáció kicsit fáj ugyan, de ha belegondolok, hogy csak minornak is mennyien választották, akkor elég siralmas és sablonos is lett volna, arról nem is beszélve, hogy a népszerűség nem egyenlő a biztos elhelyezkedéssel. Remek, a héberrel sem tudom még, mit kezdek, de legalább érdekel és legalább nem minden negyedik hallgató tanulja. Ilyen filmtudomány meg kreatív írás minorokkal meg hagyjanak a picsába, a filmes izgi lenne, meg hobbinak elmegy, na de meghagyom a szabad bölcsészeknek. Meg így, hogy nem a kommédia alapozót kell felvennem, így már az órarendemben is csak egy db ütközés van. Remélhetőleg jól választ az ember lánya...
  
Ui.: már tudom olvasni a hiraganákat és nagyobb részüket írni is, a katakanák egy kis részét pedig felismerem... végre.