I want a holly jolly Christmas this year.

    

Oh dear, what I would give to be together - just the two of us - for an hour.

    

I miss You so.

I miss You in the morning, when I open my eyes.

I miss You at noon to have you by my side.

I miss you when traveling the city.

I miss You in the evening - your holding me close.

I mis You at night - kissing me, having me.

I miss You in my sleep, you're so far away.

I miss You in my dreams.

And then, when I wake up, I still miss You. 

And I miss You again, already and yet.

     

 Now that I have a minute to take a breath and think about myself,

the only thing I think about is You.

You. You. You.

And I'm always looking forward to seeing you.

But when we meet, sometimes I feel like you don't have enough patience to me.

It's like you've had enough, you run out of patience toward me.

I know sometimes I'm childish and impatient too,

but yesterday when you held my arm so tight,

I really felt like a scared child for a moment.

I'm not scared of You.

I'm just scared of what we can be transformed into

if we just stopped taking care of each other on the inside.

      

no time

no time

no time

.

.

.

         

I miss the nights we spent together. 

    

I got into the flow.

I am into Christmas as hell.

   

miss you, even it's a second since you're gone

Az volt jó benne, hogy bármire is gondoltam, 

az nem játszott, hogy ne számíthatnék Rád, 

bárhogyan is legyen. 

    

Egy meg nem született bejegyzés

Vagy gyerek. Vagy rákocska. Probléma.
Valami, amitől rettegtem. Vagy talán rettegtünk.
Egészen addig nem is aggódtam, amíg te nem aggódtál. Aztán ahogy láttam, mennyire aggaszt téged a dolog, és engem pedig mennyire nem, na akkor kezdtem el én is aggódni.
Józan ésszel, racionálisan lehetetlen lett volna. Lehetetlennek is tartottam. Aztán persze eszembe jutott minden, meg hogy simán benne lehetünk abban a bizonyos 1, azaz egy teljes %-ban. 
Aztán már azon járt az agyam, hogy ha az egyik, akkor mit teszek, vagy mit kell tennem, ha a másik igazolódik be.
Már mindent felkutattam a neten. Mit vegyek, hol vegyek, hova menjek, mikor rendel ez, mikor rendel az, mikor van nyitva okmányiroda...
anyáéknak elmondom-e?
A két esetből az egyiket biztosan igen. A másikról még nem döntöttem - hálaég nem is kell.
Ijesztő volt végigsakkozni a lépéseket, elejétől egészen addig, amíg szinte meg nem történtté lehet tenni. Szinte. Mármint az egyik opciót. Ha daganatról lett volna (lenne?) szó, azt nyilván nem tudom végigsakkozni.  De amint végiggondoltam és eljutottam egy pontba a feltételezett zuhanásból, ott már jó volt. Onnantól kezdve megnyugodtam, és azt tudtam mondani: jöhet, aminek jönnie kell. Készen állok és várok. 
Ijesztő, hogy mennyire beleástam magam lelkileg, távoli és nem is olyan távoli jövőmbe vájva, pedig ma jött mint a megváltás, és legalább egy hónapig félretehetem az efféle gondolatokat.

Kicsit nagy rajtam a nyomás, azt hiszem.
Olyan másfél hétnyi.
 

A legszomorúbb mégis az, hogy ezt anélkül nem tehetem meg csak úgy,

hogy nem vagyok mondjuk halálos beteg. 

   

RIP Brittany Maynard. You taught me something, I think.

Mit tennél, ha halálos betegséged lenne, és azt mondanák, nagyjából fél éved lehet hátra az életedből?

Valószínűleg megpróbálnánk minden napot a maximumon élni, megragadni minden percet, és (vagy) várnánk. Nevezhetjük határidőnek, nevezhetjük végnek. Ha arra gondolok, én mit tennék, akkor a válaszom az, hogy felhagynék az eddigi életemmel. Kiderülne mi az, ami igazán fontos az életben, és mi az, amit "csak átmenetileg" viselünk el. Abbahagynám a munkám, és az egyetemet is. Nem azonnal, de hamarosan. A lekötött pénzemet utazásra költeném és a családomra, a barátaimra. Összehívnám a rokonságot mielőbb, egy kis lakodalomra, meg vennék egy kiskutyát és minden egyes nap elmennék futni. Letörölném egy pár site-ról a profilomat, több filmet néznék. Könyvet írnék. 

Fogalmam sincs, mit tennék.
 

OK. It's time to live it up to the maximum. 

   

Have you ever wondered: what is home?

    

Damn it! I must be cursed. 

   

Happy Birthday to Us.

   

I just want to be.

With You.

I want You.

Being with You would just be fine. 

    

...also I miss U like hell.

   

You know what? I think I'm getting the point of my life.

I want a life spent with You.

I want a well spent life, I mean a life I lived 100%.

It doesn't have to be a life that everyone wants or a life everyone is jealous of. 

But it has to be a life of Us, and it means I also have to put something in it.

So I will try my best and make an effort to create a happy life.

I am nearly an adult now, so I have to thrive on my own.

    

This autumn is so cold, warm me up.

Warm up my heart.

        

Too inspired to study now.

     

You're the point I'm spinnin' around.

   

It's okay. We just have to try and everything works.

   

The sea wants to kiss the golden shore

The sunlight warms your skin

All the beauty that's been lost before

Wants to find us again

I can't fight you anymore

It's you I'm fighting for

The sea throws rocks together

But time leaves us polished stones

We can't fall any further

If we can't feel ordinary love

And we cannot reach any higher

If we can't deal with ordinary love

Birds fly high in the summer sky

And rest on the breeze

The same wind will take care of you and I

We'll build our house in the trees

Your heart is on my sleeve

Did you put it there with a magic marker?

For years I would believe

That the world couldn't wash it away

'Cause we can't fall any further

If we can't feel ordinary love

And we cannot reach any higher

If we can't deal with ordinary love

Are we tough enough

For ordinary love

We can't fall any further

If we can't feel ordinary love

And we cannot reach any higher

If we can't deal with ordinary love

We can't fall any further

If we can't feel ordinary love

And we cannot reach any higher

If we can't deal with ordinary love

Már az is szörnyű, hogy ilyet írok.

Kezdünk szétesni.
Vagy ki tudja, már szétestünk és csak zuhanunk tova? A föld felé száguldunk, holott egykor méterekkel fölötte jártunk. Odalett volna a köd? Ajándék a nap, amikor nem veszekszünk, jut belőle minden hétre egy. Én reggel-este nyűgös vagyok, te meg napközben. Jó kedvvel indulok és szomorúan térek haza. Minden percet el tudok helyezni egy 10-es skálán, a baj, hogy nem egy görbét rajzolnak, hanem egy sziklás hegységet.
Közben egyfolytában hiányzol, mintha sosem lennél velem. 
Azt is tudom, meg kell tanulnom, nem lehetek mindig az első. Nem vagyok és nem is leszek egy darabig biztosan, racionális gondolkodással ez teljesen normális. De én kezdek elveszni az érzelmek sűrű erdejében. 
Az is lehet, hogy már nem vagyok érdekes. 
Vagy csak nem érem meg a fáradságot. 
Vagy a szívem meghasad, hogy mi lett velünk.
 

Megjártuk a poklot. 

     

Ma már nagyon könnyen meg tudom állapítani valamiről, vagy valakiről, hogy szép-e.

Kisgyermekként ezzel sokkal inkább voltam bajban, mint ma.

Ki számít szépnek? Mi a szép?

Számomra minden körülöttem lévő gyerek ugyanolyan volt. 

Egyformák voltak, abban hogy mindenki más volt.

Nem értettem, hogyan lehet az egyikre azt mondani, hogy szép, a másikra pedig, hogy nem az.

Két "szép" ember sem volt ugyanolyan, sőt még csak hasonló sem,

nem tudtam eldönteni, hogy valaki akkor miért szép.

Aztán szépen felnevelte bennem az ördögöt a társadalom, és ha ma valami olyat tartok szépnek, amit a többség nem - akkor furcsa vagyok, vagy nincs ízlésem.

Ha egy ember szenved mentális betegségtől, őrültnek hívjuk azt.

Ha a társadalom szenved benne, akkor pedig normálisnak.

     

You scare me and make me wonder.

       

Do you love me for who you are with me?

Or do you love yourself in me?

      

All is a mess now, I miss You as usual, this is the only thing that's the same.

     

     Aztán mondom most megyek. 

Azt mondja: 

"jó estét kislány, ne siessen annyira! Elkísérem haza, ha megengedi!"

Há' mondom, csak jöjjön!

Eljött, elkísért, 50 évig.

      

It would be great if you missed me.

   

I want to feel YOU.

   

So I am alone now for a little bit.

   

Belányi József:
KOMMERSZ (2013)

Kommersz arcom van. Húszból tizenkilencen azt hiszik,
hogy láttak már valahol. Csak minden huszadik megy el mellettem
a felismerés leghalványabb jele nélkül. Százból mindössze
egy akad, aki tényleg engem lát meg magamban.
Amikor először találkozunk, te is azt mondod, hogy
ismerjük egymást valahonnan, találkoztunk már korábban.
És én nem tudom hirtelen, melyik álarcomat vegyem fel.
Mert lehet, hogy arra a srácra emlékeztetlek, aki azt mondta
egy reggel, hogy felhív, miközben magára kapta
spermafoltos gatyáját, amit te rángattál le róla éjjel.
De az is lehet, hogy a sarki újságárus vonásait látod arcomon,
aki akkor is adott neked a kedvenc magazinodból, amikor tudta,
hogy elfelejted azt a százast, amivel adósa maradtál.
Három másodpercem van, hogy eldöntsem, feloldozok-e valakit
emlékeidben, vagy rontok egy vadidegen helyzetén.
És én inkább azt hazudom, hogy a tévéből ismersz:
én vagyok az a meteorológus, aki mindig mást ígér,
mint amit szeretnél. Hóesést, ha autóba kell ülnöd. Kánikulát,
ha megnéznéd a várost. Szélcsendet, ha vitorlázni indulsz.
Te pedig hiszel nekem, és nevetve mondod, hogy tényleg,
és hogy akkor erre igyunk valamit, és reggel azt mondom,
hogy felhívlak, miközben magamra kapom
spermafoltos gatyámat, amit te rángattál le rólam éjjel.

Our worlds should collide, if you know what I mean.

     

I miss You, like this place misses the trees.

      

So this will be it. 

   

I am soo sick. Sick of being without You. Sick of moving out.

    

I'm calling out for You.

   

We should make a day for You and me.

   

I miss those summers when all we had to do was loving and laughing.

I miss those times when we were at least half a day together.

I miss those nights when we were talking till dawn.

I miss those nights when you carried me home.

I miss your lips and miss your heart.

     

I miss You.

      

You know I miss You so

    

I like You close in here. 

     

It was a great adventure again. 

     

Take me to a place I have never been before.

   

My bed is empty without you.

My heart is empty too. 

    

The only thing that keeps my head up 

is that you said you would still love me 

even if I fail.

    

Én sem gondoltam, hogy valaha valaki iránt ilyen mélyen fogok érezni, és minden egyes nap nyugtázom a dolgot. Aztán minden egyes nap ráébredek, hogy csak méginkább mélyebben szeretlek a tegnapinál, egyre csak jobban. És még mindig nem stagnálunk.

Remélem nem elhamarkodott kijelentés, de:

azt hiszem egy szinten van a szexiségünk. 

:'DD

És ez engem nem zavar.

    

2010. ‎november ‎28., ‏‎17:01:31

Megtaláltam a legjobbkor készült képet Rólunk.

Nem látom, hol van végem, és hol kezdődsz Te.

Teljesen összemosódtak a határaink. 

mindig így

       

Nem bánnám, ha most itt lennél, és átölelnél csendben. 

     

     

I wish I was kissing You, instead of missing You.

          

I hope it's just my maximalism again...

Bezony belecsöppentem én is, látom, semmi nem egyszerű. Valami gond lehet amúgy a felfogásommal szerintem. Mármint komolyan. Elméletben felfogom, hogy mit is kellene csinálni, de a gyakorlati kivitelezés..hát azzal néha meggyűlik a bajom. Ezt szerintem a gének számlájára is írhatom, nagymamám (akinek állítólag a kiköpött mása vagyok) szintén ebben a szindrómában szenved. 
Majd kisül ebből is valami... legfeljebb én jövök ki belőle, és nem más.

The best fun is being with You.

I kinda imagine us  like this.